Június közepén eltettem pár üveg konyakmeggyet - előre is gondolva a karácsonyra. Hiszen a belőle készített konyakmeggy bonbonok kiváló ajándékok lesznek a család minden tagja számára. Na, meg a barátoknak...na meg az ismerősöknek....főleg, ha olvassák ezt a  bejegyzést... :-)

Szóval most jött el az idő, hogy ki mertem bontani a legkisebb üveget. Hmmm, nagyon finom, kellemesen alkoholos konyakmeggyek lapultak benne.
Mivel már hónapok óta nem bonbonoztam, nem akartam rögtön a mélyvízbe ugrani, így egy biztonságosabb és könnyebb megoldást választottam: marcipános konyakmeggyet készítettem.
A bonbon közepére fél szem meggyet tettem, amit körbevett a konyakmeggy levével összekevert marcipán, és ezt az egész finomságot roppanós étcsokoládé vonta be.

Hozzávalók 30 darabhoz:
200 gramm jó minőségű étcsokoládé

a töltelékhez:
100 gramm marcipán
3-4 evőkanál konyakmeggy-lé
15 kimagozott konyakmeggy, félbevágva (azaz összesen 30 db fél meggyszem)

Először elkészítettem a tölteléket, azaz a marcipán masszához hozzáadtam a konyakmeggy levét és villával addig nyomkodtam-kevergettem, amíg lágy, egynemű masszát nem kaptam. A meggylét ízlés szerint lehet növelni vagy csökkenteni is.

A csokihüvelyek elkészítése ugyanúgy történt, mint az eddigi bonbonoknál, azaz fogtam az étcsokoládét és a háromnegyedét vízgőz felett egy tálban megolvasztottam. A maradék egynegyed részt nagyon apróra vágtam és apránként az olvadt csokihoz adtam, kevergettem, amíg el nem olvadt. Mire az összes aprított csoki elolvadt, a csokoládém 32 fokos lett, ami tökéletes hőmérséklet a bonbonkészítéshez. A kevergetés pedig elengedhetetlenül szükséges a temperáláshoz, azaz a csoki kristályszerkezetének megváltoztatásához, különben a dermedt csoki nem lesz roppanós és fényes, ráadásul pár nap múlva kifehéredik. Ezután a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Kb 10 perc után megnéztem, a csokihüvely tökéletesen megdermedt, és újra átkentem csokival, nehogy valahol túl vékony legyen és a formából kinyomva összetörjön.

Újabb pár perc dermedés, majd a csokihüvelyekbe először fél-fél szem konyakmeggyet helyeztem, majd a maradék üres helyre betöltöttem egy kiskanál segítségével a marcipános tölteléket.
Figyeljünk, hogy a töltelék semmiképpen ne érjen a hüvely fölé, legyen hely a talpnak is!
Ismét hűtőben pihentetés, majd 10 perc múlva (amikor a töltelék kicsit megdermedt), a maradék étcsokit mikróban felmelegítettem, majd jól összekevertem és kiskanállal óvatosan a töltelékekre csorgattam, az ecsettel a tetejét elegyengettem - azaz talpakat készítettem. Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból.

Az úgy volt, hogy vettünk egy fagyigépet. Évek óta fájt rá a fogam, tavaly már megvolt az elhatározás, de lemaradtunk az akcióról, aztán valahogy el is felejtődött. De most összejött. Csodálva nézegettem az én kis gépemet, imádatom tárgyát. Gyerekkorom óta a legkedvesebb édességem a csokival holtversenyben a fagylalt. Amikor nagyon kicsi voltam, mindig mondogattam, hogy én vagy fagyigyáros leszek, vagy apáca. Nos, az apácaságnak már réges-régen lőttek, na de a fagyigyárosság. Hmmm, még ha egész gyáram nincs is, de a fagyigép egészen jó kezdet, azt hiszem :-)

