Mákos patkó, babkávé...

Idén kicsit a szokásostól eltérően karácsonyivacsoráztunk (= nem ettünk halat). Sokat gondolkodtam, mi legyen a menü: legyen olyan, amit mindenki megeszik, nem túl bonyolult, mert akkor egész nap nem leszünk együtt, de nem is hétköznapi, végül egyben sült csirke lett, a következőképpen:

A csirkét megtisztítottam, pataki tálba tettem, besóztam, rozmaringgal bedörzsöltem, mazsolával megszórtam, néhány negyed almával körülraktam és betoltam a sütőbe. Amikor majdnem elkészült már, kivettem, mézzel végigkenegettem, és néhány percre visszatettem. Ettől ilyen színe lett:


A köret sült alma, illetve, akinek lehetett krumplipüré. A teljes menüt (levessel, másodikkal, olyan szépen, ahogy másoknál láttam) már nem fényképezgettem, inkább csak leültünk és szépen megvacsoráztunk.

Mindenkinek, aki olvassa a blogot, nagyon köszönöm, és békés, boldog Karácsonyt kívánok!

A panellakóknak itt a környéken három különös, emeletre nem illő szokásuk van.
Az első: a kertészkedés (írtam róla itt) - erkélyen konténerben, napos konyhaablakban nő a paradicsom, zöldülnek a fűszernövények...
A második: az utóbbi időben már nem illegális pálinkafőzés.
A harmadik: a disznóvágás.

Ami minket illet, a kertészkedésben évek óta részt veszünk, a ház előtti dísznövényeket kertvarázsló szomszédnőnk mellett kisinasként gondozzuk, a napos konyhaablakban pedig vígan nőnek a fűszerek, terjeszkedik az aloe-ültetvény.

Idén először a disznóvágásba is belefogtunk. Szomszédainkkal közösen szerződtünk egy szabad tartású, egészségesen táplált mangalicára még a tavasszal, s most jött el a vágás ideje.
Bevallom, rettenetesen ideges voltam, mert disznóvágást talán életemben kétszer láttam, szerencsére a férjemnek van gyakorlata, így nem kellett azért teljesen a kályhától indulni. És persze rengeteg segítséget is kaptunk - mintha egy láthatatlan közösségbe csöppentünk volna, összes gyakorlott disznóvágó barátunk adott valamit a hétvégéhez, ki a két keze munkáját, ki darálót, recepteket, fazekakat...Férjem szülei (a jókora távolságból) a reggeltől estig készenlétben álló telefonos segítséget...elmondhatatlanul hálásak voltunk és vagyunk.
Összegyűjtöttük a recepteket, és nekiláttunk.

Ami a dolog tanulsága volt a számomra,hogy két felnőtt egy fél disznóval gyakorlatilag két nap alatt végezhet (szó szerint és az utómunkálatokat is beleértve), ha három lelkes kiskukta kíváncsi is minden részletre. ("Apa, rakjuk össze a disznót" - indítványozták, meglátva a húsokat a ládában...) Az anyagi megtérülést azt hiszem, nem kell részletezni, nem szólva a boldogságos tudatról, hogy egészséges, jól táplált, stresszmentes hús került a fagyasztóba.

Ajánlom tehát mindenkinek, aki szereti tudni, mit eszik a család...akár a disznóvágást, akár ha nagyobb mennyiségű húshoz sikerül jutni, házi kolbászkészítést.

A mangalicában végül is kellemesen csalódtunk. Nem volt annyira zsíros, mint előre hittük.
És a receptek:


10 kg kolbászhúsra
21-28 g só
15 dkg pirospaprika
3 dkg bors
4 dkg fokhagyma
0,5 csomag kömény

A húst daráljuk vagy apróra vágjuk, ahogy kedvünk vagy ízlésünk diktálja. Elég sok hájas részt tettünk bele, hogy ne legyen száraz. A fokhagymát is le lehet darálni a hússal együtt, egy darab húsba csomagolva tegyük a darálóba, akkor nem lesz darabos.
A húst és a fűszereket összekeverjük, vékonybélbe töltjük. Ha füstölni visszük, két végén kötjük meg, ha sütni valónak készül, karikába kötjük.

Kolbászt most nem füstöltettünk, mert a mangalicánál, a szabad tartás miatt, van esély a parazitákra. A sütni való kolbászt le lehet fagyasztani, egyik Barátunk ötlete alapján a fagyasztóba szánt kolbászból elhagytuk a pirospaprikát, így a hidegben sem romlik el.


Receptjét INNEN vettem, kiegészítettem két teáskanál majorannával.

Véletlenül hallottam egy beszélgetést a Kossuth rádióban ma délután, de szeretném ajánlani, a Hangtárból még két hétig meghallgatható, holnap késő este pedig ismétlik.
Hallhatunk a vegyszerezett és vegyszerezetlen élelmiszerekről, a tartósítás bio módjairól, a  tervekről és eredményekről, és arról is, milyen érdekcsoportok akadályozhatnak egy, a tiszta élelmiszerekkel foglalkozó kutatót.


A műsor rövid leírását a Kossuth rádió honlapjáról idézem, a beszélgetés megtalálható ITT:


"A portrésorozat ismert személyiségeket vagy a hallgatók előtt eddig még ismeretlen embereket mutat be.Duschanek Valéria biokémikus
Dr. Duschanek Valéria élelmiszertechnológus-mikrobiológus, biokémikus, agrármérnök, az iszkaszentgyörgyi kísérleti fejlesztő laboratórium megalapítója és vezetője magányos kutató. Több évtizedes kísérleti munkájában mindig egy cél vezérelte: megtudni, mitől mondható egészségesnek egy élelmiszer, és milyen eljárással maradhat is az, ha tartósítjuk. Nem kevesebbet állít, mint azt, hogy ma hazánkban többnyire "enzimatikusan halott" élelmiszereket eszünk, pedig ha ez nem így lenne, sokkal kevésbé lennénk kitéve a betegségeknek. A 2008-ban Gábor Dénes- díjjal kitüntetett élelmiszerkémia doktor 39 szabadalom tulajdonosa, a WABT-UNESCO Közép-Európai Szekciója Táplálkozás és Egészség munkabizottságának vezetője.
Riporter: Benkő Andrea
Szerkesztő: Perjés Klára
(Ismétlés: csütörtök,
23.04 óra)"

Ez az étel remek lett. Már az illatára körém gyűltek a gyerekek, és még az én következetesen zöldségutáló középsőm is azt mondta, nagyon jó illata van...

Két változatot írok le, az egyik húsos-zsíros, a másik húsmentes (vegetáriánus, lúgosító).

A zsíros változatot készítettem el, annak apropóján, hogy Barátaink megleptek minket disznótorossal, benne egy gyönyörű darab szalonnával. Ez a szalonna nem füstölt, ami nagyszerű sütésnél, hiszen nem keletkeznek a füstölt húsok sütése-főzésekor biztosan létrejövő, daganatkeltő nitrozaminok.

