Lassan már sportot űzök abból, hogy minél többféle rizottót készítsek. És persze minél különlegesebbeket és finomabbakat. Ez a mai ötlet igen egyszerűen jött: volt a kamrámban még 1, azaz egyetlen darab cékla, amit nem akartam átadni a fonnyadásnak. Viszont egy kis céklából elég kevés dolgot lehet készíteni, amivel 1 férfiembert, 2 férfipalántát és jómagamat jól lehet lakatni. Ezért gondoltam, valami kecskesajtos finomság lesz belőle. És naná, hogy rizottó!
Higgyétek el, a színe és a furcsasága ellenére fantasztikus kombináció, nagyon ízletes volt ez a rizottó is, így bátran ajánlom Nektek!

Hozzávalók:
4 nagy marék rizottó rizs
1 liter húsleves alaplé
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
50 gramm vaj a pihentetéshez
5 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez
1 fej cékla lereszelve
negyed citrom leve
1 teáskanál cukor
kecske krémsajt ízlés szerint

Elsőként a céklát meghámoztam és nagylukú reszelőn lereszeltem. Majd egy kis lábasba tettem, rácsorgattam negyed citrom levét és 1 teáskanál cukorral valamint 1 csipet sóval ízesítettem, majd lassú tűzön kb 10 percig pároltam, hogy még roppanósan friss maradjon.
Majd lezártam alatta a gázt és félretettem.

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de semmiképpen nem pirítottam).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adtam a rizst,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott húsleves alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt), ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam az 50 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni, végül, a fedőt levéve a rizottóról, alaposan összekevertem.
Tálaláskor rákanalaztam pár evőkanál céklát, finoman átkevergettem, majd kecskesajttal megszórva tettem az éhes férfinép elé!

Miután párszor már sikerült elég cirkalmas névvel illetnem az ételeimet, ezért próbálok mindig egyszerű és rövid elnevezést használni. De ennél az ételnél nem tudtam rövidebb névvel előhozakodni, úgyhogy ez van, ezt kell biza szeretni:-)
(De hívhatjátok céklás csirkecombnak is!)
De térjünk is a lényegre: a céklát régebben igazából csak savanyúságként fogyasztottam, el nem tudtam képzelni pl levesnek vagy salátának, vagy köretnek. Aztán egyre több ételembe csempésztem bele és nagyon bejött. Mára pedig már nincs olyan hét, hogy valamit ne készítenék belőle.
Ez a mostani étel is egy új kreálmány, nagyjából azt használtam, amit a konyhában találtam: cékla, cukkini és mandarin...na meg kevéske méz, csak hogy megbolondítsam a sós-csípős ízhatást.
És persze a férfiaknak is akartam kicsit kedveskedni, ezért pár csirkecombot gyorsan lebőröztem és kicsontoztam, a belsejébe camembert sajtot dugtam és betekertem bacon szalonnába. Ilyen egyszerű, de nagyszerű. És hogy izgalmas legyen a csirke is: egy tepsibe tettem mindent, így a cékla és a mandarin összefolyó levében párolódott a csirkecomb, finomságos plusszt adva neki!

Hozzávalók:
4 csirke felsőcomb
4 csík baconszalonna
4 szelet camembert
2 nagy cékla, vékony karikákra vágva
1 közepes cukkini, vékony karikákra vágva
1 mandarin kifacsart leve és kanállal kikapart húsa
1 evőkanál méz
só
bors
chilikrém

A combokat - mint már fent leírtam - lebőröztem, kicsontoztam, sóztam és borsoztam, majd ment a közepükbe a szelet camembert és a végén jól bebugyoláltam a baconszalonnával.
A combokat egy tepsi egyik felébe halmoztam. A másik felébe pedig elkezdtem lerakni egy réteg karikára vágott céklát, amire jött egy sor karikára vágott cukkini, majd só, bors. Ezután újabb réteg cékla, megint cukkini és a sort ismét cékla zárta. Ezt is sóztam és borsoztam.
Majd egy kis tálkába facsartam a mandarin levét, egy kanállal kikapartam a héjában maradt húst is, ehhez csorgattam 1 evőkanál mézet és 1 teáskanál chilikrémet (amit még a Rosinante Fogadó karácsonyi vásárán vettem) és alaposan összekevertem. Ezzel a csípős-édes-savanykás öntettel alaposan meglocsoltam a rakott céklát, majd az egész tepsit letakartam alufóliával és 40 percre 200 fokos sütőbe tettem. 40 perc után leszedtem róla az alufóliát és további 20 percig sütöttem, amíg a cékla és a combokon lévő bacon meg nem pirult.
Nagyon egyszerű és fantasztikusan izgalmas ízkombináció, próbáljátok ki!

Múlt héten vettem brindza juhtúrót, gondoltam, gombát töltök vele. És mintha a sors is mellettem lenne, pont aznap tette közzé blogján Gabojsza egy fantasztikusan kinéző, juhtúróval töltött cékla receptjét. Jött is a belső hang: nekem ezt meg kell csinálnom!!!


A juhtúró ugyebár már megvolt, céklát pedig tegnap sikerült beszereznem (aranyos kis kerek céklák, pont egy adagnyiak), így elkészítettem ezt az elsőre kicsit talán furán hangzó, mégis valami eszméletlenül finom előételt!
A cékla édessége és a juhtúró sóssága tökéletesen kiegészítik egymást, igazi ízbomba a tányéron!