Sherpa konyháján láttam meg ezt az elképesztően izgalmas fagylaltot: bazsalikomfagylalt. Már a neve hallatán is megborzongtam: ezt nekem el kell készítenem! Ahogy elolvastam a receptet és láttam, hogy marcipán is van benne, egy csöppnyi kétely sem maradt bennem. És hogy ütősebb legyen, sütöttem mellé palacsintát, amibe az idei saját készítésű rebarbarás eperlekváromat töltöttem. És kevéske, felmelegített rebarbarás eperlekvárral még meg is locsoltam a bazsalikomos fagyit. Naaagyon jót tett neki!
Nos, aki kétkedik, egyszer kenyerezzen le, hogy "Maaarka, lécci csinálj nekem bazsalikomos fagyit" , és én elkészítem a kóstolót, mert ezt mindenkinek éreznie kell! Isteni!

Hozzávalók:
10 dkg fehér csokoládé
15 dkg reszelt marcipán
1 dl tej
nagy csokor bazsalikom
1,5 dl tejszín

A fehércsokoládét mikróban megolvasztottam, majd belereszeltem a marcipánt és alaposan összekevertem.
A tejet és a bazsalikomleveleket botmixerrel leturmixoltam, majd a fehércsokis-marcipános masszához adtam és újra összeturmixoltam.
Végül a tejszínt habbá vertem és óvatosan összeforgattam a bazsalikomos krémmel, majd hűtőbe tettem pár órára.
Fagylaltgépben kb 20 perc alatt selymes, krémes állagú fagylalt keveredett, amit a rebarbarás-eperlekváros palacsintával mind be is faltunk.
Ha nincs fagylaltgép, akkor sem kell ám megijedni, csak be kell tenni a masszát egy jól záródó edényben a fagyasztóba, óránként átkeverni, majd a kívánt állag elérésekor szépen megenni!


A fenti adagból kb 10-12 gombóc fagylalt készíthető.

Volt itthon karácsony óta egy nagy csomag datolyám. Magában annyira nem vagyok oda érte, ezért csak várt, várt a sorsára a kamrában.
Aztán valamelyik nap Jordániáról láttam egy filmet és ott mutatták, hogy a helyiek szeretik megtölteni a datolyát mindenféle finomsággal: dióval, mandulával, narancshéjjal...stb.
És gyúlt a fény, ez bizony fantasztikus lehet!
Úgyhogy nem sokat teketóriáztam, kimagoztam a datolyákat és már jöhetett is a töltés.

Hozzávalók:
1 csomag datolya (nekem 30 db volt benne)
marcipán
dió
sózatlan pisztácia
50 gramm étcsokoládé (én 85 %-ost használtam)

A datolyát kimagoztam, azaz az egyik hosszanti oldalába vágtam éles késsel egy rést, ott kiszedtem a magot, majd később ezen a résen át töltöttem.
A datolyákat 3 felé szedtem (nekem így 10-10-10 db lett) és elkezdtem megtölteni a 3 féle töltelékkel.
Az első 10 datolyába marcipángolyót nyomkodtam. A második tízbe sózatlan pisztáciát tettem (nekem szép hosszú datolyáim voltak, így mindegyikbe 2 szem pisztácia fért). A harmadik tizes datolyacsoportba pedig félbe vágott dióbelet tettem.

Majd megolvasztottam az étcsokoládét és mindegyik datolya egyik végét az olvadt csokoládéba mártottam.
Nagyon különleges és egészséges finomság, amivel alaposan meglephetjük vendégeinket. Az elkészítése nem tart tovább 20 percnél és letakarva sokáig eláll.