A szalonnát csíkokra vágjuk, megpirítjuk, kiszedjük, félretesszük. A korábban csíkokra vágott, enyhén besózott és pihentetett káposztát néhány gerezd fokhagymával és egy vöröshagymával (elhagyható) rátesszük a zsírra, ha kell, kevés vizet engedünk rá, és lassú tűzön pároljuk. Adunk hozzá egy kevés almaecetet (ennek az a szerepe, hogy a káposzta roppanós maradjon), curryport (enyhét, hiszen a csípős-borsos ételek tovább irritálják az amúgy is érzékeny beleket), gyömbért, fokhagymát, kurkumát, római köményt (a fokhagyma, a kurkuma és a római kömény a curryben is megtalálható, ha adunk külön is hozzá, kicsit kiemeljük az ízét). Amikor megpuhult, tálra szedjük, a félretett szalonnát a tetejére tehetjük.

Vegetáriánus, lúgosító változatából elhagyjuk a szalonnát, helyette kókuszzsírban készíthetjük (lehetne olívaolajban is, de én a magam részéről nem szeretem főzésre használni, igaz, nem károsodik olyan mértékben, mint pl. a napraforgóolaj, de az enzimek, vitaminok a melegítést azért megsínylik...). A fűszerezés lehet kicsit erősebb, mint a húsos változatnál.

A mindennapi azért túlzás, de az utóbbi időben úgy alakult, hogy hétfőnként, tízóraira ezt csomagolom.
A tojással még mindig óvatosan bánunk, bár hazudnék, ha azt mondanám, sosem szegem meg a tilalmat, és a sárgáját óvatosan kezdem visszaadni.

Ez a kenyér azért jó, mert a tojásfehérjét - lisztjeinkben nincs sikér, így tojással tartjuk össze őket - a banán helyettesíti.
Egy tojássárgáját egy pürésített banánnal összekeverek, fele-fele arányban teszek hozzá áztatott darált mandulát és darált kókuszreszeléket, annyit, hogy összedolgozva szép sima gömböt kapjak.
Formázom, majd sütőpapírral kibélelt edényben 170 fokon lassan átsütöm.

Teljesen hasonlóan készítettem, mint a nemrizsmentest, csak a rizs helyett került reszelt répa és cukkini.

A kelkáposztaleveleket sós vízben puhára pároltam, szűrőkanállal kiszedtem, félretettem.
Lapockát darálva pörköltnek készítettem el, ezt dúsítottam azután rizs helyett cukkinivel és répával.

A káposztaleveleket tűzálló tálba fektettem, erre jött a töltelék, majd káposztával fedtem be. Összesütöttem, tálaláskor házi joghurttal meglocsoltam.

Gitta csokis-meggyes kockái adták az ötletet. Először banánból készítettem őket, másodszor (harmadszor és negyedszer...) ez a citromos-almás változat keletkezett.

A karob és a kakaó nem fér bele az étrendbe (sajnos), így kimaradtak a receptből.

Három almát megpucoltam, lereszeltem, Fél citrom levével és egy kiskanál mézzel édesítettem. Fél csésze kókuszreszeléket és annyi útifűmaghéjat tettem bele, hogy pár perc állás után könnyen formázható massza legyen (kb. két-három evőkanál, az almák nagyságától függ). Tányérra téglalapot formáztam, néhány percre fagyasztóba tettem, szeleteltem, kókusszal meghintettem.
Kézbe fogható, jó ízű.

Idén is van Év honlapja szavazás, ahol Mamaguru két kategóriában is indult, az egészségügy és a közösségi oldalak között.
Én nagyon szeretem a filmjeiket, cikkeiket, a legújabbak között pl. ezt, ahol a viselkedés és az agyi funkciók zavarairól és a gyorsételekről írnak:

Újabb érv, miért ne együnk gyorsétteremben

Ha van kedvetek, olvassátok el, és ha van egy gombnyomásnyi időtök, és hasznosnak is érzitek, támogassátok Ti is a Mamagurut a szavazáson:

Év Honlapja szavazás, egészségügy kategória

Köszönöm.

Nálunk nem főzik ezt az ételt, de több blogon is láttam (pl. Horász konyhájában és Fűszeres Eszternél), megtetszett, kicsit átalakítottuk, és tényleg nagyon finom, úgyhogy lesz még máskor is.
Ami az átalakítást illeti, a rizs helyett tettem a húshoz cukkinit és répát reszelve.

Tehát a fehérkáposztát egyben megfőztem, a leveleit lebontottam, a vastag torzsarészeket kivágtam.
Darált húst nagy lyukú reszelőn reszelt répával és cukkinivel kevertem el, sóztam, borsoztam, köménymaggal ízesítettem és a levelekbe töltöttem. Enyhén sós vízzel felöntöttem, lassú tűzön főztem készre, majd a levébe pürésített paradicsomot kevertem.


Házi joghurttal meglocsolva tálaltam.

Ez is egy olyan étel, amely szinte minden háztartásban egy kicsit másképp készül, a mienk ráadásul kicsit átszabott is a tiltott ételek miatt, íme, ahogy én főztem:

A lilahagymát vaj és kókuszzsír keverékén pároltam, almaecettel. A bor tilos, ízét mazsola adta, a vaj a párolódás közben kissé karamellizálódik (de nem ég!!!) ez pótolja a balzsamecet karamellás aromáját.
Sóztam, kevés borsot is hintettem rá, amikor lezártam, mézzel édesítettem.

Sült húsok nagyszerű kísérője... de szeletekre vágott cukkini mellé is finom.

Egy kisebb almát héjastul a nagy lyukú reszelőn lereszeltem, egy fél csésze kávédarálóban darált napraforgómagot, egy teáskanál mézet, egy teáskanál útifűmaghéjat és egy evőkanál kókuszreszeléket adtam hozzá.
Gyúrtam, míg összeállt, akkor golyókat formáztam és kókuszreszelékben megforgattam.

Ma hagymaleves volt vacsorára. Sokáig keresgéltem a receptek között, de nem találtam olyat, ami liszt nélkül készül. Kitaláltam hát a saját verziómat:


Négy nagy fej vöröshagymát felkarikáztam, egy nagy gerezd fokhagymát nem túl kis darabokra vágtam, zsíron (lehet vaj, sőt az jobb is) addig dinszteltem, míg megpuhult. Mivel siettem, bio leveskockával készült lével engedtem fel, amiben nincs semmi tilos alapanyag, de szívem szerint (és az igazi az lenne, ha) ide alaplét írnék...
Összefőztem, egy kanál joghurttal alaposan elkevertem két tojássárgáját, amivel a levest besűrítettem. Tálaláskor nagy lyukú reszelőn reszelt sajttal szórtam meg bőségesen, a nem diétázóknak a pirított zsemle kötelező tartozék.

Ma ebédre nem rukkolok elő újdonsággal. Sült kolbász, savanyú káposzta, némi párolt zöldség.

