A legegyszerűbb paradicsomszósz, amely itáliaszerte északról délre mindenhol fellelhető. És bár mint minden ételt, ezt is minden mamma máshogy készíti, az alapok hasonlóak.
Friss paradicsom hiányában most a téli változatot mutatjuk be, de nagyon fontos, hogy olasz származású, jó minőségű paradicsompürét vegyünk! Elengedhetetlen a friss bazsalikom és persze a durumlisztes spagetti.
Van, aki egy kis fej hagymát használ, van, aki fokhagymát, de ne vegyünk belőle sokat, mert csak így érvényesül a paradicsom tiszta íze! A telt, ízletes sugokkal ellentétben ezt nem kell sokáig főzni, elég, ha egy kicsit beforraljuk.
Ennyi a nagy titok, semmi több! Nos, készen álltok? :)

Spagetti bazsalikomos paradicsomszósszal
(Spaghetti al pomodoro)

320 g spagetti
kb. 2 ek extraszűz olívaolaj
4 gerezd fokhagyma
1.000 ml (1 nagy üveg) passata di pomodoro (olasz pürésített paradicsom)
1 tk tengeri só
15-20 levél bazsalikom
Parmigiano Reggiano, frissen reszelve

1. Egy lábasban felhevítem az olajat. A fokhagymagerezdeket megpucolom, kettőt éles késsel apróra vágok és a késéllel szétnyomom. Beleteszem az egész gerezdekkel együtt az olajba és néha kavargatva megpirítom, de épp csak kapjon színt!
2. Ekkor beleteszem a paradicsomot és egész alacsony hőfokon összeforralom. Néha át kell keverni, de a lábasra nem teszek fedőt, hanem csak egy egyenes szitát, mivel a paradicsompüré rendesen fröcsköl. Közben beleteszem a sót is. Ennek a szósznak nem kell sok idő, én nagyjából 20-25 percig szoktam főzni, amíg egy kicsit besűrűsödik.
3. Egy fazékban felteszek forrni két liter vizet. Ha forr, beleteszek egy bő teáskanál sót, majd a spagettit. (Minél kevesebb a víz, annál gyakrabban kell majd kevergetni a tésztát, de annál sűrűbb, keményítőben gazdag lesz a főzővíz, amivel remekül tudjuk majd hígítani a kész szószt!)
4. A bazsalikomleveleket ruha között áttörlöm és kézzel nagyobb darabokra csípkedem. Kést ne használjunk! A végén a bazsalikomot beleteszem a szószba és pár másodpercig még forralom, majd félrehúzom. A nagy fokhagymagerezdeket kihalászom.
5. A pastát most kivételesen NE al dente állapotúra főzzük, hanem egy perccel előtte szűrjük le, de előtte két bögre vizet merjünk ki. Ha szűrőbetétes fazekat használunk, emeljük ki a tésztát.
6. A tésztát beleforgatom a szószba, majd annyi főzővizet teszek hozzá, hogy a szósz kissé folyékonyabb legyen, ehhez a mennyiséghez úgy két kisebb merőkanálnyi főzővíz szükséges. A tészta ebben a szószban már gyorsan al dente állagú lesz.
7. A kész spagettit (sütőben 50 fokon előmelegített) tányérokba szedem és megszórom finomra reszelt parmezánnal.
4 személyre

Toszkánaszerte igen elterjedt előételként a húsos tészta, ami általában marhahúst, vaddisznót vagy vadmadarat jelent. A Chianti vidékén hagyományosan szélesmetélttel készült, de mára már sehol sincsenek ilyen szabályok, ez a szósz jól tapad a bordázott tésztákon is – amúgy meg nem volt kedvem tésztát gyúrni, ezért maradt a rigatoni. Így is nagyon jó.
Készíthetjük hasonlóan, mint a megszokott ragut, sok paradicsommal, de a vaddisznó markáns ízét nem érdemes elfedni, ezért csupán pár kanál paradicsomsűrítmény került bele. A vörösbor egyértelműen tájjellegű, azt azért nem mondom, hogy Brunelloval locsolgassuk a disznónkat, de azért egy közepes árfekvésű Chianti nem árt meg neki. A Sangiovese szőlőből készült toszkán borok egész más ízt adnak az összefőtt raguban, érdemes egyszer kipróbálni.

