Laucica haszontalanságai

Nem vagyok mostanság túl motivált az alkotásban, persze azért az ötletek születnek, de semmi türelmem ténylegesen is csinálni valamit, az ötletek sem tetszenek, szóval semmi mutatnivalóm, egyetlen apróságon kívül. A fiókban találtam egy narancssárga borítójú könyvecske-jegyzetfüzetet, vagy mit, és abból kiindulva, hogy a narancssárgát utálom, gondoltam, biztos, hogy csak valami átalakítási céllal vehettem meg valamikor, amire valamilyen oknál fogva végül nem került sor. De jól megfogalmaztam ezt:) No, hát ránéztem, és azonnal jött az isteni szikra, hogy pont jó lesz ahhoz az ősszel készült Párizs képeslaphoz, amivel nem tudtam, mit kezdeni, szóval meg is csináltam, és oda is adtam anyukámnak. Csak tudnám, hogy cikk-cakkban miért húzza össze az anyagot a varrógép? Sejtem,  hogy valamit át kell állítani, de bármit állítok, akkor sem szép.
Ha valakit érdekel, csináltam pár fényképet, hogyan kell szétszedni egy ilyen könyvecskét, ezért igény szerint tudok egy szedett-vedett tutorialt összehozni (gimiben volt egy könyvkötő kurzus, ezért tudom, hogyan kell szétszedni  majd újra összerakni egy könyvet:))
És egy vödörben nevelgetett tulipán:)))) Pénteken lesz KRESZ-vizsga, most csináltam meg vagy 8 vizsgányi próbatesztet, egyszer sem buktam meg, ez már kicsit megnyugtat, de mégis. Mindig az ilyen hülye mi van, ha könnyen nyomható a fék, meg milyen arányban centrifugális erő meg mittudomén kérdések, amiket elszúrok. Van még idő, mit szenvedek én, hát nem?:)

Ahogy a másik blogra már felraktam, ez lenne az. Igazából tovább tartott megtervezni, mint megcsinálni, de azért sokáig csináltam, mert el vagyok úszva, mint Dunában a műanyagpalack, úgyhogy most nem is szaporítom tovább a szót. Vagy mégis?

Az előző bejegyzéshez kiegészítés: tévedtem, a KRESZ nem is olyan borzalmas, a műszaki a differenciálműjével meg kardántengelyeivel sokkal rosszabb. Ehh, mindegy, hát ha egy hardweres firewallon kiigazodom, akkor nehogymár kifogjon rajtam ez!
Mellé még a "quoi' meg "que" meg barátai rontják itt nekem a levegőt. Eddig simán elboldogultam a "Je m'en fous", a "J'en ai rien à foutre" és a "J'ai faim" kifejezésekkel. Hát kell ennél több?? :)))

+=?

A válasz egyszerű: KRESZ-vizsga! Mert mit csinálok én most? Közúti jeleket tanulok. Elvileg. Gyakorlatilag pedig? Órát csomózgatok!:) Négy felé szakadok:
-elkezdődött a francia is, pénteken kiderült, hogy nem indul az intenzív tanfolyam, volt két választásom, vagy a normál üteműre iratkozom át vagy várunk, amíg lesz elég jelentkező. Egyértelműen inkább akkor már legyen a normál, az legalább biztos, hetente kétszer megyek és délután, de így csak május közepére lesz vége, de most, hogy beiratkoztam vezetni is, az is kb addig tart, ha nem vagyok béna. Remélhetőleg haszna is lesz annak a franciának, de az csak rajtam múlik, senki máson.
-Közben meg autósiskolába is járok, de nem az én világom ez az egész, nekem ez a tehergépkocsi, mezőgazdasági vontató, tengelyterhelés-korlátozás egy másik bolygóhoz tartozik. Csak belelkesedtem, hogy hát ha mindenkinek van jogsija, akkor nekem miért ne lehetne? Most van lehetőségem rá, ki kell használni, sosem lehet tudni. Aztán meg csak néztem kifele a fejemből sűrűn pislogva, amikor röpködtek az osztott pályás út meg kilométerszelvény meg hasonló szavak az órán.
-A fejemben egyszerűen nem szűnnek születni az újabbnál újabb kreatív ötletek, és nehéz megállni, hogy legalább valamit ne csinálgassak.
-Olvasnék is. Amikor megjöttem, első dolgom volt megvenni Syrie James Charlotte Bronte titkos naplóját, mert régen olvastam ugye Jane Austen naplóját, amit még Jucus beszámolója alapján fedeztem fel, és akkor tetszett, hát alig vártam, hogy a következőre is lecsaphassak, mert Charlotte Brontet is nagyon szeretem (főleg a Különös tanítvány tetszett nagyon, de persze zsenge leányka koromban a Jane Eyre is nagyon ott volt:))). Még nem fejeztem be, de igen kellemes olvasmány, kedves hölgyeim, melegen ajánlom szíves figyelmükbe!:)
(trükkösen előrelapoztam, hogy elolvassam az utószót, mert ugye Jane Austen naplójánál jól átverték a kedves publikumt és csak a végén vallotta be az írónő, hogy nem is igaz a történet, itt viszont úgy tűnik, igaz az egész, csak kicsit ki lett színezve, hogy érdekesebb legyen. Csendben megjegyzem, néha a Büszkeség és balítéletet vélem felfedezni egy-egy jelenetben)

