hekvanc

  

Nagyon tetszenek a kenyérrudak, de nem szeretem, hogy olyan szárazak, a száraz eszegetős nálunk a perec. Ezért találtam ki azt az olivás rudat, ami nálunk mára már etalon a bulikban.

A recept a tegnapi adag összetevőit tartalmazza, a liszt, a só, a tojás, a víz, az olaj és az élesztő mennyisége nem is változik soha, de az ízesítésre szánt anyagok mennyisége igen. Csak arra kell figyelni, hogy a massza állaga közel hasonló legyen, például, ha szárazabb sajt kerül bele, akkor lehet egy kicsit több tejfölt használni...

A tészta:

1 tojás

1 dl olívaolaj

1 doboz tejföl

1 kávéskanálnyi bors

a tetejére:

1 tojás a kenéshez

len- és szezámmag a szóráshoz

A langyos tejben egy csepp cukorral felfuttattam az élesztőt. Közben az aprítógépbe öntöttem a tejfölt, a tojást, az olívaolajat, az összedarabolt sajtot, az olivabogyót, és masszává aprítottam. Ebbe a masszába mindig olyan sajt kerül, ami éppen van otthon, lehet füstölt is (bár ez kissé elnyomja az olivabogyó ízét), a bogyó is lehet zöld, de készítettem már vegyesen is. A lisztben elkevertem a sót és a borsot (ide is jöhet bármilyen fűszer), majd ráöntöttem a masszát, a felfuttatott élesztőt, és bedagasztottam. Egy olajos, lágy tésztát kaptam, ami fél óra alatt a duplájára kelt. Nagyon szeretek vele dolgozni, mert isteni jó illata van. A tésztát jól átgyúrtam, négy cipót készítettem belőle. Ezen a képen egy korábbi adag látható, a rudak általában olyan hosszúak, mint a tepsi (rövidebb oldala), ebben az esetben egy cipóból 16 rúd lesz. (A képen látható adag 3 cipóból készült, egy cipót lefagyasztottam.) Tegnap este a kisodort rudakat elvágtam kétfelé, mert út közben nem lehetne kezelni a hosszú pálcikákat, így egy cipóból 32 darab lett. (Összesen: 128, de tényleg sokan leszünk!)

A rudak tetejét megkentem a felvert tojással, és a felére magokat is szórtam. (Egyébként mehet rá bármi: durva szemű só, bors, köménymag, mák...) 220 fokos, előmelegített sütőben sütöttem meg, akkor lehet kivenni, ha az oldala is megpirult. A rudak elég puhák, általában kenyérpapírba csomagolom, és lefedem egy konyharuhával, így még két napig puha marad. Ha nem fogy el, akkor pár nap múlva megszárad, de mifelénk még így is elfogy.

  

A kerek perec

Rengeteg perec receptet - mondd gyorsan: rengeteg perec receptet - néztem végig, aztán ezt alkottam. Nálam a perec ropogós, nem kőkemény, de száraz tészta. Ebből a mennyiségből 32 darab lett.

A tetejére:

1 tojás

sóból lisztből és vízből kevert sós kence vagy köménymag

Az élesztőt felfuttattam a langyos vízben a cukorral. A lisztet összekevertem a sóval, majd ráöntöttem a felfutott élesztőt, a kissé felvert tojásokat, az olvasztott vajat, és bedagasztottam. Az előző tésztától eltérően ez kimondottan kemény tészta, de nagyon tuti sima lesz, és szépen megkel.

A kelesztés után átgyúrtam, 4 cipót készítettem belőle, és mindegyiket 8 részre vágtam (egy tepsibe pont elfér 8 perec). Ezután minden kis darabból kisujjnyi, 20 centis rudakat sodortam (nagyon kevés liszttel), majd az egyik kezemmel lefogtam a rúd egyik végét, a másikkal pedig sodortam egyet a másikon, és az így megcsavart tészta végeit alaposan összenyomkodtam. Egy kicsit talán látszik is a képen, hogy csavarodik a gyűrű tésztája.

Nem érdemes sütőpapírt használni sem az olivás rúdnál, se a perecnél, mert ráragad a tészta, viszont ki kell olajozni a tepsit. A kész gyűrűket megkentem a felvert tojással, és az egyik adagot megszórtam köménymaggal. 200 fokos sütőben, viszonylag lassan sütöttem meg őket, csak akkor locsoltam meg a sós kencével, amikor már  majdnem kész voltak, és még pár percre visszadugtam a pereceket hogy megszikkadjon a sós massza. A négy adagból egyet bővebben sóztam, mert vannak olyan elvetemültek, mint én is, aki ezt szereti, és egy adag lett köménymagos, ezen viszont nem volt só.