De valamikor mégis írni kell a Tanyasi Húsboltról, Szegeden, a Mars téren, a piacon van ez a bolt, és bizony valahogyan ők mégis elő tudnak teremteni olyan kolbászokat, sonkákat, egyéb termékeket, amik ízfokozó, nitrites pácsó, aromák és egyéb gyilkok nélkül készülnek, finomak és árban is versenyképesek. Vannak cukormentes, gluténmentes felvágottak is.
A magamfajta anyukák válláról elég nagy terhet vesznek le, és ezt itt és most is KÖSZÖNÖM...

Már vagy egy hete folyton szembe találom magam ezekkel az ujjakkal. Hol véresen, mint Szepyke blogján, hol vér nélkül, legutóbb meg éppen Malackarajéknál. Végül is meg kellett csinálni a mi GAPS-os verziónkat is.


Linzertésztát készítettünk, fél bögre áztatott-szárított darált mandula, fél bögre kókuszreszelék, egy tojássárgája és egy kanál méz hozzáadásával. A tésztát addig gyúrtuk, míg összeállt, majd a sütőpapírral borított tepsire megformáztuk az ujjakat. A körme mandula, késsel ráncoltuk. Ha a vért is szeretnénk prezentálni, használjunk cukormentes lekvárt vagy darált meggyet. 

200 fokon pár perc alatt összesütöttem. Végül táltosujjat is kapott...

Párolt káposztát mindenki tud csinálni, annyira egyszerű, nekünk meg jól is jön, mert hamar elkészíthető, kiadós, magában és hússal is jó.

A káposztát megmostam, külső leveleit leszedtem, gyalultam, sóztam, állni hagytam. Hagymát apróra vágtam, zsíron a káposztával párolni kezdtem. Még a párolás elején öntöttem rá egy kevés almaecetet. Amikor elkészült, mézzel megédesítettem, de azzal tovább már nem pároltam.

Sült kacsaszárnytő került hozzá.

Kevés szalonnát lesütöttem, rá darált hús került, fokhagyma, só, borsikafű, ezt félkészre sütöttem, majd felengedtem, kevés zellerrel ízesítettem még. Paradicsomot tettem hozzá (adalékok nélküli konzervet), és addig pároltam, míg a leve besűrűsödött.
A "tészta" hosszú csíkokra vágott répa és cukkini párolva, erre került az öntet, aki teheti, reszelhet rá sajtot. Mi is reszeltünk.

Nem, nem az amerikai, bár egyszer lehet, megpróbálom azt is imitálni...
JUDU küldött nekem egy adag kókuszlisztet, kipróbálásra. Köszönöm szépen még egyszer!

Igazából nagyon más, mint a darált kókusz, mert a kókuszliszt készítése során a kókuszból kivonják a zsírt, így teljesen száraz, bár kókuszízű és kókuszillatú. Most használtam fel egy részét, a pitéhez.

Most csak sütőtök (kb. negyed, jól átsütve), 4 evőkanál kókuszliszt, 1 evőkanál darált napraforgómag, 2 1/2 evőkanál (kávédarálóban) darált mandula került a tésztába, csipetnyi fahéj és gyömbér ízesítette. Aki nem szereti a nagyon markáns ízeket, a gyömbért bátran hagyja el.

A masszát sütőpapírra halmoztam, kerek formához igazítottam, a szélét megformáztam (nem lett valami profi, csak amolyan futva sült...), a tetejét vékonyra szelt almával kiraktam. Locsoltam rá két evőkanál "tejszínt", amit a mandulatejről mertem le, fahéjjal és pici mézzel ízesítettem.

Az almát nem pároltam meg előre, hiszen a tök elég nedves, s mert nem ehetünk tojást az allergia miatt, nincs ami a tésztát igazán összefogja, így a nedvesség, ami kipárolog, elég az almának.

Kb. háromnegyed órán át sütöttem 180 fokon.

A kép csapnivaló lett róla, így most elhagyom...

Felkerült a blog oldalsávjába egy kép, és a címe: én sem használok pálmaolajat.
A képet és a mögötte olvasható hivatkozást Almától kaptam a Nadler kézi készítésű szappanos oldalról, és ezúton is köszönöm!

Néhány további oldal a témával kapcsolatban:


A fenntartható pálmaolajtermelés és néhány nagyvállalat viszonyáról
A pálmaolaj többet árt, mint használ
Esőerdő akciócsoport
Fenntartható Pálmaolaj Kerekasztal

Kicsit jellegtelen ízű, fehér húsú halakat fel lehet élénkíteni egy kis öntettel, a mienk ma így nézett ki:

Egy csíkokra vágott vöröshagymát kevéske vajon megpároltam, rátettem a halfiléket, sóztam és így sütögettem. Ízesítettem még áttört fokhagymával. Mikor a hal nagyjából megpárolódott/sült, és már csak egészen kevés leve maradt, egy tálban összekevertem 2 dl joghurtot egy kevés citromborssal, ezt a halra öntöttem, összemelegítettem.

Párolt brokkolira szedtem, apróra vágott snidlinggel és színes borssal színesítettem.

Ennél az ételnél a joghurt valójában már nem lesz élőflórás, hiszen alaposan átmelegítjük, ha csak hidegen öntöznénk meg, akkor viszont nem keverednének el jól az ízek.

A másik dolog, ami még ide tartozik, ha fokhagymás ételt készítek, mindig hagyok (legalább) egy  gerezdet a végére, amit a kész ételbe aprítok bele, így érvényesülhet minden áldásos hatása.

Egy barátnőmmel ettünk néha sajtsalátát sült krumplival még évekkel ezelőtt. Nemrég eszembe jutott, teljesen jól GAPS-ra alakítható, egyszerű étel.

A saláta alapja négy nagyobb paradicsom, egy uborka, fél lilahagyma, ezeket kis darabokra vágva egy tálra halmoztam. Gouda sajtot kockáztam hozzá, bár jobban illene hozzá fehérebb sajt (az eredeti görög saláta fetasajtja, vagy más élőflórás, a lényeg, hogy ne szintetikus sajt legyen.)
Az öntet négy evőkanál olívaolaj, fél kanál almaecet, kevéske só, zöldfűszerek: bazsalikom, rozmaring, kakukkfű.

A saláta magában is finom, nálunk sült zellerrel fogyott el.

A harcot a betegségek ellen úgy vette fel, hogy megpróbálta megelőzni őket. A település oktatási intézményeiben a gyerekek organikus eredetű ételeket kapnak, a környéken biotermelésre álltak át. Kizárják a mesterséges anyagokat a táplálkozásból. A kezdeményezéshez egyre több család csatlakozott az idők folyamán.
Ebben a dokumentumfilmben beszámolnak az ezzel kapcsolatos tapasztalataikról.

Valóban elérhetetlen a gyerekek számára az egészséges táplálék? Valóban megfizethetetlen a nem agyonvegyszerezett ételek előállítása? Vajon tényleg nem lehet más vonzó a gyerekek számára, mint a tömegélelmiszerek világa?

Edouard Chaulet, a kezdeményezés elindítója, ma is Barjac polgármestere. A blogja olvasható ITT.