Rigatoni toszkán vaddisznóraguval
(Rigatoni con ragù di cinghiale)

kevés olívaolaj
1 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 szál szárzeller levéllel együtt
1 közepes sárgarépa
3 ek brandy (vagy konyak, vagy Vinsanto)
350 g vaddisznó (darált vagy nyesett)
3 ek paradicsompüré
2 db babérlevél
4 levél zsálya (vagy ½ tk morzsolt zsálya)
¼ mk őrölt fahéj
kb. 200 ml toszkán vörösbor (Sangiovese szőlőből)
kb. 300 ml alaplé
½ pohár tej (elhagyható)
só, bors
extraszűz olívaolaj
360 g rigatoni (vagy pappardelle, pici, tagliatelle)


Egy lábasban felhevítem az olajat és beleteszem az apróra vágott hagymát és az áttört fokhagymát. Miközben pirul, a szárzellert és a répát egészen apróra vágom. A zeller zöldjét megmosva félreteszem. A húst (ha nem darált) körömnagyságú darabokra nyesem.

Ha üvegesre pirult a hagyma, ráteszem a zöldséget és jó 15 percig közepes hőmérsékleten kevergetve pirítom. Hozzáadom a fűszereket és a húst, keverve fehéredésig pirítom, majd felöntöm a brandyvel. (Ha van, akár Vinsantot, toszkán desszertbort is tehetünk bele, nagyon jó lesz.) Beredukálom, majd beleteszem a paradicsompürét, majd felöntöm egy kevés borral. Ha elfőtt a fele, felváltva öntögetem borral és alaplével. (Gyakran tesznek bele egy kevés tejet is, én most nem tettem.)

Bő két óráig lefedve főzöm, amíg megpuhul a hús. A zeller zöldjét apróra vágom és mielőtt kész lenne, 15 perccel előtte a raguba keverem. Készre ízesítem és belekeverek egy kanál markáns, toszkán olívaolajat és lehúzom a tűzről.
Közben a tésztát épphogy az al dente állapot előttire kifőzöm, a tányérokat pedig beteszem az 50 fokos sütőbe.

A tésztát leszűröm, a raguhoz keverem és az előmelegített tányérokon tálalom.
4 személyre

Trenette genovai módra - pestoval, burgonyával és zöldbabbal
(Trenette al pesto con fagiolini verdi e patate)

180-200 g trenette (vagy linguine, trofie)
1 tk só
2 db közepes burgonya (salátának való)
60-80 g ceruzabab
3-4 ek pesto alla genovese
feketebors, frissen őrölve

Egy nagy lábasban 1,5-2 liternyi vizet forralok. Meghámozom-megmosom a burgonyát, egyenletes kockákra vágom és a sóval együtt a már felforrt, de gyöngyöző vízbe teszem. Nagyjából 5 perc múlva beleteszem a tésztát. Közben levágom a ceruzabab végeit, félbevágom és megmosom, azt is belecsúsztatom a főzővízbe. Ekkorra a tészta már lemerül a vízben és kevergetni kell.
Úgy időzítsük, hogy mire a tészta al dente megfő, a zöldségek is megpuhuljanak, de a tésztát sose főzzük túl! A főzővízből leveszek pár kanálnyit, a tésztát pedig átszűröm vagy szűrőkanállal kiemelem egy tálalótálba. Alákeverem a pestot, kevés főzőlével lazítom, sózom, ha még szükséges és borsot tekerek rá.
Pár percre be lehet tenni az előmelegített sütőbe, hogy átforrósodjon.
Aki gondolja, durvára reszelt parmezánt szórhat rá és meglocsolhatja egy kevés olívaolajjal.
2 személyre /

A pansoòti itt most egy bő, sárga mártásban úszik, töltelékként pedig használhatjuk a diós pansooti-ét is, de körtés-ricottás is nagyon jó hozzá.

Pansoòti sárga mártásban
(Pansoòti in salsa gialla)

A gyúrt tésztához
200 g búzaliszt (kevés durummal elkeverve)
2 db tojás (nagy méretű)
2 ek olívaolaj
½ mk só
A sárga mártáshoz
2 db tojássárgája
1 ek olívaolaj

Ezt a tésztát nemcsak tojással és olívaolajjal kell összegyúrni, ebben ugyanis fehérbor is van!
A pansooti egy ligúr tésztakülönlegesség: a fehérborral gyúrt tésztában zöldfűszeres töltelék van, amely legfőbb összetevője a borágó, és hagyományosan diómártással tálalják. Ebben az esetben a mártás elég sok és folyós, hogy befedje a tésztákat.
Igazi ünnepi töltött tészta lesz belőle!

