Balatonszőlős kicsit kiesik még a szokásos balaton-felvidéki útvonalakból is, de tulajdonképpen nincs messze a tótól. Nekünk, a vászolyi bázistól pedig csak 15 perc autókázás, gyönyörű tájon át, kanyargós úton. Így aztán semmi akadálya nem volt, hogy családilag megkóstoljuk, mit nyújt a Szőlősi Kocsma.
Egy eldugott, bár Balaton-közeli faluban, ahol a falu éli a saját kis életét, középen ott áll a kötelező kocsma. Az utóbbi időben egyre-másra lesz belőlük valami újhullámos felhasználási mód, általában étterem.
A hagyományos, kocka épületet megtartották, de kapott nagy ablakokat, egyszerű, fehér, letisztult belső teret és megfelelően összeválogatott, de sokféle különböző bútort. A lámpák - már-már szokásosan - zsinóron lógnak és belőlük is legalább 3-4 fajtát számoltam össze.
Összességében mégis kellemes itt lenni, nem feszélyez semmi, ahogy betérünk.
Honlapjukat nem találtam meg, érdemes rápillantani a Facebook oldalukra, az aktuális nyitva tartás és menü megtudakolása érdeklében: www.facebook.com/
Szülőként nagyon szeretem az olyan helyeket, ahol nincs kóla, ellenben vannak különleges szörpök. Ezúttal a mentát és a bodzát kóstoltuk. A mentaszörp fergeteges volt.
Az almalé sem volt rossz, nem az a szűrt típus, hanem a sűrű, valódi és tényleg alma ízű itóka.
A gyümölcsleves - nem túlzok - életem egyik legfinomabbbja volt, amit kóstoltam. Tökéletesen sima, mag nélküli és lágyan vaníliás. Ha jól sejtem, málna, szeder és ribizli lehetett benne.
A gyerekeknek mindig kockázatos az ilyen típusú, kicsit izgalmasabb étterem látogatás, hiszen nem egyszerű nekik olyasmit találni, amit biztosan megesznek. Szerencsére az utóbbi években már ők is több mindent megkóstolnak és a legtöbb hely is rájött már, hogy nem kínálhat kizárólag újragondolt, újhullámos ételeket. Szerencsére a Szőlősi Kocsma nem ilyennek bizonyult.
A rántott hús példásan sikerült. A vékonyra szeletelt csirkemell puha lett, de átsült. A panír pedig tökéletes ropogós lett körülötte.
Kóstoltuk még a tojásos nokedlit, amit talán egy fokkal jobban csinál a pótnagyink, de azért még így is elfogyott az egész adag.
A sertésoldalas jó nagy adagnak bizonyult, pont finom volt a hús, oldalashoz méltóan viszonylag zsírosan. A hozzá adott krumpli pedig kellően ízletesnek bizonyult.
Minden főételhez járt saláta is, pont az adott ételhez legjobban illő: zöldsaláta, csalamádé vagy épp savanyú uborka. Szeretem, ha ilyen gondosan ki van találva egy étel, de nincs túlgondolva a dolog.
Étel választásban talán én voltam a legbátrabb: paradicsomos babfőzeléket ettem fasírttal. Nagy főzelékes vagyok és ez pont beleillett a kedvenceim sorába. Maga a fasírt elsőre három pici darabnak tűnt, de még így sem tudtam megenni az egész adagot. Maga az étel olyan jó értelemben házias ízeket hordozott, még a fasírt fűszerezése is. Így együtt a főzelékfalók ideális étele, bár talán nyáron egy leheletnyit nehéz, talán jobb lett volna zöldbabból.
A Kocsma épületében egyébként a GellaVilla borai is megvásárolhatóak, ha valaki szeretne feltankolni otthonra.
