Hendimédi: leírás

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: leírás. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 16., hétfő

Így készül a nemezcsengő

Nagyon köszönöm a leveleiteket, amelyekben érdeklődtök, hová lettem, és hová lettek a hendimédik. Jól vagyok, szerencsére, bár nagyon hiányzik a nemezelés, és mostanában elkezdtem fejben nemezelni. És papíron. Hogy a terveim legalább ne felejtődjenek el, és hátha akad majd egy-egy kis szabadidőm, amikor újra nekilátok. Szóval addig a hendimédik a fejemben lapulnak, a szerencsésebbek papíron...

De most nem erről akartam írni. Ajándékot készítettem Nektek: a nemezcsengő elkészítésének leírását. Nem ördöngősség, aki készített már labdát, sík lapocskát (a nyúlról nem is beszélve), bátran nekiláthat. Minimális anyagszükséglete van, a kész csengő 2 dkg. Én bundagyapjúból készítettem, de lehet szalaggyapjúból is, annál viszont arra kell vigyázni, hogy vékony rétegekben kell felcsavargatni a kezünkre, összesen készítsünk 8 réteget.

Válasszunk le egy kis sávocskát a bundagyapjúból, simítsuk kézfejünkre, párhuzamosan az ujjainkkal.

Egy újabb réteget csavarjunk körbe-körbe kezünkön, majd még egy vékony réteget tegyünk ujjainkkal párhuzamosan, egy negyedik réteggel pedig födjük le körbe-körbe.

Csepegtessük bőven le szappanhabbal. Hatalmas koncentrációt igénylő feladat, de feltétlenül szükséges elvégezni.

Simogassuk meg óvatosan, tapasztgassuk rá a gyapjút a kézfejünkre.

Óvatosan hajtsuk befele a széleket, majd finoman elkezdhetjük simogató mozdulatokkal nemezelni, egészen addig, amíg a gyapjúszálak összekapaszkodnak, és ha megcsippentjük, nem tudjuk egyenként felemelni őket.

Ekkor vegyük le félig kész csengőcskénket a kezünkről, jól- jól sodorgassuk meg tenyerünkben. Időnként bontsuk ki, rendezgessük el, ha túl habos, itassunk le a habból egy törölközővel, ha meg túl száraz, csepegtessünk rá újabb adag habot. Ha már teljesen megnemezelődött, mossuk ki csap alatt jó forró vízzel, és ezután is sodorgassuk meg minden oldalról.

Ha kész vagyunk, húzogassuk bátran, amíg csengőformája lesz a nemezünknek. Ahol szeretnénk, hogy szűkebb legyen, ott ujjaink élével jól-jól sodorjuk meg. Ahol meg bővíteni szeretnénk, ne sajnáljuk, jól tépázzuk meg. Persze, csak ha már kész a nemezünk, különben széttépnénk.

Kössünk bele egy kis nemezgolyót, fagolyót, vagy egy kis rézcsengőcskét... így már csilingelni is fog! Hímzéssel, gyöngyökkel díszíthetjük is. Készíthetjük több színből is, még a nemezelés legelején tehetünk rá színes gyapjúfonalat, selyemdarabkákat...

2010. április 28., szerda

Képes leírás karkötő készítéséhez

Ahogy ígértem, ezennel közzéteszem a karkötő képes leírását is. Ez egy teljesen egyszerű, egy darabban készült, sodort karkötő, elsősorban Krisztallit kedvéért :))).

Örömmel tölt el, hogy sokatokat érdekelt a nyakbavaló elkészítése, bár ez sajnos leginkább az oldal látogatottságából derült ki eddig, de remélem, amint időtök engedi, el is készülnek a nyakbavalók, és fényképeket is küldtök majd róluk (természetesen, az e-mail címemre várom őket). Ha elakadnátok az elkészítésben, írjatok bátran, szívesen segítek!

El ne felejtsetek bejelentkezni a játékomra. Egészen május 7-ig bárki jelentkezhet, aki szeretné megnyerni a nyakéket és a karkötőt. Micinek pedig üzenem, hogy igen, ez egy "csakúgy" felajánlás, de a miciségek között is szívesen látnék egy-két nemeznyakbavalót!