No szóval azt is olvasom, de közben kiolvastam Marguerite Yourcenar Mint a futó víz
 három kisregényből álló kötetét is. Nehéz lenne bármit is írni róla, vagy csak nagyon sokat, vagy nagyon sokat idézve. Inkább csak a fülszövegből idézek, mert olyan jól megfogja az érzést:
"Ha egy jelzővel kellene jellemeznünk a hazájában ünnepelt és világszerte ismert Marguerite Yourcenar könyveit, azt mondhatnánk rá, hogy "szépek". Valami klasszikus nemes derű és emberméretű emelkedettség utóíze marad belőlük az olvasóban, a tragikus történetekből is."
Ennél sokkal-sokkal több van benne, olyan gondolatokat fogalmaz meg, amiket valahogy nem szokás kimondani, amik olyan mélyek, olyan nehezek, mégis olyan egyszerűen és könnyen említi, észre sem veszed, megbújik a sorok között, a gondolatok a leírások között. Na jó, nagyon ügyetlenül írok én könyvismertetőt, ezért nem szoktam egyébként:)) ráadásul most sietek, még át kell néznem a francia igeragozást, nem érek rá magvas gondolatokat szépen megfogalmazni:) Mondom én, hogy szétszakadok minden irányba! Egy barátom hozott nekem még három André Gide könyvet is, hogy olvassam, pont aznap, amikor kijöttem az antikváriumból, mert végre megtaláltam az én imádott Beauvoiromtól a Megtört asszonyt. Mikorra lesz időm őket is kézbe venni???? Ja, és tegnapelőtt megyek el a Libri előtt, és már rég láttam a neten, hogy megjelent Vass Virág első regénye is, de gondoltam, na erre aztán én nem adok ki pénzt, de majd kifúrja az oldalamat a kíváncsiság, mert végülis ha összefutottam a cikkeivel, elolvastam és néha még tetszett is (néha meg nem, mert a felét nem értettem mert nagyon szeret olyan titkolózósan, kikacsintósan írni, én meg nem értem soha az utalásait). Most meg egyet fizet kettőt kap akcióban volt, sokat hezitáltam, hogy egy másik nőiponyvaíróval kombináljam vagy Réz Andrást tiszteljem meg? Végül mégis Fejős Éva mellett döntöttem, mert a Bangkok tranzit is lekötött három estére, amikor olvastam, rágóguminak jó volt (ha nem veszi komolyan az ember, akkor nem rossz az, nem ír rosszabbul, mint oly sok felkapott, magyar kortárs szerző, csak nem elég sznob műfajban alkot, ezért szokás irodalmi körökben lehúzni), viszont Réz András álokoskodásai néha felbosszantanak, még ha eddig el is olvastam tőle mindent, most nem tudnék ráfanyalodni. Szóval uhhhhhhh, na megyek.....................................................................................

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY KÖVETKEZIK
Ha esetleg Laura néven ír valaki hozzászólást és ez a kép van mellette, és nem látható a profil, az is én vagyok, csak a levelezős postafiókomból, és véletlenül elfelejtettem váltani. Szóval csak mert néha eltévesztem, aztán mégiscsak jobb, ha előre szólok, mintha törölném, átjelentkeznék, magyarázkodnék, stb.
a képet még réges-régen találtam a neten valahol, meg nem tudnám mondani, honnan van.