Zöldfűszeres ligúr tésztatáskák diómártással
(Pansoòti con salsa di noci)

A gyúrt fehérboros tésztához
300 g liszt
200 g búzaliszt (BL-55)
100 g durumdara
1 db tojás
125 ml fehérbor
só, bors
A töltelékhez
2 hatalmas csokornyi zöldfűszer (kb. 400 g)
(borágó, bazsalikom, oregánó, petrezselyem, spenót, gyermekláncfű, stb...)
100 g ricotta
1 gerezd fokhagyma
½ mk só
40 g parmezán
A diómártáshoz
100 g dióbél
4 ek friss kenyérmorzsa
4 ek olívaolaj
3-5 ek tejszín (mennyiség szükség szerint)
tészta főzővizéből (szükség szerint)
só, feketebors
parmezán a tetejére

A tésztát szokás szerint összegyúrom, egy órára fóliába tekerve hűtőben pihentetem, utána tésztagéppel vagy nyújtófával egy mm-nyi vastagságúra kinyújtom.
A töltelékhez a fűszereket megmosom, szárazra csapkodom (ha az idő engedi, blansírozom, hogy ne veszítsék el friss, zöld színüket), majd egészen apróra vágom. Összekeverem a többi hozzávalóval és félreteszem.
A mártáshoz pár kanálnyi vízbe teszem a kenyeret, kinyomkodom és nagy kőmozsárban vagy aprítóban sima pasztává a dióval együtt szétnyomom. Beleteszem a tejszínt és az olajat, hogy egy egynemű krémet kapjak, ha szükséges, felöntöm egy kevés főzőlével, sózom, borsozom és félreteszem.
A tésztát kinyújtom és táskákat vagy raviolit készítek. A pansoòti eredetileg egy háromszögalakú tészta, de én most a megszokott ravioliformámmal szúrtam ki a tésztát, amivel félköröket kapok. Ráteszek egy teáskanálnyi masszát és összehajtom. A széleit egy kicsit megnyomkodom, hogy ne essen szét.
Közben a tésztához vizet forralok. Ha felforrt, hagyom, hogy éppen hogy gyöngyözzön a víz és egymás után beleteszek néhány tésztatáskát. Ha feljöttek a felszínre, kész, akkor lyukas merőkanállal kiemelem és félreteszem, míg az összes tésztát kifőzöm. Ha lehet, előmelegített tányérokra adom, ráteszem a diómártást és apróra vágott zöldfűszerrel és reszelt parmezánnal megszórom a tetejét.
4 személyre /

Bővített bejegyzés később a Dalla cucina-n jelenik meg.

Linguine allo scoglio

Hozzávalók:
320 g linguine
500 g kékkagyló
500 g vénuszkagyló
citromlé
12 királyrák
150 g hámozott, darabolt paradicsom
150 g koktélparadicsom
1 kis fej vöröshagyma
száraz fehérbor
3 gerezd fokhagyma
extra szűz olívaolaj
csípőspaprika
petrezselyemzöld
só (de nem mindig szükséges, mert már a tenger gyümölcsei is elég sósak)

