Sajnos az idén kis késéssel sikerült csak a magokat elvetni és a palántákat kiültetni. Két hetet csúsztam a tavalyihoz képest. Ráadásul a tavaszi, kora nyári időjárás sem kedvezett a fejlődésnek, így csak mostanra értek be az első paradicsomok. Persze a sárga körte paradicsom hozta az elsőket, szokás szerint. Egy maréknyi kis sárga „körte” lett a zsákmányom, amit azonnal, még napmelegen befaltam egy szelet vajas kenyérrel lekísérve.

Már nagyon vártam ezt a napot mert régóta vágytam egy kis paradicsomízre. Mióta magam termesztem a paradicsomot nem veszem/eszem meg sem a bolti sem piaci paradicsomot, így meg kell várnom míg eljön a szezonja, csak akkor juthatok hozzá ehhez a finomsághoz. Cserébe viszont nem kell a minőségeben és ízben semmi kompromisszumot kötnöm, valódi zamatos, napsütésben és tőn érett paradicsomokat ehetek.

Hamarosan beindulnak a dolgok és akkor a tövek ontani fogják a remek érett gyümölcsöket. Jelenleg hat félét termesztek, a „sárga körtealakút”, az óriási zamatos „bolgár góliátot”, „ökörszív paradicsomot” ami még új a kertemben és idén próbálom ki először, a „marmande” ami már sokszor bizonyított az intenzív ízével, a klasszikus „san marzano” amiből pompás szószok készülnek és még egy új fajta, amit muskotály küvétől kaptam és a magos tasakon csak ennyi állt „RAF”. Ez az utolsó egyenlőre teljesen zsákbamacska még, alig várom, hogy mi lesz belőle...

Úgy számolom még egy hét, és onnantól már semmi nem menti meg a blog olvasóit az egymást követő paradicsomos receptektől. :)

Pünkösd hétvégi sütés-főzés, a lassan már nyári konyhává avanzsált teraszon telt el. Anyám volt vasárnap megint nálam a vendégszakács, hogy elkészítse az Ő legendás tavaszi szárnyasragu-levesét ami nem más, mint egy sűrű és bőséges zöldségleves csirkeszárnnyal és daragaluskával. (Utána meg rántott csirkeszárny volt zsíron párolt petrezselymes újkrumplival és tejfölös uborkasalátával.)

Recept megint nem lesz, akárcsak a babgulyásnál, mert az a leves sem szigorúan lefektetett szabályok és receptúra alapján készül, hanem az éppen kapható idényzöldségekből és a kertben már megtermett hozzávalókból, nagyjából (érzésre) kimért mennyiségű egyvelege. Jelen esetben, sárgarépa, fehérrépa, zöldborsó, karfiol, karalábé, újhagyma, új-fokhagyma, zeller- és zöldségzöldje, tv és csípős zöldpaprika...

Két alapszabály van. Mindig a csirkeszárny középső darabjai kerülnek bele (a szárnyvég a kutyáké, a felső „combrésze” ki lesz rántva), és a másik, a zöldségeket és csirkeszárnyat először tyúkhájból kiolvasztott zsíron megdinszteli mielőtt felönti vízzel.

A többi képekben...

(a képre kattintva nagyíthatod)

Kellemes meglepetés ért, mikor tegnap meglocsoltam a paradicsompalántáimat. Megláttam az első kis paradicsom-kezdeményt.
Úgy látszik most korán meghálálják a nagy gondoskodást. Idén nem csak a szokásos ágyásba, hanem nagy cserepekbe is ültettem fajtánként. Ebben az évben, muskotály küvének köszönhetően, akitől a magokat kaptam, „bolgár góliát”, „San marzano”, „sárga körtealakú” koktélparadicsomot és „Marmande super precoce” fajtákat neveltem magról. Ez utóbbi örvendeztetett meg az első bogyóval.
A palántákat már április közepe után valamivel kiültettem, szélvédett napos helyre. A földet vastagon betakartam „zöldmulccsal” (levágott fű), ami visszatartja a föld nedvességét és nem engedi elgazosodni sem. Kétnaponta öntözöm, szigorúan csak a tövénél, a leveleire nem locsolva. A honaalj-hajtásokat időben kicsipkedtem, hogy minél gyorsabban és szebben fejlődjenek a növénykéim.
Annyira, de annyira várom már, hogy ehessek paradicsomot!. Mióta paradicsomot termesztek, képtelen vagyok megenni a bolti „paradicsomot”. Néha elcsábulok, és veszek, de többnyire egy szem után, megy a kukába.... alig várom, hogy leszakíthassam az első szemet, és beleharapva, a számba robbanjon az íze...

Csak úgy, recept nélkül :)

A paradicsom palántáim is jól érzik magukat, lassan hozzászoktak a kiültetéshez...