Most, hogy otthon vagyok, egyre-másra találom meg régi munkáimat, amiket soha nem töltöttem fel a "galériámba". Hoztam egy kis válogatást belőlük, a különlegesebbek, amikben van valami szokatlan, saját ötlet vagy csak nem a tőlem megszokott stílus. Ennek a kis angyalkának nincs ruhácskája, mert félbemaradt, de nem is nagyon akaródzik befejezni, szeretem őt úgy, ahogy van. Egy hurkapálcikára húzott fagolyó az alapja és frivolitészárnyacskák (folytattam a hajócsipketutorialomat, pedig nem azt terveztem mára, csak így alakult:)).
Imádom a csaj pofikáját, minden szerénység nélkül mondhatom, nagyon édesre sikerült megrajzolnom:))
Egy hímzett óra, nyáron lesz három éve, hogy megcsináltam, abból az időszakból már bőven vannak munkáim a galériában, nem is tudom, miért maradt ki. Na nem baj, itt van. Készletben volt, Barcelonában vettem nyaralás alatt, 40-es selyemszitán van hímezve:
Egy mini képecske, a keretet az Auchan szemétvásárán turkáltam olcsón, és erre ihletett:)) Valentin nap környékén különösen aktuális:) Szaténra hímezve panama segítségével (most jut eszembe, régen valakinek ajándékoztam egy Tatty Tedyt szintén szaténra hímezve, kép nincs)
Régen nagyon sokat gyöngyöztem, mostanra már kimerítettem magamnak a gyöngyből készíthető dolgok tárházát, nem tud lekötni.
Pedig szép kis gyűjteményem van gyöngyből, nagyon szeretem őket! Régen Moszkvában elég jó áron lehetett kapni cseh gyöngyöt, hol volt még akkor a Mill Hill?:)) Tudom, hogy még hasznukat veszem, csak most pihennek.

És végül, de nem utolsósorban egy barátnőmtől kapott kulcstartó, ami az ágyam fölött lóg (a másik oldalán Laucica felirat van:)))

Ha már ígértem, itt egy újabb kép. A színe valamiért most nem olyan szép, nem csillog a sok-sok Kreinik, azt hiszem tölteni kéne az elemeket a fényképezőgépben, de már annyi kép volt róla, úgyis ismeritek:) A lényeg a haladás. Az egyik árnyalat majdnem elfogyott, ezért gondoltam, akkor már elhasználom az egészet, ezért mentem bal oldalt fel. Emlékeztet, hogy azt kell megcsinálnom, mielőtt engedélyt adok magamnak a selyemfonalakhoz. A bal láb nincs még kontúrozva, bal oldalt a lila közepén, ahol már minden telibe van hímezve, a kihagyásnál gyöngy lesz (ugyanúgy, ahogy a két láb két külső szélén)

Meg a nap poénja, egyszerűen nem tudom túltenni magamat rajta. A kefírek között válogattam, amikor megláttam az "Alföldi Kaukázusi kefírt":)). Azóta ezen rötyögök. Jó, értem én, miért hívják úgy, ahogy, de nem tudtak volna egy kicsit odafigyelni a feliratra????  Nem vettem meg, nem győzött meg.

 Jucustól :)

A játékszabályban az szerepel, hogy

• meg kell köszönni! Persze, hogy megköszönöm, külön felhívás nélkül is, hiszen aranyos volt, hogy gondolt rám!:)
• ki kell tenni. Ki is teszem! Már egy ideje gondolkodom, hogy össze fogom szedni a díjakat és kirakom oldalra, úgyhogy lehet, hogy oda is felkerül hamarosan.
• be kell linkelni az illetőt, akitől kaptam. Megvolt, de ismétlés a tudás anyja, Jucushoz amúgy is érdemes benézni!!
• Írni kell hét dolgot magamról. Nem olyan egyszerű ám az!
• Tovább kell adni 7 blogtársnak. Adjam? Adom! 
• be kell linkelni őket. No ez a rész a legmacerásabb. Akkor belinkelem Dórát:) Meg a másik Dórát! Judit és Mónika és Márta néni és Katha és Mia is legyen kedves írni hét dolgot magáról, mert fúrja az oldalam a kíváncsiság, mi szépet tudnak mesélni magukról!:) Mia főleg, tessék csak visszajönni kis közösségünkbe!:)
• Megjegyzésben szólni nekik, hogy díjat kaptak. Egy pillanat, és az is meglesz!:)