A főzés elkezdése előtt néhány órával a kétfajta kagylót rakjuk külön-külön egy-egy tálba, szórjuk meg nagyszemű sóval, és csöpögtessünk rá egy kevés citromlevet. Ez azért szükséges, hogy a kagylók kitisztuljanak. A vizet legalább háromszor cseréljük le, ügyelve arra, hogy a tál alján lerakódott homokot mindenképp távolítsuk el. (Én a három vízcsere előtt/közben/után néhányszor folyóvízben is át szoktam mosni az egészet.) Mindezek után a kékkagylót az itt leírt módon tisztítsuk meg.Egy nagy serpenyőben hevítsünk fel egy kevés olajat, pirítsunk meg rajta 2 cikk nagyon apróra vágott (vagy fokhagymanyomón áttört) fokhagymát, majd adjuk hozzá a kékkagylót, locsoljuk meg egy kevés száraz fehérborral, és fedő alatt pároljuk mindaddig, míg a kagylók ki nem nyílnak. (Amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!) Ugyanezzel az eljárással készítsük elő a vénuszkagylót is, majd mindkettőt tartsuk melegen – ja, és eszegessünk belőle nyugodtan ;-) A megmaradt levet szűrjük le és tegyük félre.Egy másik serpenyőben egy kevés olajon dinsztejük meg az apróra vágott hagymát és a fokhagymát. Adjuk hozzá a levet, amiben a kagylók kinyíltak, a hámozott, darabolt paradicsomot, a félbe vágott koktélparadicsomot és a csípőspaprikát majd nagy lángon főzzük néhány percig.A királyrák hasát a fejétől a farkáig egy éles késsel vágjuk be 1-2 mm mélyen, majd vigyázva, hogy el ne törjenek rakjuk bele egyenként a paradicsomszószba. Szórjuk meg az apróra vágott petrezselyemzölddel, fedjük le, és kis lángon főzzük kb. 5-7 percig. Ezután nem marad más hátra, mint hozzáadni az addig melegen tartott kagylókat és az egészet nagyon óvatosan összekeverni.Közben a tésztát sós vízben kifőzzük, „al dente” leszűrjük. Tálalhatjuk a szósszal összekeverve is, de tapasztalataink szerint célszerűbb először a tésztát előmelegített tányérokra szedni és aztán rárakni a paradicsomos tenger gyümölcseit.

Ez a carbonara-verzió az összes körül talán a legmostohább, mivel nemhogy tejszín, de még a tojásból is csak egy fehérje van benne.
Sok tévhit kering a carbonara körül. Az egyik az, hogy (sok-sok) tejszínes szósszal készül, a másik pedig az, hogy a szószt a tésztára teszik, aztán az jól kihűl, mire elkezdenénk. Persze még ennél több is van, ezekről majd alkalomadtán bővebben is írok.
Lehet bele egész tojásokat is tenni, vagy csak a sárgáját kevés tejszínnel elkeverve. Lehet bacon-t, húsos szalonnát is használni, a tetejét pedig petrezselyemmel, esetleg bazsalikommal, vagy más vadon nőtt zölddel megszórni.
Az azonban biztos, hogy az eredeti carbonara sohasem tocsog tejszínben, és liszt sincs benne... a többi viszont ízlés dolga.
Addig álljon itt egy gyors verzió, amit igazán nem nehéz megszeretni:-))
Szóval nagyon egyszerű jó carbonarat készíteni, de még annál is egyszerűbb elrontani ....

Spaghetti alla carbonara

400 g spaghetti
1 ek olívaolaj
120 g pancetta (hasaalja szalonna, eredetileg guanciale)
1 fej hagyma (közepes méretű)
2 gerezd fokhagyma
4 db tojássárgája (esetleg 1 egész tojás + 3 sárgája)
2-5 ek a tészta főzővizéből
100 g parmezán vagy pecorino (szokás szerint vegyesen)
só, bors, frissen
½ csokor petrezselyem

A spaghettit felteszem főni, főzés közben a mártás is kész lesz. (A spaghettit azért ne feledjük el néha megkeverni:-)
Egy serpenyőben felhevítem az olajat, beleteszem az apróra vágott szalonnakockákat, a sonkát (ha van), ha megizzadt, beleteszem a hagymát, és csak a legvégén a fokhagymát (ne süljön tovább vele!). Eredetileg nem szoktak bele fokhagymát tenni, de mindenki döntse el maga. Ha kifőtt a tészta, hozzáöntök egy kevés főzőlevet, hogy ne legyen annyira sűrű, sózom, ha kell, borsozom, majd összeforralom.
Ha kész a spaghetti, leszűröm, visszateszem a fazékba és beleforgatom a kész mártásba. Két falapát segítségével megint jó összeforralom. Lehúzom a tűzről és közzékeverem az előzőleg villával felvert tojássárgákat a fehérjével, a tojásokhoz kevés sajtot is keverek.
A még meglévő melegtől kissé sűrűsödik. Azonnal tálalom, a tetejére parmezánt és ha van, petrezselymet is szórok.
Csakis frissen jó, azonnal forrón fogyasztani kell!
4 személyre

Ezen az oldalon jó fázisképek vannak, olasz nyelvű, de a képek érthetőek:-)

Mindenki másképp csinálja, ők például így:
Az igazi Spaghetti alla carbonara (The italian job)
Spaghetti alla carbonara (Tomakonyha)
Spaghetti Carbonara for beginners (Amateur Gourmet)