A neten láttam ezt a receptet, Szépségtár oldalán és azonnal beleszerettem.
A bejgli ugyan nem tartozik a kedvenceim közé, mégis, marcipánnal párosítva - úgy gondolom - fantasztikus párost alkothatnak.
Így tegnap este begyúrtam a tésztáját és ma meg is sütöttem. mit is mondhatnék: zseniális, abbahagyhatatlan és különben is: fenomenális találmány!
Mindenkit bíztatok, karácsonykor újítsatok és ne csak a megszokott diós és mákos legyen az asztalon, hanem szorítsatok helyet a különleges marcipánosnak is.


Hozzávalók 2 bejglihez:
30 dkg liszt
12 dkg sertészsír
5 dkg porcukor
1 tojás sárgája + 1 kikevert egész tojás fele
5 gramm friss élesztő elmorzsolva
1 csipet só
50 ml tejföl

400 gramm marcipán
10 szem aszalt szilva
2 evőkanál szilvapálinka (elhagyható)

A hozzávalókat összegyúrtam és 1 éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap elővettem 400 gramm 54 %-os marcipánt (de bármilyen marcipán jó bele), beleöntöttem 2 evőkanál pálinkát , belevagdostam 10 szem aszalt szilvát és alaposan összekevertem. (a pálinka mennyiségét lehet növelni és csökkenteni, vagy teljesen elhagyni is, de érdemes beletenni, mert nagyon finom ízt ad neki!)
Majd a tésztát kivettem a hűtőből, kettéválasztottam és kicsit átgyúrtam mindkét gombócot. Majd letéptem 2 nagy sütőfólia darabot, az egyiuket az asztalra fektettem, a közepére tettem az egyik tésztát, ennek a tetejére pedig egy másik sütőpapírt. És a két sütőpapír közt késpenge vékonyságúra nyújtottam a tésztát, majd a felső sütőpapírt levéve róla, rákentem a marcipánmassza felét. Persze óvatosan, nehogy felszedjem vele a tésztát. Amikor az egész tésztát beborította a marcipán, a sütőpapír segítségével feltekertem a bejglit, a két végét alá hajtottam, majd sütőpapírral letakart tálcára tettem. A másik tésztára ugyanez a sors várt.
Aztán 1 egész tojást kettéválasztottam és ahhoz, hogy a tetején a máz márványos hatású legyen, először a tojás sárgájával kentem le a bejgliket hosszában, majd vártam 10 percet. Ezalatt előmelegítettem a sütőt 180 fokra, majd a 10 perc leteltével a tojások fehérjével is lekentem a bejgliket, de most keresztben.
30 percig sültek a sütőben, de az utolsó 10 percben már nagyon figyeltem, hogy fel ne repedezzen a tészta.
Miután kihűlt, folpackba csomagolva, a hűtőbe tettem és várja a sorsát karácsonyig!

Legrégibb barátnőm, Kriszta már jó ideje Hollandiában él, én pedig minden évben meglátogatom. És már mondhatni hagyományossá vált nálunk a holland édességek bevásárlása, amit aztán én Magyarországra hazahozva vígan befalok a gyerkőcök és férjuram társaságában. Arra már rájöttem, hogy a hollandok imádják a cukros és marcipános ételeket, így nem is lepett meg, amikor Kriszta izgatottan küldött egy mailt, benne egy holland finomság képével. Nemrég ették egy étteremben és annyira finom volt, hogy meg kellett osztania velem. A recept pedig egyszerű volt: 2 szelet Speculoos keksz között egy réteg marcipán.
Hmmm, gondoltam, ezt nekem is el kell készítenem. Szerencsére maradt még az októberi holland bevásárlásomból 1 zacskó Speculoos (ez egy fűszeres, nagyon finom keksz) és az Aldiban hétvégén vettem egy zacskó 54 %-os mandulatartalmű marcipánt is, ami tökéletesnek tűnt ehhez az édességhez. Természetesen kicsit "markásítottam" és mire írom ezt a bejegyzést, már egy aprócska morzsa sem maradt belőle.