Bárcsak valaki, valakik Magyarországon is követnék az elhatározását!

Ez a saláta csak egy kicsit más, mint rendesen:
Vettem egy nagyobb uborkát, legyalultam, besóztam. Állni hagytam.
Kicsavartam, kis mézzel édesítettem, almaecetes vízzel leöntöttem, borssal, pirospaprikával, egy gerezd átnyomott fokhagymával ízesítettem.
Jöhetett volna hozzá még kis kefir vagy joghurt tálaláskor, készlethiány miatt ez elmaradt.

Sült hús és zöldségköret mellé került.

A múlt héten szinte egyfolytában úton voltam, nem főztem semmi újat, nem is igen volt időm gondolkodni sem.
Arra azért maradt a hétvégén, hogy elkészüljön egy mézes-narancsos-fahéjas olívaszappan. Ment ő is négy hétre pihenni...

Ó hát már betont is keversz... - mondta gyanakvó mosollyal a férjem, amikor meglátta legújabb "sütimet". Jogos, nem túl szép darab, de mégis érdemes kipróbálni és megkóstolni. Ugyanis finom...

Ugyanúgy készítettem, mint a szezámmagos mézes szeletet, vagyis 5 dkg napraforgómagot megőröltem, 5 dkg-ot egyben hagytam, két evőkanál mézzel sűrű masszává gyúrtam, két nem tapadós sütőpapír között kinyújtottam és szeleteltem.

Mivel az, hogy mennyire legyen sűrű a massza, hogy ne törjön a süti, de ne is legyen túl lágy, eléggé nehezen megfogható, ezúttal képet is készítettem róla.



Szóval, ha így néz ki, nyomon vagyunk:)

A végeredmény pedig:



(Tipp: valószínűleg szebb lett volna, ha vékonyabbra nyújtom, egész napraforgómagokkal megszórt deszkán nyújtom ki, és a tetejébe is simítok magokat...)

De ha mégis túl lágy lenne a masszánk, akkor sincs baj. Régebben sokat gondolkodtam azon, hogyan lesz olyan nagyon kemény a bolti szezámmagos változat. Csak valamilyen levegős szárításra tudtam tippelni, és valószínűleg így is van. Próbáltam nagyon hűvös sütőben, radiátoron szárítani, de úgy egyszerűen kifolyt a méz. Az aszalógépben néhány órán át aszalva azonban sikerült elérnem, hogy már egyáltalán nem volt ragacsos a süti, a méz nem folyt ki, mégis szépen összeszáradt.

Nem kell különösebben magyarázni, hogy ha egy szervezet valamilyen okból nehezen tud méregteleníteni, akkor a belső (élelmezési) tisztaság mellett arra is törekedni kell, hogy a környezeti mérgektől minél inkább megszabaduljunk. Mindenféle mérgekre igaz ez, beleértve a háztartási tisztítószerek és a kozmetikai szerek méreganyagait is.

Nadler szappanos oldalán találtam erre a filmre, most szeretném én is közzétenni.

A címe: Földlakók.

Meg lehet nézni ITT.

Ha nehezen indulna, egyszerűen előre kell mozdítani egy kicsit.

Nagyon megrázó film, gyerekeknek nem ajánlom.
A FÖLDLAKÓK (EARTHLINGS) egy nagyfilm hosszúságú dokumentumfilm az emberiség teljes állatoktól való függõségérõl (kiskedvencként, valamint élelem, ruházat, szórakoztatás, és tudományos kutatás céljából), de bemutatja a totális tiszteletlenségünket is eme „nem-emberi segítõk” iránt. Az Oscar-díjra jelölt Joaquin Phoenix (GLADIÁTOR) a film narrátora, zenéjét pedig a híres platinalemezes mûvész, Moby szerezte. Alaposan megvizsgálva a kisállatboltokat, kölyökneveldéket, állatmenhelyeket, állattartó telepeket, a bõr- és szõrmeipart, a sportot és szórakoztatást, és végül az orvosi és tudományos területet, a FÖLDLAKÓK rejtett kamerákat és korábban soha nem látott felvételeket használva számol be a világ olyan, nagy iparágainak napi gyakorlatáról, amelyek nyereségükhöz teljes mértékben az állatoktól függenek. Erõteljes, informatív, és elgondolkodtató, a FÖLDLAKÓK messze a valaha megalkotott legátfogóbb dokumentumfilm a természet, az állatok, és az ember gazdasági érdekeinek összefüggésérõl. Sok színvonalas állatjogi film van, de ez magasabbra teszi a lécet. A FÖLDLAKÓK szinte ordít, hogy nézd meg. Erõsen ajánlott! A FÖLDLAKÓK (EARTHLINGS) egy nagyfilm hosszúságú dokumentumfilm az emberiség teljes állatoktól való függõségérõl (kiskedvencként, valamint élelem, ruházat, szórakoztatás, és tudományos kutatás céljából), de bemutatja a totális tiszteletlenségünket is eme „nem-emberi segítõk” iránt. Az Oscar-díjra jelölt Joaquin Phoenix (GLADIÁTOR) a film narrátora, zenéjét pedig a híres platinalemezes mûvész, Moby szerezte. Alaposan megvizsgálva a kisállatboltokat, kölyökneveldéket, állatmenhelyeket, állattartó telepeket, a bõr- és szõrmeipart, a sportot és szórakoztatást, és végül az orvosi és tudományos területet, a FÖLDLAKÓK rejtett kamerákat és korábban soha nem látott felvételeket használva számol be a világ olyan, nagy iparágainak napi gyakorlatáról, amelyek nyereségükhöz teljes mértékben az állatoktól függenek. Erõteljes, informatív, és elgondolkodtató, a FÖLDLAKÓK messze a valaha megalkotott legátfogóbb dokumentumfilm a ter...all »
"A FÖLDLAKÓK (EARTHLINGS) egy nagyfilm hosszúságú dokumentumfilm az emberiség teljes állatoktól való függõségérõl (kiskedvencként, valamint élelem, ruházat, szórakoztatás, és tudományos kutatás céljából), de bemutatja a totális tiszteletlenségünket is eme „nem-emberi segítõk” iránt. Az Oscar-díjra jelölt Joaquin Phoenix (GLADIÁTOR) a film narrátora, zenéjét pedig a híres platinalemezes mûvész, Moby szerezte. Alaposan megvizsgálva a kisállatboltokat, kölyökneveldéket, állatmenhelyeket, állattartó telepeket, a bõr- és szõrmeipart, a sportot és szórakoztatást, és végül az orvosi és tudományos területet, a FÖLDLAKÓK rejtett kamerákat és korábban soha nem látott felvételeket használva számol be a világ olyan, nagy iparágainak napi gyakorlatáról, amelyek nyereségükhöz teljes mértékben az állatoktól függenek."