Ennek a mártásnak egy klasszikus paradicsomszósz az alapja, amibe ricottát kevernek. Lehet még olívabogyót és/vagy kapribogyót is beletenni, vagy petrezselyemmel, bazsalikommal is feldobni. Az egyik legelterjedtebb mártás a sima paradicsom után, gyakran "rózsaszín" mártásnak is hívják a színe után. Sajt sem feltétlen kell rá, hisz túró már van benne, de nem árt neki.
A paradicsommártást külön is leírom.
Ezt a szószt is mindenki másképp csinálja, amit leírtam, az egy általános, egyszerű változozat. Van, aki nem tesz bele hagymát, vagy fokhagymát. Van, aki borral főzi, van, aki húslevessel, de a bor teljesen forrjon el. A bazsalikom helyett pedig rozmaringot, babérlevelet, esetleg zsályát is bele lehet főzni. Legalább 30 percig, de akár 1 órát is lehet lassan gyöngyöztetve főzni, amíg kész.

Penne rózsaszínű mártással
(Penne con salsa rosa)

200 g rövid pasta (pl. fusilli, penne, stb.)
kb. 200 ml kész paradicsomszósz
100 g ricotta (esetleg mascarpone)
50 g fekete olívabogyó (elhagyható)
kevés kapribogyó
zöldfűszer, frissen
só, bors

A pastát felteszem főni. A kész paradicsommártásba belekeverem a ricottát, és esetleg a félbevágott olívabogyót és az egész kapribogyót is. Hozzákeverem a készre főtt tésztát, tálalásnál sajtot lehet rá szórni.
2 személyre /

A paradicsomszószhoz
1 ek olívaolaj
1 kis fej hagyma
400 ml darabos paradicsom (polpa di pomodoro, pl. MUTTI)
1 ág bazsalikom frissen
1 mk só
bors, frissen őrölve

A paradicsomszószhoz olajat hevítek, beleteszem a hagymát, majd ha üvegesre pirult, hozzáteszem a paradicsomot is. Egy kevés fehérbort is bele lehet tenni. Legalább félórát, de ha lehet, még tovább hagyom gyöngyözni. A vége előtt belekavarom a felvágott bazsalikomot és sózom, borsozom.

Pasta alla Norma

Ezt a mártást keményhúsú hallal készítsük, ami nem esik szét sütés során, erre például a tonhal vagy a cápa is tökéletesen megfelel.

Maccheroni paradicsomos kardhalmártással
(Maccheroni con sugo di pesce spada)

300-400 g kardhal
2 ek olívaolaj
2 db salotta
2 db fokhagyma
½ db édeskömény
1 db peperoncino (erős piros paprika, vagy chilipehely)
1 db babérlevél
400 ml dobozos paradicsom, darabos (Polpa di pomodoro, pl. MUTTI)
2 ek sűrített paradicsom (3:1 koncentrációjú)
2 nagy lötty száraz marsala (esetleg száraz sherry, utolsó esetben fehérbor)
½ csokor petrezselyem
Az elkészítéshez
200-250 g maccheroni (vagy bucatini, vagy egyéb rövid, tömzsi pasta)
caciocavallo a tetejére

Először mindent felvágok. A halat megmosom, leszárítom és nagyobb darabokra vágom, úgy, hogy majd ki lehessen halászni a kész mártásból. Az édesköményt kisebb kockákra vágom. A peperoncinot kettévágom, kimagozom és apróra vágom.
Egy lábasban felforrósítom az olajat és néhány perc alatt körbesütöm az enyhén megsózott kardhalkockákat. Kiveszem és fóliával letakarva melegen tartom.
Ha nem maradt elég olaj, akkor öntök még a lábasba, majd beleteszem az apróra vágott salottát, fokhagymát, a felvágott édesköményt, peperoncinot és a babérlevelet. Egy kicsit pirítom, majd hozzáöntöm a darabos paradicsomot és néha ránézve, megkeverve lassú hőn majd' egy órát párolgatom.
Ekkor már nagyon sűrű, hozzáteszek 2 ek sűrített paradicsomot, 2 hatalmas löttyintés (vagy több) marsalát, sózom és borsozom, átkeverem és beleteszem a haldarabokat. Ezzel még legalább 10 percig főzögélem, amíg szintén jó sűrű nem lesz.
Eközben kifőzöm a tésztát is.
Ha kész, pár percre vissza lehet tenni a halat a mártásban, hogy átmelegedjen. Kiveszem a halat, de nem baj, ha paradicsomos marad. Lefedve félreteszem. (Amíg megesszük a tésztát.) Beleforgatom az apróra felvágott petrezselymet és esetleg az édeskömény zöldjéből is bele lehet tenni egy keveset.
A tésztát leszűröm, összekeverem a mártással. A pasta tetejére reszelt caciocavallot vagy pecorinot szórok.
2 személyre / 710 kcal / 17 g zsír / LF30 21,5%

