... hátul meg, a faroknál kényelmes:

A test is, akárcsak a ruhák, teljes egészében vizes nemezeléssel készült. A fejet és a testet üregesre készítettem, majd nagyon apró szemű babbal töltöttem. Nagyon jó érzés ölelgetni, szeretgetni: mert igen, a kisfiúcicákat is kell szeretni.
További állatkák várnak megvalósításra - remélem, már nem sokáig :)

A macskacicó Nóralányomnak lett a kedvenc meséje. Mostanában, úgy 3 és fél évesen érett oda, hogy végighallgasson akár egy ilyen hosszú mesét is. A macskacicót először rajzfilmként látta. És sokadjára is. Volt, hogy egyszerre 3-4-szer is meg kellett néznie. Én meg bátorítottam, mert világos volt, hogy van valami ebben a mesében, ami az ő életében fontos szerepet játszik. Így történt, hogy a nyár végétől kezdve én is megszámlalhatatlan sokszor láttam (vagy csak hallottam) és olvastam a macskacicót. Hát persze, hogy bennem is elkezdett dolgozni a mese.

Nemrég dr. Kádár Annamária pszichológusnő meghívott nemezeimmel Marosvásárhelyre, a december 5-6-án tartandó népmesekonferenciára. Ekkor jött az ötlet, hogy a kiállításra készítsek egy kis népmesei sorozatot is. Persze, először is a macskacicó jutott eszembe, a sorozat többi részeként pedig további állatmenyasszonyokat ill. vőlegényeket szeretnék megnemezelni. Most, mivel az idő már ilyen rövid, még két állatmenyasszonyra fog telni: a varangyos békává változtatott királykisasszonyra a Marci és az elátkozott királykisasszony című meséből, illetve a legkisebbik bárányra a Tizenkét elvarázsolt lány című meséből. Ez utóbbi mesére egy kárpátaljai népmesegyűjteményben találtam rá. Ismeri valaki ezt a mesét? Én máshol nem találkoztam még vele, de majd, ha egyszer időm engedi, átdolgozom :).

Ezekben az állatmenyasszonyokban az a közös, hogy úgy válnak a királyfiak menyasszonyaivá, hogy azok nem is tudják (a báránykákról sejtik, de látni sosem látták őket), hogy ők valójában nem állatok, hanem gyönyörűséges királykisasszonyok. Úgy fogadják el őket, olyannak, amilyenek, és a társ alázatos, feltétel nélküli elfogadásáért cserébe a fiúk elnyerik méltó jutalmukat: gyönyörű, kedves, nagyon ügyes, okos feleséget és a halálig tartó boldogságot.

Ezt a sorozatot tovább fogom majd bővíteni, a listámon szerepel már piros malac (őt már látta vőlegénye csodaszép lány képében, mielőtt megkéri a kezét), valamint az állatvőlegények: a békakirályfi, sündisznócska, a medvekirályfi. Néhány mesehőst meg - kivitelezési kérdések miatt - várólistára állítok: a sárga kicsi kígyó, a halleány. Ugyanis ezeket a mesei alakokat állat fejjel és ember(ies) testtel képzeltem el, szóval először mindenképp a nagy, kerek fejű állatokat mintáznám meg. Ott van még a szörnyeteggé változott királyfi is... meg aztán sok-sok olyan, aki valamilyen tárgy képében szerepel. Ha mindegyiküket meg akarnám nemezelni, pár évre biztosan lenne munkám.

Ha ismertek olyan magyar népmesét, amelyben a fentieken kívül más állat képében szerepel menyasszony vagy vőlegény, kérlek, jelezzétek. Első körben azok a mesék érdekelnének, amelyben a menyasszonyt vagy vőlegényt állat képében ismeri meg a párja, és akár tudja, akár nem, hogy igaziból elátkozott szép leány vagy legény, ő lesz a szíve választottja. A rókaszemű menyecske pl. azért nem tartozik ide, mert őt nem választják, nem szeretnek bele, ő csak becsapja a királyt, a Cerceruska mesében meg, ahol a kicsi fiú (vagy más variánsban a lány) őzikévé változik, a királyfi nem belé, hanem a gyönyörű nővérbe lesz szerelmes.

Több babán dolgozom egyszerre, hiszen még a nyár elején volt egy pár megrendelésem, amelyekre azóta sem került sor. Most azonban úgy néz ki, sikerül elkészítenem őket.
Ez a cicás viszont egyik keresztlányomnak készült, nagyon időszerű volt már, ugyanis kicsit (?) megkésett szülinapi ajándék lett belőle. A frizurája új, a baba formája és elkészítése a megszokott:

A cicát előnemezből vágtam ki, utólag hímeztem az arcát, a pöttyöket és a csíkokat:

Ezt a párnát régebben készítettem, de nem tetszett a cica rajta.

Újra elővettem, átvarrtam az arcát, és most már határozottan úgy látom, van egyénisége. A cica kontűrjei, a csíkok és pöttyök gyapjúfonalból készültek.

A kolozsvári húsvéti vásárra utazott, ez alkalomból viseli az aranykartonra nyomtatott címkét.

Végre sikerült összevarrnom a cicalányt! Fehér gyapjúból készítettem a fejét, a farkát és kezeit-lábait, utólag festettem narancssárgára. A farkába drótot rejtettem, így mozgatható, és nagyon jólnevelten kunkorodik. A drótos ötlet nem az enyém, Corinnától "tanultam". Köszönöm! Nézzetek be hozzá, ha még nem ismeritek, sok jó ötletet találtam nála nemeztémában.

Gondolom, feltűnt, hogy egy cseppet angolítottam a blogomat, remélem, nem zavaró. Néha benéznek hozzám az idegenek :D

Augusztus végétől részt vettem egy három hétvégés nemeztanfolyamon, amelyen szintén Szász Judit oktatott.  A résztvevők nagytöbbsége teljesen kezdő volt, de ennek ellenére (vagy éppen azért, mert újra feleleveníthettem a kezdeteket?) nagyon sokat tanultam itt is. Könyborítót már régebben szerettem volna készíteni, de sosem volt rá alkalmam, így most végre kipróbálhattam. A minta kirakásánál addig gondolkodtam, amíg a barnára kirakott kisszekeret ugyanolyan barna gyapjúval fedtem le. A láthatatlan szekér így aztán bőrborítást kapott. Az egész mintát domborító varrással hímeztem körbe, ami által, bár a varrás maga láthatatlan, egy pici plasztikusságot nyert. Az alakok arcát hímzéssel alakítottam ki. A gombot és a "gomblyukat" utólag nemezeltem meg, és a titokzatos láthatatlan varrással öltögettem a kész könyvborítóhoz.

Első alkotásom ez a székpárna volt az új évben, és egyben ez az első sík lap, amit készítettem. A minta itt-ott picit elcsúszott, ezt utólag tűnemezeléssel javítottam ki, a cica farkát pedig teljesen tűnemezeltem, mivel utólag jött az ötlet. A szeme, orra, szája szintén tűnemezeléssel készült.
Mivel Nórilányom kisszékére szántam, igencsak sok időbe telt, amíg összetöpörítettem az eredetileg kb. 5ox5o cm-es nemezlapot. De így legalább igencsak strapabíró darab lesz. Legalábbis remélem.