Mangalicaszalonnát pirítottam, rá paprika, paradicsom, hagyma került.
Apró kockákra vágott cukkinit és padlizsánt adtam még hozzá, kb. fele-fele arányban. A szalonna elég sós volt, így sót már nem, hanem egy kevés zsályát használtam fűszernek.
Tálaláskor házi joghurttal öntöztem meg.

Pataki tálban készült makréla: fokhagyma, vöröshagyma, só, bors, olívaolaj és citromkarikák kerültek alá, ill. fölé (köré...).

Nem diétázók krumplival, diétázók vegyes zöldséggel ebédelhetik meg...

Tapasztalatom szerint, minél régebbi hagyományokat őriz egy nemzeti konyha, annál könnyebb az ételeket a GAPS kívánalmaihoz igazítani. Előszeretettel olvasgatok hát szakácskönyveket, receptgyűjteményeket a világ minden tájáról, ha új ötletet szeretnék meríteni.

Úgy készült, ahogy a spenót általában szokott, legalábbis az elején.

Pároltam, sóztam-borsoztam a spenótot, reszeltem bele fokhagymát.

Innentől a lett dolog kicsit más:
Amikor elkészült, a diétás adagot egy kanál útifűmaghéjjal (psyllium husk) sűrítettem. Ezzel már nem főztem tovább, de hagytam egy kicsit állni. Ettől önmagában kicsit kocsonyás a főzelék, és nem valami szép látvány színre sem. Ezért került még bele egy főtt tojás sárgája sűríteni és külcsínt javítani.

A végén kefirrel/joghurttal lehet megöntözni.

A téli készülődés másik pontja a leveszöldség elrakása. Valamikor régen a Horváth Ilona szakácskönyvben találtam egy receptet, sóban elrakott leveszöldség címszó alatt.

Sóban elrakni annyira nem érdemes, ha ismerjük a túlsózás egészségre gyakorolt hatásait. A bolti ételízesítők, leveskockák minden hasonszőrű tettestársukkal már régen kiűzettek a konyhánkból, így maradok a szárított zöldségkeveréknél, Horváth Ilona alapján.

"Mindenféle leveszöldséget veszünk e célra. Egy kg petrezselyemgyökeret, 2 kg sárgarépát, 1/4 kg zellert, karalábét, karfiolt, hagymát, kelkáposztaleveleket, néhány zöldpaprikát."

Megaszalom, pár napig még állni hagyom, majd ledarálom és üvegekbe teszem.

"A gazdasszony munkáját nagyon megkönnyíti."

Nevezhetjük végtére is főzeléknek, de ahhoz nem túl pozitív gondolattársítások jönnek. A lisztes rántás, vagy a habarás pl. eleve kizárt nálunk.

Így hát a zöldbabot vajon megpároltam, fokhagymával, sóval ízesítettem, és amikor már majdnem kész volt, tettem hozzá apró kockákra vágott cukkinit. Mikor már csak soványka leve volt, tányérra tettem, joghurttal meglocsoltam, egyben sütött bőrös combból daraboltam hozzá.
Ahol szokás a babfőzeléket inkább pirosra főzni, nyugodtan lehet egy kevéske pirospaprikát is tenni bele.

... lenne, úgy készül ez az étel, csak éppen a krumplit és a tésztát hagyjuk ki belőle, de persze kerül helyébe más, némi tökféle, kis uborka, egyebek...

Megint előkerült egy darab házi mangalicaszalonna. Szeleteltem, zsíron (apróra vágott) vöröshagymával megfuttattam, és a hagyományostól eltérően nem kolbászt, hanem két csirkecombot tettem rá. Sóztam, picit borsoztam, pirospaprikával lehintettem és felengedtem annyi vízzel, hogy ellepje. Fokhagymával, nagyobb darabokra vágott (még több) vöröshagymával, zöldpaprikával, paradicsommal ízesítettem. Az utolsó öt-tíz percre került bele egy patisszon, két uborka és egy cukkini kockázva.

Judu csodás fényképe sarkallt erre a bejegyzésre...

Gyerekkori emlék: szüleimmel vendégségbe mentünk a helyi panelrengeteg egyik tízemeletes házába. A ház előtt idős házaspár álldogál tanácstalanul. Aztán a bácsi egyszer csak a feleségéhez fordul:
- Te, Anyjuk, melyik galambdúcban laknak a gyerekek?

Változnak az idők, telnek az évek, nem változnak a galambdúcok (most éppen én magam is itt ülök az egyikben)...
Enni kell, nem mindegy, hogy mit. Az ember belátja, hogy legjobb a tisztát. Legolcsóbb, ha maga termeszti. Legnehezebb, ha erkély sincs.

Hogyan termeszthetünk mégis magunk zöldséget?
Erre a kérdésre az utóbbi időben több választ is találtam.

Olaszországban létezik egy biokert modell (itt olvastam róla), direkt azoknak, akik nem tudnak, vagy nem szeretnének maguk kertet művelni. Egy internetes szolgáltatás keretében megtervezhetjük a kertünket, kiválaszthatjuk a területet, meghatározhatjuk, milyen zöldségeket ültetnénk és mekkora területen, extra szolgáltatás keretében fűszereket is felajánlanak, amelyek az általunk "ültetett" zöldségekhez illenek. Komposztálhatunk, méhészkedhetünk. Aztán, amikor beérik a termés, a cég vállalja, hogy a betakarítást követő 24 órán belül házhoz szállítja zöldségeinket. Virtuális kertünk terményei tehát kézzel fogható módon érkeznek meg a konyhánkba, anélkül, hogy egy lépést kellett volna tennünk, persze mindezt alaposan meg is fizettetik. Honlapjuk itt található.

Magyarországon is működik a kertmegosztó mozgalom, a Biokert Ingyen Mindenkinek, amely egy angol kezdeményezés mintájára jött létre. Itt már létező, kihasználatlan kiskertekről van szó, amelyek művelését a tulajdonos átengedi vállalkozó szellemű kertművelőknek. A költségeket megosztják, a termést pedig megfelezik. A programra folyamatosan lehet jelentkezni, akár kertet szeretne művelni valaki, akár olyan kihasználatlan földterülettel rendelkezik, amelyet termés fejében szívesen átengedne.

Ha csak egy zsebkendőnyi földterülettel rendelkezünk, azon már folytathatunk biogazdálkodást. Nagyszerű tippekkel segítenek ebben a Krishna-völgy gazdálkodói. Vegavarázs ír arról, hogy 100 négyzetméteren már egy négy tagú család zöldségszükségletét meg lehet termelni, emellett képekkel is illusztrálja a helyes társításokat.

Utolsó lehetséges alternatívaként még a konténer-kert jut eszembe, erről bővebben itt olvashatunk.

Szóval, nincs még vége a nyárnak, de ha mégis túl késő lenne, akkor majd jövőre....