Paradicsomsugoban párolt kardhal olívaolajjal
(Pesce spada in umido con olio di oliva)

A melegen tartott haldarabokat tányérra teszem, és bőségesen meglocsolom nagyon jó olívaolajjal. Borsot tekerek rá, citromgerezdet vagy -szeletet adok hozzá. A hal mellé rusztikus kenyeret lehet az olívaolajba tunkolni, de ne felejtsünk el a halra citromot facsarni.

Az eredeti bejegyzés itt található:
http://dallacucina.freeblog.hu/archives/2008/06/22/Maccheroni_paradicsomos_kardhalmartassal_es_parolt_kardhal_olivaolajjal/

Spagetti friss paradicsommal

400 g spaghetti
A friss zöldségmártáshoz
600 g paradicsom (San Marzano, Lukullus, keményebb fajta)
50 g Pecorino (vagy 1 db mozzarella di Buffala)
2 fej salottahagyma
50 g fekete olívabogyó, magozva
2 ek kapribogyó
½ csokor petrezselyem, apróra vágra
5 levél bazsalikom (vagy több)
2 gerezd fokhagyma
sóbors, frissen tekerve
2,5 ek olívaolaj (60 ml)

Először is előveszek egy hatalmas tálat, amiben az egészet majd tálalom, ebbe gyűjtögetem a nyers ragu hozzávalóit.
A paradicsomot megmosom, majd egészen apróra vágom. A mozzarellát kisebb darabokra (a pecorinot pici, vékony hasábokra), a salottát vékony karikára, az olívát félbe, a fokhagymát pici darabokra vágom. A petrezselymet és a bazsalikomot felaprítom.
Az összes apróra vágott és a többi hozzávalót a tálban alaposan, de óvatosan összeforgatom. Kifőzöm a spagettit és még forrón a tálban lévő hozzávalókhoz forgatom, így a hideg, nyers hozzávalók ellenére is még melegen tálalható.
4 személyre /

Eredeti, bővített bejegyzés itt található.

Tésztasaláta bazsalikommal
(Insalata di pasta)

300 g rövid pasta
1 db kaliforniai paprika, piros
1 db kaliforniai paprika, sárga
4 db koktélparadicsom (opcionálisan)
½ csokor bazsalikom
A Tiziano-dressinghez
4 ek olívaolaj
1,5 ek aceto balsamico (balzsamecet)
1 mk sóbors, frissen őrölve
1 mk porcukor

A pastát a szokásos módon al dente megfőzöm és egy tálalótálba teszem. A hozzávalókból elkészítem a dressinget és összeforgatom a kihűlőben lévő pastával. A paprikát kicsumázom, hat részbe, majd csíkokra vágom. A bazsalikom leveleit megmosom, de nem vágom össze. Az egészet összeforgatom a pastával és legalább 2 órára hidegre teszem, hogy az ízek harmonikussá érjenek.
4 személyre /

Eredeti, bővített bejegyzés itt található.

Penne radicchioval
(Penne al radicchio)

A raguhoz
2 ek olívaolaj
150 g pancetta
2 fej hagyma, apróra vágva
2 gerezd fokhagyma
2 tk porcukor
1 db chilipaprika
2 fej radicchio
100 ml fehérbor, száraz
50 ml tejszín
1 db citrom héja
sóbors, őrölve
Az elkészítéshez
400 g penne
4 ek Parmigiano Reggiano
2 ek petrezselyem, apróra vágva