Hozzávalók 2 szelethez:
4 db speculoos keksz (Lidl-ben és Aldiban most karácsonyi fűszeres kekszként árulják)
100 gramm jó minőségű marcipán (az Aldiban most 200 gramm 500 forintba kerül)
30 gramm olvasztott étcsoki
1 teáskanál sózatlan, tört pisztácia
2 kávéskanál narancslekvár

A kekszeket azokon az oldalukon, ahol érintkezni fognak a marcipánnal, megkentem nagyon kevés narancslekvárral (éppen csak az íze kedvéért), majd közé tettem a méretre vágott marcipándarabot és kicsit összenyomkodtam, hogy alaposan összeragadjanak. Ezután hagytam kicsit állni, közben felmelegítettem a csokoládét, hogy teljesen elolvadjon. AZtán fejjel lefelé az olvadt csokiba mártottam a süti egyik kekszes felét és ebbe az olvadt csokiba szórtam a tört pisztáciát. Majd pár órát hagytam a hűtőben állni, közben a keksz megpuhult, a lekvárt beszívta, a csoki pedig megdermedt.
Nagyon édes, és fantasztikusan finom, egyszerű süti! AKár karácsonyra is elkészíthető már pár nappal a fogyasztás előtt, mert minél puhább a keksz, annál finomabb a süti!

A marcipánt meg lehet bolondítani aszalt gyümölcsökkel, vagy akár pár csepp pálinkával, narancslikőrrel. Ilyen esetben a marcipánmasszába gyúrjuk bele az alkoholt/aszalt gyümölcsöt/kandírozott darabkákat...stb, majd formázzuk téglalapra és tegyük hűtőbe, hogy kicsit megszilárdulhasson.

Ismét biztatlak Titeket, kísérletezzetek, mert csak a fantázia szab határt!

Nahát, nahát, micsoda csoda! Csak nem egy újabb bonbon? De bizony!
Nem, nem őrültem meg, de ha valaki kipróbálja, akkor nem szabadul, a világ össze bonbonját el akarja készíteni!
Ráadásul nekem rettenetesen beindítja a fantáziámat. Bármit is eszek, azonnal agyalok, hogy hogyan is lehetne bonbonba varázsolni. Persze kezdőként ez annyira nem egyszerű, kell hozzá technikai tudás is, de Praliné Zsuzsi honlapján szinte mindent megtalál az ember, ami technika! (meg ami bonbon, praliné, trüffel....:-)
És persze nézelődni, kutatni kell, tippeket gyűjteni, sok régi bonbonozó honlapját olvasni szorgalmasan. Hogy néhányat említsek, akiket imádok nézegetni: Bonbon Mánia, Levendula és Csokoládé, Katuci konyhája, és Csak a puffin... bonbonjai.

Nos, a legújabb dilim a zölddió. Illetve ez iszonyú régi dilim, még nagyikám tett el kiskoromban finom zölddió befőttet, és idén találtam rá újra a nagyikám -féle zölddió ízre az Édes Napokon. Be is szereztem pár üveggel és mivel elég jót tesz a köhögésnek, így nemrég ki is végeztünk egyet köhécselő gyerekeimmel, éppen csak 1 szem dió és jó sok finom zölddió szirup maradt az üveg alján. Gondoltam, ez pont tökéletes lesz egy finom, különleges bonbonhoz.
De hogyan is tegyem bele? Ha csak simán a szirupot besűrítem és úgy teszem a bonbonba, az nagyon tömény lenne. Tegyem csoki ganache-ba? Vagy marcipánba? Igeeeen, ez lesz az. Megszületett a legújabb drágaság, a zölddiós-marcipános bonbon

Hozzávalók 15 db bonbonhoz:
100 gramm jó minőségű (min. 60 %-os) étcsokoládé

A töltelékhez:
80 gramm marcipán
3 evőkanál zölddió szirup
1 darab, apróra vágott zölddió

