Kissé megrémültem magamtól. Ülök a melóban, beszélgetek egy ügyféllel (ráadásul nem az enyém, csak a kollégáim felszívódtak valahova), oda sem figyelek, mit magyaráz, kattintgatok, közben rátaláltam egy blogra (http://littlerabbitminiatures.blogspot.com/2009/03/mail-art-6.html ) , ahol rátaláltam egy képre, ami annyira nagyon megtetszett, de bizony úgy, hogy nekem az kell. Ügyfél még vonalban, magyarázza a magáét, de én már keresem is a mintát, két perc múlva már le is van töltve. Mire felocsúdtam, nem tudtam, sírjak, vagy nevessek, ez tényleg betegség, szinte alvajárás. Ez aztán a hörcsöglét... OK, egyébként szerencsém volt, hogy pont ott volt, ahol kerestem (a kedvenc, orosz oldalam, vagyis dump, ahol a minták nevével lehet keresgélni...).

Ezek a képek pedig hazafele jövet készültek. A ronda, jellegtelen negyed, ahova minden nap járok, hogy húzzam az igát, egy hatalmas nagy rakás nárcisszal. Sajnos telefonnal készültek a képek, ezért nem olyan nagyon-nagyon élénkek a színek, mint ahogy azt illenék. Egyébként sose tűnt fel, hogy a nárcisznak van illata, de ilyen mennyiségben már határozottan éreztem egy nagyon édes virágillatot:)
Őőőőőőőő, asszem most, mára ennyi:)
Szombaton hímzésmintát gyártottam, de nem fejeztem még be, mert kb 5 órányi heves monitorbámulás és kocka-számolgatás után is még hiányzik a kép alsó része. Besokkaltam, 1-2 nap múlva befejezem. Hopefully, hehe.
Vasárnap szerettem volna csinálni ezt, azt, amazt, de lett belőle nagytakarítás, pörkölt galuskával, utána egy tisztességes nagy séta, mert túl sokat ettünk. Meg aljas módon eltűnt valahova egy értékes, hímzéssel kibélelhető teljes egy óra a napból-hála az óraátállásnak. Úgyhogy csak a táskám csíkjaival bosszantottam magam kicsit.
Hétfőn, vagyis tegnap JB úgy jött haza, hogy úúúúúú, a lépcsőházban milyen illatok vannak, reméltem, hogy a mi lakásunkból jön. Onnan jött. Mostanság magyar kajával mérgezem a franciát, hadd tudja csak, merre van előre. Pásztortarhonya egy akkora lábassal, hogy még három napra elég lesz (dobozolva, mélyhűtve, szeressük nagyon, készült a mélyhűtőben fellelhető gyulai kolbász tartalékokból), meg vaníliakrémes fánk (ok, ez nem kifejezetten magyar, csak finom). Tojásgyilkos egy recept - 5 dkg vajat 2,5 dl vízzel felforralsz, bele a 15 dkg liszt, aztán amikor leválik az edény faláról, levesszük, és egyenként bele 5 tojás. Mindez 200 fokon, kis halmok képében 20 percig sül. Ennél egyszerűbb már nem is lehetne, valahogy ezért ragadt meg bennem a recept. Nem emlékszem, kinek a blogjáról nyúltam egyébként, pedig esküdni mertem volna, hogy olyan emberéről, akit rendszeresen szoktam olvasni, most mégsem bukkantam rá megint. Azt hiszem a Praktika magazinból volt. Szóval elnézést és köszönöm!!!:) A vaníliakrém meg...huh... oda is 4 tojás:) Megéri a fél órányi kavargatást, főzést, tényleg mennyei. Nem a saját főzőtudományomat dícsérem, hanem a receptet :)
A tálat, amiben a krém készült, hárman nyaltuk ki. OK, a nagyfiúnak külön raktam a tálkájába, 2 perc múlva így jelent meg:) Ilyen édes, ártatlan, összekrémezett pofát:) A képen ráadásul kissé kancsal is...
Térjünk rá a szerelem témára. Egy HAED kép. Azért Katha, ez hátbaszúrás volt... ahogy neki is írtam, eddig a HAED-ek nem nyűgöztek le, de ez a kép szerintem kifejezetten nekem készült.
Rózsaszínű pündérke csigucival. Potom 60 oldal a mintája, apró szösszenet, megvalósulatlan álom. Félreteszem öregkoromra. Hehe, nyugdíjra úgyis csak mintát gyűjtök, pénztárba nem (malacperselybe legfeljebb), bár a három év magyarországi jogviszonyom alatt összehoztam valami 250 ezer forintnyi összeget a zótépének, szóval lesz miből elmennem a Balatonra vízbefolytani magam 40 év múlva, nyugdíjaztatásom napján, közvetlenül az éhenhalás előtt.
Na, és végezetül a virágok:) Rózsaszínű tulipánok macskával (a bőrönd az én kincsesládám, abban vannak az anyagok és a befejezetlen készletek. Sajnos egy baleset folytán leszakadt a fogója. Na igen, túl volt zsúfolva...:)
Na, és végezetül a virágok:) Rózsaszínű tulipánok macskával (a bőrönd az én kincsesládám, abban vannak az anyagok és a befejezetlen készletek. Sajnos egy baleset folytán leszakadt a fogója. Na igen, túl volt zsúfolva...:)

Ezek a képek pedig hazafele jövet készültek. A ronda, jellegtelen negyed, ahova minden nap járok, hogy húzzam az igát, egy hatalmas nagy rakás nárcisszal. Sajnos telefonnal készültek a képek, ezért nem olyan nagyon-nagyon élénkek a színek, mint ahogy azt illenék. Egyébként sose tűnt fel, hogy a nárcisznak van illata, de ilyen mennyiségben már határozottan éreztem egy nagyon édes virágillatot:)

Őőőőőőőő, asszem most, mára ennyi:)