Először felvágom a nagyobb hozzávalókat. A pancettát csíkokra vagy kockára vágom. A radicchiot megmosom, negyedbe vágom, majd a torzsát kivágom és vékony csíkokra felszeletelem. Egy nagy lábasban felforrósítom az olajat, beleteszem a pancettát és 5 perc alatt kissé megpirítom. Hozzáadom a kockára vágott hagymát és a zúzott fokhagymát. Pár perc múlva rászórom a porcukrot, majd hozzákeverem a radicchiot. (Innentől kezdve legfeljebb 10 perc alatt kész van, vigyázni kell, nehogy túlpuhuljon, maradjon a radicchio ropogós.) Beleöntök 50 ml bort, esetleg 1-2 ek vizet vagy borecetet, és kissé kevergetve párolom, hogy mindenhol érje a folyadék. Ez idő alatt a savak hatására kioldódnak a kesernyés anyagok. Ezt a levet 5 perc múlva megkóstolom és ha kesernyés, le lehet belőle önteni. Hozzáöntöm a maradék bort, (ha nem öntöttem le előzőleg, akkor ezt nem kell hozzáönteni) majd a tejszínt, belekeverem a citrom reszelt héját és készre párolom.
Ha ezek után még mindig maradna az alján némi folyadék, azt is leöntöm róla. Maradhat alatta egy kevés, de ne sok, különben eláztatja a tésztát. Közben kifőzöm a pennét, leszűröm és beleforgatom a kész raguba. Tálalásnál a tetejére hintem a petrezselymet és a parmezánt.
4 személyre /

Eredeti bejegyzés itt található.

Spenótos gnocchetti sonkás mártásban
(Malfatti di spinaci al prosciutto)

A gnocchettihez
300 g spenót (fagyasztott, darabos)
200 ml víz
1 tk só
1 mk szerecsendió, őrölt
2 db tojás
300 g liszt
A mártáshoz
1 ek vaj (82%)
100 g nyers sonka (prosciutto crudo)
100 ml fehérbor, száraz
200 ml tejföl (12%)
½ tk sóbors, őrölve
A tetejére
parmezán, reszelve

A spenótot felolvasztom (Legjobb hozzá a leveles, a vágott, darabos, de nem a pürésített!) Természetesen amikor szezonja van, friss spenótból a legjobb, akkor dupla súlyú friss spenót szükséges hozzá.) és elkeverve hozzáöntöm a vizet, a sót és a szerecsendiót. Egy keverőtálba teszem a lisztet és a tojással és a spenóttal kikeverem a tésztát. Galuskatészta sűrűségű masszát kapok.
Egy széles lábasban, amibe majd kiszedem a kész gnocchettit, felforrósítom a vajat. A sonkát kis kockákra vágom és hozzáteszem, majd beleöntöm a bort és a tejfölt. Sóborsozom, amennyi szükséges. Ezzel kész is a mártás.
Egy nagy lábasban felforralok legalább 2 l vizet. Amikor forr, beleszaggatom a spenótos galuskát, úgy, ahogy jónak látom. Lehet kézzel szaggatni, vagy átengedni a galuskaszaggatón, ekkor kisebb lesz - végül ettől lesz gnocchetti. 2 perc alatt ahogy készen lesznek, egy lapos szűrőkanállal kiszedem őket a mártásba.Tányéron reszelt parmezánt lehet rászórni.
4 személyre / 464 kcal / 14,6 g zsír / LF30 28,3%

Eredeti, bővített bejegyzés itt található.

Céklával és spenóttal töltött ravioli
(Casumziei ampezzani)

A raviolihoz
300 g liszt
3 db tojás
3 ek olívaolaj
1 mk só
A céklás töltelékhez
250 g cékla
60 g ricotta (vagy krémsajt)
1 mk sóbors, őrölve
20 g mandula, vagy dió, őrölt
A spenótos töltelékhez
250 g spenót (darabos)
100 g ricotta
1 db tojás
1 mk sóbors, őrölve
2 csipet szerecsendió, őrölt
A pórés mártáshoz
1 ek olívaolaj
200 g póréhagyma (1 nagy szál)
200 ml tejszín
100 ml tej
½ mk sóbors, őrölve
½ mk szerecsendió, őrölt
A sűrítéshez (opcionálisan valamelyik)
- 2 ek parmigiano reggiano vagy grana padano, reszelve
- 1 db tojássárgája
- 1 tk keményítő vagy burgonyaliszt