Elkészítettem a tölteléket, azaz a marcipánt villával alaposan szétnyomkodtam, majd evőkanalanként hozzáadtam a szirupt és a villával jól elkevertem, pépesítettem. A végén az apróra vágott zölddiót is beletettem, össze kevertem, és már kész is a különleges marcipános belső. (közepesen folyós lett)

A csokihüvelyek elkészítése ugyanúgy történt, mint az előző bonbonoknál, azaz fogtam az étcsokoládét és a háromnegyedét vízgőz felett egy tálban megolvasztottam. A maradék egynegyed részt nagyon apróra vágtam és apránként az olvadt csokihoz adtam, kevergettem, amíg el nem olvadt. Mire az összes aprított csoki elolvadt, a csokoládém 32 fokos lett, ami tökéletes hőmérséklet a bonbonkészítéshez. A kevergetés pedig elengedhetetlenül szükséges a temperáláshoz, azaz a csoki kristályszerkezetének megváltoztatásához, különben a dermedt csoki nem lesz roppanós és fényes, ráadásul pár nap múlva kifehéredik. Ezután a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Kb 10 perc után megnéztem, a csokihüvely tökéletesen megdermedt, és újra átkentem csokival, nehogy valahol túl vékony legyen és a formából kinyomva összetörjön.

Újabb pár perc dermedés, majd a csokihüvelyekbe beletöltöttem egy kiskanál segítségével a zölddiós marcipánt.
Figyeljünk, hogy a töltelék semmiképpen ne érjen a hüvely fölé, legyen hely a talpnak is!

Ismét hűtőben pihentetés, majd 10 perc múlva (amikor a töltelék kicsit megdermedt, a maradék étcsokit mikróban felmelegítettem, majd jól összekevertem és kiskanállal óvatosan a töltelékekre csorgattam, az ecsettel a tetejét elegyengettem - azaz talpakat készítettem. Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból.

Nos, ezek a bonbonok sajnos nem lettek tökéletesek (és sajnos ugyanebből a "temperált" csokiból készítettem 15 db gyömbéres-narancsos-karamellás bonbont is), azt hiszem ott rontottam el a dolgot, hogy a temperálásnál, amikor beoltottam a már 46 fokos csokit a maradék, apróra vágott csokival és visszahűlt 32 fokosra,  akkor jött az én drága kisfiam, aki vagy 10 percre elhívott a bonbonoktól (pelenkacsere ügyben, ami ugyebár halaszthatatlan!!!) és ez a  10 perc bőven elég volt arra, hogy a csoki tovább hűljön. Én ezzel a már nagyon sűrű csokival kentem ki a formákat, anélkül, hogy kicsit felmelegítettem volna. A képen látszik, hogy a csoki néhány helyen a szépen csillogó felület helyett matt és foltos.
Khmmmm, az élvezeti értékéből ez szerencsére semmit nem vont le, fantasztikusan különleges, finom marcipános töltelék olvadt el a szánkban a foltos csokival együtt:-)

A mai második bonbonom egy igazi különlegesség: aszalt szilvát rejtettem a cseppnyi szilvapálinkával megbolondított marcipánba.
Az ötlet  a Szamos Marcipán Csokoládékurzusának tovább gondolt változata: ott ugyanis marcipánt kevertünk barackpálinkával és azt töltöttük a bonbonokba. Én meg gondoltam egyet, vettem aszalt szilvát és még azt is hozzáadtam az alkoholos töltelékhez. Az eredmény mennyei!

Hozzávalók 30 bonbon elkészítéséhez:
200 gramm étcsokoládé

150 gramm marcipán
1 evőkanál szilvapálinka (aki nem akar alkoholt tenni bele, az nyugodtan elhagyhatja)
5 darab aszalt szilva apróra összevágva

A marcipánt alaposan összenyomkodtam (két kicsi kezemmel, de lehet villával is), majd hozzákevertem a szilvapálinkát, amitől lazább lett az állaga. Majd jött az  apróra vágott aszaltszilva, azt is jól elkevertem és már kész is volt a töltelék.