A hét dolog meg rólam. Hmmmm.... lássuk csak.... kedves vagyok, aranyos, okos, szép, imádnivaló, tehetséges és főleg szerény!!!!:))) Na jó, jó, vicceltem;)  *
1. Megvan még a mandulám!
2. Kólafüggő vagyok, a zero a kedvencem, mert az a régi coca-cola light. Pedig utálom, de mégis, olyan ez, mint másoknak a cigi. Néha elvagyok nélküle, néha nem bírom. De legalább nem büdös!
3. Ha valaki megkérdezné, mi a kedvenc szinem, nem tudnék rá válaszolni. Attól függ hol, min, mikor. (tegnap néztünk valami filmet, ahol a házastársakat úgy tesztelték, hogy nem fiktív házasságot kötöttek-e, hogy buta kérdésekre kellett válaszolniuk egymásról. Milyen testápolót használ a kedves felesége? -kérdeznék JB-től. Amit éppen leemelt a polcról, ő maga sem emlékszik rá. Mi a kedvenc színe? Attól függ. Ruhában? Tapétában? Virágban? Jaaaaaaajmáááááááár!)
4. A pénztárcám úgy dagadozik, hogy mindig erőszakolni kell, hogy becsukjam. Sajnos nem a pénztől, hanem mindenféle féltve őrzött régi vonatjegyektől, kézimunkaboltok névjegykártyáitól, kis Moleskine jegyzetfüzettől tollal (ha menet közben megszállna az ihlet vagy elém ugrana a világ legszebb akármije, amit le kell rajzolni és részletesen körbeírni, hogy minél jobban emlékezzek rá, amikor egy saját ugyanolyat csinálok, aztán persze mégsem csinálom meg, de a szándék a fontos!:)). Van még egy 3D-ben nézhető képeslap is, sosem lehet tudni, mikor lesz kedvem a cári udvarba menekülni a világ elől;)

5.  Töltőtollal írok, mert nagyon szép és mert ódivatú. Aztán bosszankodom, hogy elmaszatolódik.
6. Azért is írok töltőtollal, mert a golyóstollat túlságosan rányomom a papírra.
7. Egyszer, régen, ezer éve jártam grafológia tanfolyamra, és tudom, mit jelent, ha valaki túl erősen nyomja rá a papírra a tollat, vagy hogy mire utalhat a töltőtoll használata. Még egy pont a töltőtoll javára, a látszat:)

Kreativításom nem tért vissza, hát kotlottam a hétvégén. Most már kész van a tojásom harmadik lába is. Úgy döntöttem, ráhasalok az ügyre, Big Boy áhitattal néz és drukkol. A kép szombat este készült, ott még nem teljes a lába, majd rakok fel rendes képet, ha befejeztem még egy részt.
* vagy mégsem? :-P

A napokban valahogy nem füllik a fogam semmihez, ritkán fordul elő, hogy huzamosabb ideig ne legyen kedvem semmit készíteni, már elkezdenék aggódni, de mindig eszembe jut az indok. Tudniillik kitaláltam magamnak egy táskát (jaj, nem fogjátok elhinni, rózsaszínű!! Természetesen:)), de valahogy csak a részletek vannak meg, de nem akar kerek egésszé összeállni, nem tetszik, és elveszi a kedvemet. És ahelyett, hogy feladnám és másra kezdenék el koncentrálni, nem teszem, egyszerűen makacsul ragaszkodom ahhoz az ötlethez, hogy márpedig én abból az anyagból akarok csinálni, azzal a fonallal, azzal az izével. Nem tudok túllépni a dolgon.
Tegnap találkoztam Dórával, odaadtam neki Cseburáskát. A beszámolók alapján azt hiszem, örült:))) No hát én is izgultam, mondtam, nem vagyok egy társas lény, nehezen barátkozom, de ő aranyos!:)) utána még fél órát aggódtam, ugye nem mondtam semmi hülyeséget, vagy mittudomén:)
Aztán bementem, ha már arra jártam, az Üllői úton sorakozó kreatív boltokba, célom nem volt, csak fel akartam mérni a terepet, rég jártam arra. Mondjuk a Meseboltban az anyagok árától lehidaltam, nyeltem egyet és továbbálltam emészteni kicsit. Az egyik anyagba beleszerettem, de hát az ára meglepett, és nem volt ötletem, mit csináljak belőle. A gyöngyboltban meg vettem néhány kapcsot a legújabb hajócsipke-projekthez, meg nem tudtam megállni, és vettem egy szép órát, amihez magadnak kell megcsinálni a szíjat. Amihez már három ötletem van, de még nem döntöttem, mert még fékez az agyam a rózsaszínű táska miatt.
Ezután beiratkoztam francia nyelvtanfolyamra, ami szép és jó, csak egy bökkenő van vele: 7.30-kor kezdődik, hetente négyszer. REGGEL 7.30-kor!!! Lövésem sincs, hogy fogom ezt csinálni, nem azért, mert nem tudok felkelni, hanem mert akkor még sehogysem fog az agyam, ha megpusztulok sem. Van már tapasztalatom ebben, mire munkára tudom fogni az agyam, pont vége lesz az órának. Majd igyekszem, más választás nincs, a tanfolyam végén pont randim van JB-vel, akkor már beszélnem kell vele. Kezdőtől alapfokig 6 szintjük van, engem a második szintre raktak be, mert nem tudok írni, és angolul válaszolok automatikusan, ha franciául kérdeznek (ja, a poén az egészben, hogy a bátyám a múltkor bejelenti nekem, "te, neked francia akcentusod van, amikor angolul beszélsz!", ami fájt, mindig is ki voltam bukva a francia akcentustól, de végülis megértem, végülis JB-vel beszélek a legtöbbet angolul, plusz a baráti körével, nem csoda, hogy átragadt majd' két év alatt). De amit beszélnek hozzám franciául, vagy egyszerűbb dolgokat leírva abszolút értek. Most már csodát várok attól a tanfolyamtól.
Este pedig elmentem színházba. Magamtól sosem mentem volna a MU Színházba a Konyha c előadásra, de annyira kíváncsi voltam, mi sikeredett abból a 7 évvel ezelőtt megismert srácból, akinek minden vágya az volt, hogy színész legyen! Kb 6 éve láttam őt utoljára. Amikor utána kijött, kérdezte, na, milyen volt? Mondtam, drágám, én az ennél klasszikusabb darabokat kedvelem. Leszúrt, hogy amikor kinézett a közönségre, mindenki nevetett, csak én ültem egyenes háttal és kifejezéstelen arccal. Ó, ez jellemző rám!:) Gyűjtöm be az információt, nem érek rá mosolyogni:)) De meg kell, hogy mondjam, nem is volt olyan nagyon rossz, mint vártam, végülis akár ajánlanám is, ha van egy szabad estétek! Kreatív, az már biztos:))