Tulajdonképpen véletlenül jött össze ez a recept így, ebben a formában. Kirándulni készültünk, én pedig szerettem volna süteményt is csomagolni. Eljutottam addig, hogy összedaráltam a lisztnek valót, tettem bele még egy kis ezt-azt, ahogy eszembe jutott, és lett belőle szilvás lepény...
Külön öröm volt, hogy olyan tésztát sikerült összehoznom, ami morzsálódik, vagyis ezúttal egy kis illúziót is sütöttem:)

A recept:

kb. 5 dkg áztatott szárított mandula kávédarálón lisztté darálva
kb. 5 dkg bio kókuszreszelék darálva
5 szem bio ízesítetlen, és adalékok nélküli datolya kávédarálón megdarálva
két tojás
teáskanálnyi méz
fahéj
és persze szilva...

A darált mandulát, a kókuszt és a datolyát egy tálban elmorzsoltam. A két tojást a teáskanálnyi mézzel habbá vertem, majd óvatosan először csak a tojás egy kis részével forgattam össze, és amikor a massza fellazult, adtam hozzá az összes tojást.
Egy kicsi, 10*20 cm-es sütőtálba simítottam, tetejére 3-4 szem apróra vágott szilva került. A szilvákat először meg lehet forgatni csipetnyi fahéj, pici méz, kiskanál víz keverékében, lecsurgatni és így tenni a tészta tetejére, hogy még jobb íze legyen, én most ezt kihagytam, mert igazán siettem...

180 fokon készre sütöttem, amikor kihűlt, kockákra vágtam.

Ez megint egy "mindent bele" étel, egyszerű, gyorsan elkészíthető. Különösen olyan napokon esszük, amikor nincs sok időm ebédet főzni.

Mennyiségeket nem írok, mert érzésből csináltam csak, tegyünk bele mindenből annyit, hogy senki ne maradjon éhes... az édesköményt, ha valaki nem szereti, el lehet hagyni, és helyette bővebben fűszerezni.

Egy darab lapockát ledaráltam, hagymával összepirítottam. Húsleves alaplével felengedtem.
Sóval, kevés borssal és oregánóval fűszereztem, daraboltam bele egy kis fej édesköményt és egy gerezd fokhagymát.

Amikor majdnem elkészült már, belekerült egy nagy spárgatök legyalulva (ehelyett főzhetünk cukkinit is bele).
Készre főztem.

Aki (t)eheti, tálaláskor kevés joghurttal meglocsolhatja.

Elég hűvös van még mindig, ráadásul meg is áztunk, úgyhogy valami melegítő ételre volt szükség. Így lett lecsós zöldbab a vacsora. Kicsit furcsán mutat a hőségre tervezett sárgadinnyeleves mellett, de idén nyáron ilyen idő jutott...

Hozzávalók egy egyszemélyes adaghoz:

Kb. három maréknyi apróra vágott zöldbab
egy zöldpaprika
két paradicsom
egy kisebb fej vöröshagyma
só, bors, petrezselyem és fokhagyma
végül egy darab szalonna, én házi mangalicaszalonnát tettem bele, valami hihetetlen jó ízt ad...

A szalonnát feldaraboltam, és egy lábasban kissé megpirítottam. Rádobtam a nem túl apróra vágott vöröshagymát, paprikát, egy paradicsomot, és együtt sütöttem tovább.
Kicsit később belekerült a zöldbab, amit már előre megpároltam.
Fűszereztem, készre főztem. A második paradicsomot nyersen daraboltam bele.

Egy nagyobb sárgadinnyét kettévágtam, megpucoltam, magját kivájtam. Felét turmixgépbe tettem és kb. 3 dl kefirrel összeturmixoltam. Mézzel édesítettem, gyömbérrel ízesítettem, metéltnek nagylyukú reszelőn lereszelt dinnyebél került bele.

Négy adagra elegendő.

Porontyom tegnap 7 éves lett. Játszottunk, fényképeket nézegettünk, meséltünk - jól éreztük magunkat...- és persze tortáztunk.
Utóbbit fogom most részletezni.

A torta alapjául Gitta epertortájának alapját választottam, csak annyit változtattam rajta, hogy a datolya kétharmadát sárgabarackra cseréltem. Így kicsit savanykásabb lett, ami jól állt a joghurttortának (meg persze nem is nagyon volt más választásom, a datolya javát ugyanis valaki az aprók közül titokban bekebelezte:))))
Sütőpapírra egy nagy salátástálat körberajzoltam, kivágtam, ez lett a mérték a tortalap méretéhez.
A tésztát megaszaltam, és félretettem.

Kb. fél liter házi készítésű joghurtot mézzel, citromhéjjal és vaníliával ízesítettem, és zselatinnal besűrítettem. A zselatint langyosan adtam a joghurthoz, hogy az előflóra valóban élő legyen, zselatinból pedig az előírtnál többet használtam, mert fontos, hogy a torta elég kemény legyen, és megálljon. A besűrített joghurtot egy folpackkal kibélelt mély salátástálba öntöttem, amibe egy kisebb, de a nagy tálba illeszkedő salátástálat tettem. A kicsi tálat kívülről folpackkal bevontam, hogy később gond nélkül ki tudjam szedni. A tálat súllyal rögzítettem, és hidegre tettem dermedni.

Míg a fehér réteg dermedezett, egy kisebb tálca ribizlit szűrön átnyomkodtam, a levét vízzel hígítottam, mézzel édesítettem. Ebbe a lébe málnaszemek kerültek.

Amikor a joghurt megdermedt, kivettem a salátástálat, a folpack-ot óvatosan lehúztam. A málnás ribizlilevet zselatinnal besűrítettem és a mélyedésbe töltöttem (nagyon lassan, egy evőkanál hátán csorgatva, hogy a joghurt ne törjön össze). Visszatettem a hidegre.

Amikor ez a réteg is megdermedt, a tál tetejére helyeztem a tésztát, azután egy mozdulattal kiborítottam az egészet, a fóliát óvatosan lehúztam. Ha valahol csúnya lenne a torta a fólia miatt, akkor félig dermedt zselatinos joghurttal lehet rajta szépíteni, de kell még hűteni is, amíg az igazítás is megdermed.

A kész tortát ribizlivel díszítettem.

Egy film arról, mit eszünk, ha húst eszünk...:

The Meatrix I.

The Meatrix II.

The Meatrix II 1/2.

Részletesebb bejegyzés olvasható a filmekről itt.

Igaz, a film nem most készült, de mégis felteszem, mert fontos, és jól illeszkedik ahhoz a szemlélethez, amit képviselni szeretnék.
Az oldalon interaktív játékokat, letölthető csomagokat is találunk.

Ma pontyot ettünk. A filéket kevés vajon citromborssal és egy csipet sóval megsütöttem. A sütés utolsó szakaszában adtam hozzá egy kevés friss petrezselymet.
Gitta receptje alapján marinált zöldségekkel tálaltam. Könnyű, gyors ebéd.

Ma egy honlapot szeretnék ajánlani - az egészséges gyerekekért és az egészséges szülőkért:

Furcsa belegondolni, hogy már több, mint egy éve követjük ezt az étrendet. Az első hónapokban, ahogy bővült a "szabad" jelzésű ételek köre, sokszor gondoltam arra, milyen jó lesz, amikor majd mindenfélét süthetek-főzhetek és tehetek az asztalra. Most azonban, mikor már jó ideje teljes étrenden vagyunk, úgy tűnik, mégis a legegyszerűbb ételek a legfinomabbak.

