Moncsi (bele)köt és álmában horg(k)ol egy kicsit...

Sőt színeket, egy nagy halommal. Ezért hallgatok nagyokat, hetek óta. Zoknihegyek és South bay shawlette- özön Mohair Gold összesből. Ráadásként egy kis Ostoros rétes, Erdélyi Konyha Magazinból.

A zöld fonal Bucika kezemunkáját dícséri, már nem mai "gyerek", készült már belőle másik kendő is, és még mindig maradt belőle. A lilás pedig ős-uru-léc fonal, igyekszem az abból a korszakból felhalmozott készleteket apasztani. Szép méretes lett a kendő, és nem is fogyott el a 10 deka. A zokni pedig a tegnapi, Katával megejtett randevú eredménye, amikor is "hordtuk a Dunára a vizet" rendesen. Én ugyanis jócskán megpakolva fonallal indultam útnak, Kata pedig Németországból érkezett zoknifonalakkal lepett meg /nem pont ezekkel, de ez a márka, nyami :))/, valamint jó néhány motringnyi tolnai gyapját "fogadtam örökbe", hogy ezentúl nálam foglalják a helyet. :))) 

Azaz ismét zoknik, az első pár darab az új fonalakból.



 

Jelentem, az összes kilógó szálat eldolgoztam, már alig van elvarratlan szál..., ami a kötött holmikat illeti. Most csak egy montázsban teszem ide, ne foglaljon akkora helyet Van, amit már régebben mutattam, de hát mégsem volt kész teljesen. Egy zokni és egy pár kesztyű meg kimaradt.

Sikerült Siófokon a kedvenc fonal lelőhelyemen féláron hozzájutni az alapanyagokhoz, Bravo Color, és Shoeller Stahl fonalakhoz. Igaz, műszálasak, de a színek miatt, még ettől is eltekintek. A harmadik zokni pedig a Judittól beszerzett fonalból készül.