Hozzávalók 4 személyre:
4 kerek cékla (én a kisebbeket részesítettem előnyben)
juhtúró, minden céklába 1-1 teáskanálnyi
friss kakukkfű

A céklákat alaposan megmostam, majd héjastól beletettem egy lábasba és annyi sós vízzel, ami ellepi, puhára főztem. Majd a héját lepucoltam róla, nekem szinte egyben lejött az egész, pár helyen kellett csak késsel kicsit megkapirgálni. Ezután a cékla alját egyenesre vágtam, hogy megálljon, a tetejéről levágtam egy kis részt, hogy a belsejét jól ki tudjam vájni. Majd a keletkezett lukba töltöttem a juhtúrót úgy, hogy kicsit még be is fedje a cékla tetejét. A juhtúrós töltelék közepébe szúrtam egy kis kakukkfüvet, majd forró sütőben kb 10 perc alatt addig sütöttem, amíg a sajt aranybarnára nem pirult.
A család imádta, örök hálám Gabojszának (ismét), hogy ilyen remek recepttel örvendeztetett meg minket!

Az ötlet onnan indult, hogy készítettem céklachipset amit avokádó krémmel rétegeztem és eszméletlen finom volt. Aztán jött a bonbonőrületem, amikor is - sok édes töltelék mellett - a libamájat beleszuszakoltam egy bonbonba és az is isteni volt. És gondoltam, milyen jó lenne az édes céklát és a savanykás-csípős guacamolét is kipróbálni bonbonban. Ezért úgy döntöttem, a legjobb út a megvalósításhoz, ha készítek céklazselét.
És lőn: a céklazselé már elkészült. Most már csak a bonbon hiányzik:-) De ami késik, az ugyebár nem múlik!

Hozzávalók:
5 hosszúkás cékla
fél citrom leve
6 evőkanál cukor
2 evőkanál 3:1 Dzsemfix

A céklákat megpucoltam, apró kockákra vágtam és egy edényben annyi vízzel, ami ellepi, feltettem főni. Amikor már megpuhult, botmixerrel pürésítettem, majd hozzáadtam a cukrot, a citromlét és még 20 percig főztem. AZtán már csak a Dzsemfixet kellett beletennem, még kb 5 percig forraltam és csírátlanított üvegekben mehetett is a szárazdunsztba.
((a befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt)

Az íze nagyon finom, savanykás-édeskés, így a bonbon kísérlet után sült húsok mellé fogom kínálni, akárcsak az áfonyalekvárt.

A fenti mennyiség nekem egy 500 ml-es üveg megtöltésére volt elég.

Hú, nem is tudom hol kezdjem ezt a bejegyzést. Hogy honnan az ötlet? És mi a fene az a kimondhatatlan "mille feuille"? És miért kell nekem már megint ilyen bonyolult ételt készíteni?

Kezdem az ötlettel: délelőtt készítettem guacamolét, amit egyrészt ebéd helyett nasinak, másrészt vacsora előtti előételnek gondoltam. De a kenyér elfogyott, Márkó szundikált,így elkezdett járni az agyam, mivel is lehetne még enni. Ugyebár a pirítós kilőve, tortillachips nincs...Chips...Ahhha...De még egy árva krumpli sincs itthon, ugye? Kinyitottam a kamrám ajtaját és megláttam a szerda óta ott lapuló céklákat.
Aztán eszembe jutott Noémi, a MandulaSarok lelkes szakácsa, aki mindig valami különleges finomságot készít, és halványan derengett nála egy színes céklachips. Gépet gyorsan bekapcsoltam, és már szörföltem is a neten.
Rá is leltem Noémi zseniális céklachipsére, és a 3 sütési lehetőség (olajban, sütőben olajjal megkenve és sütve, sütőben simán sütve) közül a gyors olajban sütést választottam. Az idő bizony szorított, férjúr érkezése 30 percen belül volt.

És akkor beugrott, másik kedvencem gasztrobloggerem, Gabojsza céklás, kecskesajtos mille feuille-je, ami aztán megadta a végső lökést a végeredményhez!

És hogy mi is ez a mille feuille (ejtsd: mill följ)?  Szó szerinti fordítása ezer levél, ami a franciák egyik jellegzetes süteménye. Olyasmi, mint a mi krémesünk, de ők karamellizált házi leveles tészta közé nyomnak alkohollal ízesített cukrászkrémet, ráadásul gyakran cukormázzal fedik ezt a mesterművet.
Mivel a mille feuille lényege, hogy ropogós rétegeket váltson egy krémes réteg, és már mások is próbálták a nem igazán édesség oldalát megragadni ennek az ételnek, így úgy döntöttem, bevállalom az avokádó-cékla párosítást.

Hozzávalók:
1 adag guacamole
1 nagy hosszúkás cékla
olaj a sütéshez

A cklát meghámoztam és uborkareszelővel nagyon vékonyra szeleteltem, majd forró olajban kisütöttem. Kb 5 percen át sütöttem és még szép bordó színűen emeltem ki az olajból, nehogy megégjen. Így a színét is megőrizte, de a ropogós állagát is megkapta.
Ezután a céklát és a guacamolét felváltva egymásra tettem és már kész is a csoda.
A cékla ropogóssága és édessége kiváló egyensúlyban volt a sós-fanyar-csípős krémmel.