1. A zsebkendő. Kb 4 évvel ezelőtt vágtam neki, életem első (és még mindig egyetlen) laposhímzéssel készült munkájának. Hogy honnan jött az ötlet, hogy nekem sürgősen csinálnom kell ilyet, megtaláljátok a gyommentes blogban (érdemes elolvasni, szerintem nagyon aranyos:))). Akkor nem fejeztem be a hajócsipke rávarrását, mert nem tetszett a varrás (kézzel csináltam), és elment tőle a kedvem. Most meg pakolászás közben megtaláltam és gondoltam ha elszúrom, nem baj, ha megcsinálom, örülök, hogy befejeztem, de pont jó lesz arra, hogy azon teszteljem a megjavított varrógépemet. A szerelés menete: apukám fogta a varrógépet, forgatta, csavarozta, olajozta, mondta, így meg úgy csinálják ezt a repülőgépeken, és már kész is volt, működőképes, jobb, mint újkorában. Legközelebb még repülni is fog a varrógépem, ha ilyen hozzáállással szerelik! (erről jut eszembe, zárójelben mondom, a macskás blogon meg ott a beszámoló, hogyan repültek a macskák, hogyan szivattak meg a reptéren 130 euróra és most hogy érzik magukat. Oda inkább képeket szoktam kirakni, de nem akartam ide sokat írni a macskákról, akit érdekel, átnéz oda is:)). Egy pár függönyt is megvarrtam közben, arról nincs kép, azt csak felvarrtam. Anyukám szereti a függönyöket, Amszterdamban a török piacon pedig olyan szépeket lehet kapni nagyon olcsón (5 euró métere, hímzettek, csipkések, mindenféle, nagyon-nagyon szépek), hogy muszáj volt venni még kettőt!


Ha legközelebb zsebkendővarrásra adom a fejemet, akkor már tuti máshogy fogom csinálni:)
2. Cseburáska. Tegnap végre volt ihletem, hogy befejezzem Cseburáskát, amit két hete Dóra kért tőlem az ő Kolosának. Sokáig tartott, de a pofijának nem akartam nekiállni kapkodós, szétszórt módon, ihlet nélkül, abból nem sok jó sült volna ki. Ezúttal már vidámat csináltam, de így is kicsit mafla vigyora lett. A száját meg a szemöldökét hímeztem, az első Cseburáskánál nem nagyon tetszett az az applikálós megoldás. Ezt talán nehezebb leszakítani:))) Remélem befogadják! Pincevirág cicámat hívjuk néha Cseburáskának, mert neki is olyan a pofijának a színe, ezért van vele fényépezve. Távoli rokonok;)