Ma bárányt sütöttem. Nem volt hozzá semmi apropó, csak volt egy pici darab borda itthon, annyira pici, hogy semmiképpen sem érte volna meg pörkölttel vacakolni. Egyszerűen csak tűzálló tálba tettem, rozmaringgal és borókabogyóval fűszereztem, és megsütöttem. Sok időm nem volt fényképezni sem, de azért ideteszem.
Párolt zöldbabot adtam hozzá.

Szomszédunktól kaptam kedvet ehhez a leveshez, és nem is sokat kellett alakítanom rajta, hogy megfeleljen a GAPS követelményeinek.

Hozzávalók:
Alaplé
Csirkehús (pl. mell, comb) kockára vágva
zöldség (hagyma, répa, gyökér, valamint amit csak szeretünk - és amit ehetünk)
saját magunk készítette joghurt
tárkony, petrezselyem, só ízlés szerint
zsír vagy olívaolaj

A csirkehúst felkockáztam, és a nem túl apróra vágott hagymával együtt az olívaolajon fehéredésig sütöttem. Felengedtem az alaplével, beletettem a tisztított, szeletelt zöldségeket.
Nem sokkal, mielőtt elkészült volna, hozzáadtam a tárkonyt és a petrezselymet.
A kész levest joghurttal ízesítettem.
A saját joghurtunk több, mint 24 óráig készül, így elég savanyú, nincs szükség más savanyítókra (az eredeti receptemben tejszín + citrom szerepelt), és ha megvárjuk, míg a leves kissé meghűl, az élőflóra is megmarad. Citrom héjával azért lehet ízesíteni... ha van elég tiszta citromhéjunk.
Ha valaki homogénebb levest szeretne (a joghurt szépen oszoljon el - ezért lenne lisztes a habarás...), akkor lehet a kész levest tojássárgájára tálalni, úgy elkeverni a joghurttal. Én ezt most kihagytam.

Korábban már írtam a savanyúság-készítésről, most megint egy idézet, és ezúttal néhány kép is:
Savóval (illetve joghurt- vagy kefir-indítóval) erjeszthetünk zöldségeket is. Vegyünk néhány (vörös, fehér vagy bármilyen) káposztát, céklát, fokhagymát, karfiolt és répát. Szeleteljük, vagy gyaluljuk le, adjunk hozzá sót ízlés szerint, és tegyük be egy széles szájú üvegbe. Adjunk hozzá fél liter hideg vizet és oldjuk fel benne a zacskós indítót, illetve 4-5 evőkanálnyi házi savót is használhatunk. Eme folyadékot öntsük az üvegbe úgy, hogy teljesen elfedje a zöldségeket, ha szükséges, adjunk még hozzá vizet. Zárjuk le az üveget, és hagyjuk erjedni szobahőmérsékleten kb. 7-10 napig. A zöldségek elég puhák és jellegzetes illatúak lesznek. Amint elkészült, a levét el is kezdhetjük adagolni. Eleinte csak 1 teáskanállal, amit a levesekhez vagy szószokhoz adjunk. Fokozatosan emeljük az adagot, majd kis porciókban elkezdhetjük magát a zöldségeket is hozzáadni. Ezek az erjesztett zöldségek és a saját levük kitűnő probiotikus ételek, melyek segítik az emésztést.

(http://www.gaps.me/preview/?page_id=30)

Egy Barátunk hívta fel a figyelmünket erre a filmre.

A piacról jött velünk haza ma reggel egy fél sertésfej. Tisztítás után hamar sós-fokhagymás-borsos lébe került, és lassú tűzön megabáltam. Amikor elkészült, először nyers, aprított fokhagymával, azután pirospaprikával bedörzsöltem. Házi (piaci-házi) savanyú káposztával tálaltam.

Könnyen és gyorsan elkészíthető saláta.

Nagyobb gombafejeket (6 db-ot) megtisztítottam, a tönkjüket kivágtam.
A gombafejeket, az apróra vágott tönköket serpenyőben, vajon, néhány gerezd fokhagyma, pici só és egy kevés víz hozzáadásával lefedve megpároltam. Mielőtt elkészült, adtam hozzá egy fej felkarikázott vöröshagymát (ennek néhány perc elég, hogy megpuhuljon).

Mialatt a gomba párolódott, egy lilahagymát apróra vágtam. Két paradicsom héját lehúztam, belsejét kikapartam, kemény húsát apró kockákra daraboltam.
Amikor a gombafejek megpuhultak, szűrőkanállal tálra szedtem őket, a lilahagymát, paradicsomot, vöröshagymát, az aprított gombát, fokhagymát összekevertem és a gombákba kanalaztam.

Öntetnek olívaolajat kevés citromlével kevertem el, rozmaringgal, bazsalikommal és kakukkfűvel fűszereztem, az öntettel a gombafejeket meglocsoltam.

Melegen jó.

Egy pályázat.
Ugyan semmi köze a főzéshez, receptekhez, de az egészséges életre való törekvésünkhöz annál inkább.
Remélem, valaki hasznát veszi!

http://klimabaratotthon.egymozdulat.hu/

Megint egy magunkkal vihető, egyszerű sütit szerettem volna készíteni.
Így sikerült:

Két kisebb sárgarépát lereszeltem a reszelő legfinomabb lyukas oldalán. Adtam hozzá kb. fele mennyiségű kókuszreszeléket. Öt szem datolyát ledaráltam kávédarálón, és az egészet összegyúrtam. A datolya nagyon sűrű ebben a formában, de ahogy az egész "tésztát" gyúrni kezdjük, a répa levet enged, és ez elég ahhoz, hogy jól formázható masszát kapjunk.
Kis golyókat készítettem, és kókuszreszelékbe forgattam.

Ez a leves általában a bonyolultabb, időigényes levesek közé kerül a listákban. Ennek oka az, hogy a marhahús bizony sokáig fő. Én most itt egy egyszerűsített és a diétához igazított levest mutatok meg.

Ha van kész alaplevünk, melyet egyszerűen csak előrántunk a fagyasztóból vagy a hűtőből, akkor kevesebb időre van szükségünk. Az alaplevet feltesszük főni. Én sóval, fokhagymával ízesítettem (kellene bele bors is, de azt ugye nekünk most nem lehet).

A levesünkbe sárgarépa és darabolt cékla került, majd amikor ezek már majdnem megpuhultak, tettem hozzá savanyú káposztát. (kerülhet bele természetesen paradicsom, petrezselyemgyökér is).

A kész levesbe, mikor kissé meghűlt, öntöttem a savanyú káposzta levéből. Főtt hússal tálaltam.