A csokihüvelyek elkészítése ugyanúgy történt, mint az előző bonbonoknál, azaz fogtam 200 gramm 74 %-os étcsokoládét (Lidlben véve) és a háromnegyedét vízgőz felett egy tálban megolvasztottam. (maghőmérőn mérve 50 fokos lett) A maradék egynegyed részt nagyon apróra vágtam és apránként az olvadt csokihoz adtam, kevergettem, amíg el nem olvadt. Mire az összes aprított csoki elolvadt, a csokoládém 31,2 fokos lett, ami tökéletes hőmérséklet a bonbonkészítéshez. A kevergetés pedig elengedhetetlenül szükséges a temperáláshoz, azaz a csoki kristályszerkezetének megváltoztatásához, különben a dermedt csoki nem lesz roppanós és fényes, ráadásul pár nap múlva kifehéredik. Ezután a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Kb 10 perc után megnéztem, a csokihüvely tökéletesen megdermedt, de azért a múltkori vékony hüvelyekből tanulva - biztos, ami biztos alapon - átkentem csokival. Újabb pár perc dermedés, majd a csokihüvelyekbe beletöltöttem egy kiskanál segítségével a marcipános tölteléket. (nem használtam habzsákot, mivel elég masszív lett a marcipános töltelék, ráadásul a habzsák száján fennakadt volna az aszalt szilva darabka, így praktikusabb volt kiskanállal tölteni.)

Ismét hűtőben pihentetés, majd 10 perc múlva (amikor a töltelék kicsit megdermedt, a maradék étcsokit egy hajszárító segítségével felmelegítettem (azaz a tál oldalát melegítettem, de csak annyira, hogy az addig rádermedt étcsokoládé felolvadjon) majd jól összekevertem és kiskanállal óvatosan a töltelékekre csorgattam, az ecsettel a tetejét elegyengettem - azaz talpakat készítettem. Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból. Késsel eligazgattam a kiálló talpszéleket és már kínáltam is a családnak.

Gasztrobloggerek felbujtására megalakuló Befőzős kis csoportunk újabb eszméletlen lekvárt költött: marcipános eperlekvár. Már a neve is izgató, főleg annak, aki imádja az édeset!
Terveztem én még télen, hogy majd tavasszal lesz eperlekvár, meg cseresznyelekvár, de hogy ilyen szenvedélyes ételeket készítek, azt soha, de soha nem gondoltam volna! Egy új dimenzió tárult ki előttem, a gyümölcsök ilyenfajta felhasználásán még legmerészebb és legtitkosabb álmaimban sem révedeztem el, de a Befőzős csoportnak köszönhetően most kitárultak a kapuk, új értelmet nyert a lekvár kifejezés és én szárnyalok!!!

Újabb szárnyalásom eredménye ez a marcipános csoda, amihez kell:
1 kg finom magyar eper
fél kg cukor
1 csomag 2:1 Dzsemfix extra
120 gramm 1:1-es marcipán (de a sima bolti marcipánmassza is tökéletes)

A megpucolt és alaposan megmosott, majd félbevágott epret a cukorral és a dzsemfixszel egy lábasba öntöm és felforralom, majd forrástól számított 2-3 percig tovább főzöm. Ha lezártam alatta a gázt, hozzáöntöm a lereszelt marcipánt és alaposan összekeverem.
A forró lekvárt az üvegekbe töltöm, majd a kupakot rácsavarva azonnal fejre állítom és kb 5 percig így is hagyom. Majd visszafordítva beteszem az akkor már kihűlőben lévő sütőbe és egész éjjel hagyom ott kihűlni a lekvárokat.

(A befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam Domestos-os vízben és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt.)

Ebből a mennyiségből 3 db 370 ml-es és egy 220 ml-es üveg lett tele.