Laucica haszontalanságai

Majdnem három hét munka után végre hétvégém volt. Ami nem hétvégére esett, de nem számít. Ezer dolog betervezve, de semmi sem lett készen, úgyhogy semmi mutatnivaló. A felvarrt nadrág, vagy a szoknya felfeslett szegélyének visszavarrása nem túl izgalmas gondolom:) pedig szép lett ám...:) kifehérítettem a fehér csipkekendőmet, amit egyszer beraktam a sok eszemmel fekete ruhák közé a mosógépbe (ne kérdezzétek, azóta sem tudom, hogy mi ütött belém abban a pillanatban) és foltot varrtam a kedvenc H&M cicás táskámra. Amit már kb 5 éve hordok folyamatosan, egyformát vettünk akkor Darina barátnőmmel és úgy mentünk kirándulni:) Imádom, mert hatalmas és minden belefér. Mivel az egyik oldalán egy nagy fekete macska díszeleg, ezért mindig az van kifelé, a másik meg jól kikopott és kilyukadt. Kimostam és kapott tündért (macskát akartam, de JB lebeszélt róla, és mert ez a tündér pont olyan, mint én vagyok, amikor a macskákat ölelgetem és magyarázom nekik, hogy mennyire szeretem őket, miközben azok meg torkuk szakadtából üvöltenek). A varrógépem a cikk-cakkot nem szereti a tavalyi házi szerelgetés óta, és mivel igen kreatívat alkot helyette, gondoltam hasznot húzok belőle, ezért lila fonallal varrtam rá még egy sort. Vicces lett, kár, hogy a rendes cikk-cakk azért valamivel hasznosabb...
Nagyjából ennyi, holnap vissza a munkába. Hm. De legalább van, és szeretem is, csak hát annyira szeretnék sok mindent csinálni!!! Ja és tegnap nagy öröm ért. Óóóóó, de mekkora! Új gyöngy- és bigyóbolt nyílt nálunk. Méghozzá... méghozzá csöpp kis városunkban!!! Az egész régióban egyedül Nizzában van egy bolt, és aztán tessék, hol nyílik a következő? Nálunk! JB szerint ez azért van, mert annyit nyavajogtam, hogy boltot akarok, ahol megvehetem az apró vackaimat. Meghallgattak az égiek, így teljesüljön minden kívánságom. Kop-kop-kop! Ugye általába a francia blogok vannak a leginkább tele mindenféle extra mütyűrrel, érdekes alapanyagokkal, stb, az újságjaik messze a legnívósabbak, úgy utaztam ide, hogy a Kánaán vár rám, aztán alaposan pofára estem. Most ennek a boltnak a vezetőjével beszélgettünk is, mondta, hogy tényleg nagyon kevés kézimunkabolt van errefelé, de ez nem meglepő. A 14 éves, műkörmös, Prada táskás lányok fognak itt gyöngyöt fűzni meg hímezni, amikor a strandon rohadhatnak egyenzenét hallgatva vagy a városban shoppingolhatnak? Na ezért. Menjek északra, na ott aztán egymás hegyén-hátán vannak a boltok, mert van rá kereslet. Más a mentalitás ebben a régióban. De mintha lenne egy kis érdeklődés itt is (az idősebb korosztályból kerülnek ki a vevők...), és erre alapoz most az új bolt. Óóó, csak maradjon is meg és fejlődjön, nőddögéljen! Kop-kop-kop!

Ma van a 14. napja, hogy hétvége nélkül dolgozom. Welcome to the Cannes Film Festival. A város a feje tetején, rengeteg ember, hajtás és pörgés. Nem vagyok fáradt, már túlvagyok a holtponton, most már a vége felé járunk, lecsillapodtak a kedélyek, ráadásul amíg reggel nem kell korán kelnem, mert délutános vagyok, nem is fáraszt ki annyira a dolog, de az biztos, hogy az agyam nem nagyon jár új, bonyolultabb dolgok készítésén. Most úgy tűnik, a rózsaszüretelés sem jön össze, sok-sok ok összefogásának köszönhetően. De cserébe találtam egy gyönyörűséges parkot Cannes új kikötője mellett.










Fura is volt látni, hogy teljesen üres ez a meseszép park, miközben 200-300 méterre onnan tömegek várakoznak a tűző napon, hogy láthassanak egy hírességet, valamit, valakit, akárkit, aki véletlenül kilép a luxushotelből.

Szép nénik libegnek szép ruhákban (meg csúnya nénik is, de szép nénit csúnya ruhában sose láttam:)

ez egy riporternő, akinek gyönyörűen libegett a ruhája, és pont amikor elővettem a fényképezőgépemet, mutatta a helyet, ahol forgatni akart, így nagyon glamouros lett a kép:)


És akkor Beáta kérdésfelvetése a márkaimádatról és sznobizmusról. Imádom Christian Diort (meg a divatházból az 50-es években kikerült szkeccseket - lásd: 1 meg 2 meg 3 :)), imádom a Chanel márkát és magát Cocot (Lagerfeld is ott van), nagyra becsülöm Yves Saint Laurent-t, a tervezőt és nagyon odavagyok Viktor and Rolf munkáiért.  Tőlük van is egy pénztárcám, ami jól le volt értékelve Amszterdamban, ezért naná, hogy megvettem és használom lelkesen (annak ellenére, hogy... akik régóta olvassák a blogom, tudják:). Meg egy Chanel-darabom is van. Nem mondom meg mi, de az az örök szerelem, nagy kincsem:) Sznobizmus? Dehogy, tisztelettel adózom tehetségüknek!:)
Az a márkasznob, aki minden pénzét nagynevű ruhákra költi. A legszánalmasabb az a kategória, akinek csak átlagos fizetése van, de azt mind luxusmárkákra költi állandóan. Az ilyen embereknek jellemzően nincs is ízlése és csak a feliratot keresik. Tipikus példány, aki barna Louis Vuitton táskával flangál, amin ezerszer virít a márka, me, myself and Iphone-nal a kezében, ami úgy rossz, ahogy van, de drága és menő az erőszakos marketingnek köszönhetően, Gucci napszemüveg meg Starbucks cafélatte. Emellé általába egy bömös (BMW) vagy merdzsó illik. Errefelé még a Vespa dívik a magamutogatók körében. Na ja, ez az abszolút olcsó, ízléstelen sznobság. A márkaimádatnak is vannak szintjei, erre Cannes és környéke tökéletes leckét ad nekem. Itt a 14 év körüli kiscsajok Prada táskával vannak felszerelkezve, magas sarok és műköröm, az Elle-ből lépnek ki egyenesen. Olcsó kinézet drága pénzért - arra épp elég, hogy én egy vidéki tramplinak érezzem magam mellettük, de ha kipakolnám az egész fizetésemet, sem tudnék versenyre kelni velük, mert hiányzik valami... az az unott, mindenkit lekezelő pillantás, ami egy igazán divatos, jól öltözött lány kiegészítője. Persze lehet, hogy nem is igazi az a Prada. Akkor még szánalmasabb ez egy 14 évestől. Nem tudom. Szerintem nem mindegy, milyen márkáról van szó. (ez egy nagyon lerövidített bejegyzés lett, eredetileg sokkal többre tértem ki:)) Különben is, "A luxus nem a szegénység ellentéte, hanem az ízléstelenségé" - ahogy már régóta ott virít a jobb oldalon ebben a blogban:))