Laucica haszontalanságai

Egészen pontosan egy pénztárca. Abból a maradék anyagból készült, amiből a barátnőmnek csináltam a táskáját. Kiegészítettem a kollekciót, és már rég odaadtam a barátnőmnek, csak elfelejtettem feltölteni. Kicsit sűrű volt az elmúlt hetem. Egyébként fura, hogy a képen tök ferdének látszik a szélén a varrás, pedig nem az. Ne tessék kritizálni, NEM AZ! Nem is tudom, mitől néz ki úgy a képen, de tényleg.

Más nincs:) De örülök, hogy egyre szorosabb barátságba kerülök a varrógéppel, és bevarrni egy cipzárt nem is olyan nagy ördöngősség:) Anyukámnak varrtam függönyt a héten, az otthoni jó, masszív szovjet varrógéppel, olyan, mint egy tank, meg sem kottyan neki semmi. Zseniális!:)

Most Pesten vagyok, aztán most végképp teljesen és végérvényesen rendbe lett hozva a laptopom, most már minden műűűködik:) Úgyhogy játsszunk!:)

• Elsőnek Jucus játéka, könyves játék, persze, hogy benne vagyok!

A szabály a következő: fogd a könyvet, amit éppen olvasol, nyisd ki a 161.oldalon és másold be a blogodba az 5. mondatot. Add tovább a játékot 5 embernek.

Ha már otthon vagyok, akkor "nosztalgiázom", G. Szabó Judit "Mari, ne bomolj!" című gyerekkönyve van itt hirtelen a kezem alatt. Viszont csak 125 oldal! Úgyhogy akkor a 16. oldalról szedem a mondatot:

"-Mit mondjak, nem lettem csodagyerek!" (frappáns mondat!:))

• Judit játéka pedig 5 dolog felsorolása, amit szeretek. Hűűűűűűűűű, nehéz lesz! Na nézzük csak.
  

-Meglepődtök, ha az mondom, a MACSKÁKAT szeretem?:)
-Az ESŐS IDŐT. A borús-sötét időben mindig hatalmas energia van. A nap megolvaszt.
- Szeretem az anyagokat, fonalakat, cérnákat, tűket, ollókat, mintákat, izéket, bigyókat, vicek-vackokat, mütyürkéket, meg minden ehhez tartozó dolgot.
- A KÖNYVEKET.
- MINDENT, AMI SZÉP. Szép városokat, könyveket, virágokat, anyagokat. Bármit, ami szép!:)

A játékokat nem adom tovább, mert mire én is reagáltam, már körbeért. (elolvastam mindenkiét már, aki érdekelt:))

No, és akkor bemutatom, mit csináltam Ernestine-nel. Mivel szegény lány nagyon egyedül volt, és a szobalánya, Georgette nélkül rosszul érezte magát, ezért muszáj volt segíteni neki. Végül mindketten felkerültek egy útitartóba. Van hely ott kártyáknak, útleveleknek, pénznek.

Francia születésű úrhölgy, bizonyos körülmények összejátszása következtében Belgiumba lett száműzve. Egy brüsszeli újságosbódé eldugott szegletében magányosan, elhagyatottan, a De fil en aiguille műremekben megbújva, néhány angyalka és puttó társaságában leltem rá. Megmentése érdekében alkut ajánlottam, végül a 6,70€ váltságdíj kiegyenlítése után végre szerető otthont tudtam neki teremteni. Akarom mondani, biztosítani. Még nincs teljesen kész, rá akarom varrni valamire, csak nem tudom, mire:)
Én meg közben próbálok alkalmazkodni a nem várt életmódváltásomhoz. Fura, hogy az ember egész nap arról ábrándozik a munkahelyén, hogy de jó lenne egész álló nap otthon ücsörögni, aztán amikor teljesül az álma (így vagy úgy), akkor meg hirtelen csak pislogsz. Semmire sincs időm!! No nem baj, el tudnám viselni akár hosszú távon is (amit persze nem lehet, mert hát élni is kell valamiből). Csak még bele kell rázódni!:) Jah, és ha esetleg nincs lehetőség elmenni Belgiumig vagy Franciaországig, akkor a hölgyeményt máshol is megtalálhatjátok!;) Meg még sok-sok régi számot (ha még nem említettem volna, hiszen olllyan gyönyörű ez az újság!!)

készítése közben soha ne kezdj el blogokat olvasni, mert könnyen éhes maradsz, és dobhatod ki a büdös, égett kaját:( Nehéz az élet!