Marhalábszárból készült a levesünk, kb. 15 dkg-ot tettem fel főni sóval, petrezselyemmel. Négy szárított shii-take gombát beáztattam már reggel, ez is a levesbe került.
Amikor közel állt hozzá a hús és a gomba, hogy kész legyen, daraboltam bele néhány fehér spárgát (természetesen pucolva, ahogy kell). Még 25 percig főztem.
Amikor langyosra hűlt, két evőkanál savanyú káposztalevet mertem bele, tetejére most kihajtott friss csírák kerültek.

Egy adagos leves.

Sikerült rekonstruálnom Porontyom kedvenc "csokiját".
Eddig valahogy nem akart összeállni, nyeklett és folyt, pedig nagyon egyszerű.

Tetszőleges mennyiségű szezámmag felét kávédarálóban megdaráljuk, másik felével elkeverjük. Annyi mézet adunk hozzá, hogy összeálljon, majd vágódeszkán elsimítjuk, (jobban mondva lapítjuk, mert jó kemény a massza). Késsel szeleteljük.
Tehetünk bele mazsolát is, aszalt és apróra vágott gyümölcsöt, vagy amit szeretünk.

Tehát a jó bélflóra alapvető feltétele annak, hogy egészségesek legyünk.
Ihatunk persze mindenféle cukorral felturbózott bolti probiotikus italt, és remélhetjük, hogy javunkra válik (részben így is van, hiszen némi tejsavbacit azért beviszünk, más kérdés, hogy a cukorral mindjárt egy pofont is adunk a dolognak), vagy radikálisabb úton is megközelíthetjük a kérdést, és nekiláthatunk az otthon savanyításnak.

Benda Judit írja le a tejsavas savanyítás lépéseit: tegyük üvegbe a savanyítani való zöldséget, fűszerezzük sóval és amivel szeretnénk, majd zárjuk le légmentesen. A tejsavas erjedés kb. három hónap alatt lezajlik, a zöldségek frissek, de jellegzetesen savanyúak lesznek. Ezt az eljárást kipróbáltam múlt nyáron, de természetesen érdemes akkor alkalmazni, amikor nagyobb mennyiségben, télire rakunk el friss zöldséget.

Meggyorsíthatjuk ezt az erjesztési módot azzal, hogy ahogy a www.gaps.me oldal receptjei között olvashatjuk, a zöldségeket sózzuk, majd kefirsavóval és vízzel öntjük fel vegyesen, lezárjuk, megvárjuk, míg leforr a zöldség.

Ha a kefir problémákat okozna, akkor helyettesíthetjük a kefirsavót savanyú káposzta levével is. Ez azonban ne tartósítószeres bolti zacskós lé legyen, hanem bio, tejsavas folyadék.

Egyszer ugyan nagyobb kiadást jelent, de a savanyúság levét azután leszűrve újabb savanyúság készítéséhez használhatjuk fel, végtelenítve így a fél liter levet.

Nem kell félni attól, hogy a savanyúságunk káposzta ízű lesz. A tapasztalatom szerint mire leforr pl. a cékla, amit káposztalével indítok meg, észre se lehet venni a káposztás ízt rajta.

A forrás napos helyen, 20 fok felett kb. három nap alatt lezajlik, ezután a savanyúságot a hűtőszekrényben kell tárolni.

A készítés során nagyon fontos összetevő a só. Sós közegben a káros bacik nem tudnak szaporodni. Ha a sóról elfeledkezünk, ezek kerülnek többségbe, a zöldség meglágyul, a lé nyúlós lesz.

Ha valaki rossz bélflórával vág neki a savanyított ételek fogyasztásának, érdemes kis mennyiséggel kezdeni.
Készíthetünk akár minden héten egy kisebb mennyiségű (egy-két üveg) savanyított zöldséget ezen a módon, abból a zöldségből, ami éppen elérhető, vagy amit éppen megkívánunk. Nálunk néha friss csíra is kerül az üvegbe.
A savanyúságot és a levét tehetjük húslevesbe (ilyen recepteket írtam már korábban), húslevesben a hasznos baktériumok tovább tudnak szaporodni, üdítő, friss leves lesz belőle.

Szerintem kivitelezhető, elérhető alternatíva.

Még egy dolog. Ha valaki úgy érzi, a savanyúság meggyötri a gyomrát, emésztési gondokat okoz kis mennyiségben is, nem kell feladni. Érdemes megnézni, nem valamelyik fűszer irritáló-e a számunkra, elhagyni a borsot, mustármagot, helyette akár csak sót tenni az üvegbe.

Végül: nagyon szeretem esti csendben a konyhában hallgatni, ahogy az üvegek mocorognak, szuszorognak. Élő, lélegző ételek ezek.


(Ez a bejegyzés sokunk közös tapasztalatait foglalja össze.)

Töltött dagadót korábban is előszeretettel csináltam, tojással, borssal, sóval, ahogy azt illik.
Mivel azonban a tojás (és a bors) már nem szerepel(het) az étlapon, egy kicsit változott ez az étel is. Egyelőre nem tudtam kitalálni mást, mint hogy a zöldséges tölteléket darált hússal fogatom össze. Így alakult:

Egy bő marék brokkolit és két fej vöröshagymát kevés zsíron megpároltam, petrezselyemmel fűszereztem. Apróra vágtam, összekevertem darált lapockával, sóval, és betöltöttem a dagadóba (kb. 70 dkg-ot nyomott). A dagadót most nem varrtam össze, szépen állt a töltelék, ha lágyabb, akkor érdemes bevarrni.
Tetejét zsírral bekentem, sóztam, korianderrel beszórtam és 200 fokon pirosra sütöttem.
Ez az egyik "felvágottunk".

Vacsorára párolt cukkinivel és póréval (medvehagymával fűszerezve) és egy kevés lucerna csírával került az asztalra (egy része természetesen, hiszen ekkora adag jó pár napig kitart...).

Csirke leves volt az alaplé, fokhagymával és sóval ízesítve. Ebbe főztem egy fél zellergumót darabolva, néhány (három) zellerszárat és némi medvehagymát.
Amikor elkészült, egy avokádót darabolva turmixgépbe tettem, szűrőlapáttal kiszedtem a zöldséget, ez ugyancsak a turmixba került, majd felengedtem annyi lével, hogy főzelék sűrűségűre tudjam darálni. Egy mélytányérnyi adag lett.


Főtt hússal tálaltam.

Tulajdonképpen a gyümölcsös kefirturmixok jelentik a legegyszerűbb módját annak, hogy olyanok is megszeressék a kefirt, akik amúgy a világért meg nem bírnák inni ezt a nagyon savanyú, ám annál egészségesebb italt.

A kefirt magam készítem. Néha felhagyok vele, majd újból elkezdek kefirt gyártani, mert finom és egészséges is. Tegnap készült el az első fél liter. A fagyasztóban leltem hozzá még néhány szem szedret (kb. 6 nagyobbat). Két teáskanálnyi mézet, a fél liter kefirt és a kiolvasztott szedret összeturmixoltam. Lehet kis vaníliával, banánnal, bármi mással is ízesíteni.

Természetes, probiotikus, finom.