Elkészítem a töltelékeket. A céklát 20 perc alatt megfőzöm, meghámozom és julienne-re reszelem, majd összekeverem a többi hozzávalóval. (Ha lehet natúr főtt céklát kapni, az is jó, de nem az üveges savanyúság !)
A spenótos töltelékhez felengedem a spenótot és alaposan kinyomkodom, hogy minél szárazabb legyen, majd azt is összekeverem a többi hozzávalóval.
A mártáshoz a pórét negyed karikákra vágom és azt a felforrósított olajban pár percig pirítom, hogy még roppanós maradjon. (Ekkor esetleg ki is lehet venni, hogy biztosra menjünk, amíg elkészül a mártás.) Hozzáöntöm a tejszínt és a tejet, fűszerezem és összeforralom. Reszelt parmezánnal, tojássárgájával, esetleg 1 tk keményítővel lehet sűríteni, de folyósabb is maradhat. A tésztához belekeverem a lisztbe a hozzávalókat és néhány perc alatt összegyúrom. A tészta legyen rugalmas, ne legyen száraz és ne ragadjon. Fóliába csomagolva 1 órát pihentetem a hűtőben. Utána kisebb darabokat gyúrok és a kellő vékonyságig átengedem a tésztagépen. Ennek hiányában kisebb darabokat nyújtófával lehet nyújtani. A munkafelület mindig elég lisztes legyen, különben ragad! Ha vékony lapokat nyújtottam, a ravioli formázó sima oldalával kivágom a karikát, majd ráteszem a másik felére. Érdemes a formázót egy kis tányérba öntött lisztbe mártogatni, így nem ragad a tészta. Most egy kiskanálnyi tölteléket teszek a közepébe és összenyomom. Kiemelem belőle a raviolit, még kézzel is összenyomom egy kicsit. A nagyobb formából személyenként 10 darabot készítettem.
Egy nagy lábasban vizet forralok, ha forr, visszaveszem a hőt és egyenként beleteszem a raviolit. 3-4 perc alatt kész, egy szűrőkanállal kiemelem a tányérokra. Meglocsolom a mártással, teszek rá egy kevés petrezselymet és tálalható is.
5 személyre / 50 db ravioli

Eredeti, bővített szöveges bejegyzés itt található.

Ez a gnocchi nem tartozik ugyan szorosan a pasták közé, hisz ricottával és spenóttal készült, frissen kifőzött tésztagombóc. A tetejére a szerintem legklasszikusabb mártást szokták tenni, a zsályás, pirított vajat, ami bármelyik más tészta egyszerű kísérője is lehet.

Spenótos-ricottás gnocchi
(Gnocchi di ricotta e spinaci con burro di salvia)

A gnocchihoz
450 g spenót (apróra vágva)
250 g ricotta (15%)
2 db tojás
100 g pecorino, frissen reszelve
2 ek búzaliszt (vagy szükség szerint)
1 csokor petrezselyem
sóbors, frissen őrölve
szerecsendió, frissen reszelve
A zsályás vajhoz
2 ek vaj
1 ek olívaolaj
10 levélke zsálya

A spenótot felolvasztom. Ez elég sokáig tart, közben kicsöpögi szépen a levét. A spenótnak elég száraznak kell lennie, ezért mikor felengedett, két kézzel még alaposan kinyomkodom belőle a folyadékot.
A ricottát egy tálba teszem, hozzákeverem a felvert tojásokat, a sajtot, az apróra vágott petrezselymet, (a petrezselyem elhagyható, de kellemes ízt ad neki) a fűszereket, majd hozzávegyítem a spenótot. Ha szükséges, lisztet keverek bele, de ha a ricotta és a spenót nem túl lédús, akkor nem kell. Egy nagy lábasban vizet forralok - úgy 2 litert. Ha forr, csendesre veszem és egy teáskanál segítségével gombóckákat szaggatok a vízbe - hasonlóan a mi galuskánkhoz. Aki nem elég gyors ebben a műveletben, az kiszaggathatja külön egy deszkára, és a végén belecsúsztathatja a forró vízbe.
Lassú hőnél néhány perc alatt a gnocchik feljönnek a víz felszínére. Ekkor egy nagy szűrőkanállal kiemelem őket és egy tálba teszem.
A zsályás vajhoz a vajat és az olajat összemelegítem, beleteszem az egészben hagyott zsályaleveleket és kissé megpíritom, amíg a levélkék fantasztikusan illatoznak és kissé összekucorodnak, majd pici sót tekerek rá. Ezt a mártást ráöntöm a gnocchira.
4 személyre / 385 kcal / 26,8 g zsír / LF30 62,7%

Eredeti, bővített bejegyzés itt található.