Nos, akkor leírás indul:

A karkötőt hasonlóan kezdjük, mint a nyakék zsinórját: kihúzunk a gyapjúból egy nem túl vastag csíkot. Arra vigyázzunk, hogy mindenhol egyforma vastagságú legyen. Ha vékonykább karkötőt szeretnénk, akkor keskenyebb sávot használunk, ha vastagabbat, akkor szélesebbet. Az első darab mindenképp legyen egy próba, majd eszerint tudjátok alakítani a továbbiakat.

Elrendezgetjük egy kicsit a szálakat, majd felcsavarjuk a kézfejünkre, a hüvelykujjunkat is belevéve, viszonylag szorosan.

Éppen kétszer érje körül a kezünket a gyapjúcsík, a fölösleget óvatosan letépjük, a végét meg kivékonyítva odarendezgetjük a fölcsavart réteghez:

Ekkor így szárazon megsodorjuk egy picit, mégpedig úgy, hogy hüvelykujjunkat kihúzzuk a "tekercsből", ezáltal annyira meglazul, hogy ezt könnyen sodorható lesz.

Valamennyire összerendeződtek már a szálak, egy pillanatra le is tehetjük az asztalra. Aki gondolja, most kökörösen be lehet tekergetni a fészkecskét egy újabb, fátyolnyi réteg gyapjúval, ezzel is segíthetjük a szálak szép, egyenletes elrendeződését.

Beszappanozzuk a kezünket, majd egy törülközővel le is itatjuk a habot róla, hogy éppen csak nedves maradjon,majd...

...elkezdjük sodorgatni.

Ha úgy érzed, valahol vékonyabb rétegben áll a gyapjú, most nyugodtan kipótolhatod még. Ha mintásat szeretnénk, most díszíthetjük, legegyszerűbben úgy, hogy körbecsavarjuk eltérő színű előfonattal, vagy lazább fonású gyapjúfonallal, mohairrel, selyemszállal stb.

Sodorgatjuk-sodorgatjuk, majd, amikor kezd összeállni, jobban beszappanozzuk. Ezt viszont ne siessétek el, mert ha nem kezdett még zsinórrá sodródni a gyapjú, össze-vissza fog csúszkálni, és nagyon mérgesek lesztek.

Aztán ~~csinálunk így~~ jól végiggyúrkáljuk,

... ~~és így,~~ majd erősen megsodorjuk.

Összegyúrjuk,

...időnként megnézzük, kiegyenesítjük, majd tovább gyúrjuk.

Tenyereink között jól meggurigázzuk. Formára igazítjuk, és készen is van.

Ha jól dolgoztunk, éppen belefér a kezünk, és nem túl bő a csuklónkon. Ha túl nagynak tűnik, még gyúrjuk, sodorjuk, össze fog menni. Nagyon tömörnek kell lennie, a gyapjúszálak olyan szorosan összegabalyodnak benne, hogy már-már nem is láthatóak egyenként.

Tovább díszíthető hímzéssel, apró rátéttel, gyönggyel... várom a kész alkotások fotóit!

2010. április 22., csütörtök

Nyakbanemez, leírás

Elkészült a legújabb leírásom, ezúttal nyakbavaló készítésére hívlak benneteket, remélem, sokan kedvet kaptok hozzá.

A nyakbavaló két darabból áll, egy zsinórt és egy medált fogunk készíteni, amelyeket utólag össze lehet varrni. A nemezt lehet úgy varrni, hogy egyáltalán ne látsszanak az öltésnyomok: az a titka, hogy mindig ugyanoda szúrjuk vissza a tűt, ahol kihoztuk az anyagból, viszont a nemezben másfele vezetjük. Csomózni sosem kell a cérnát, hanem ezzel a visszaszúrós technikával addig öltögetünk ide-oda az anyagban, amíg már nem tud kiszaladni a cérna vége. Az öltések helyén pici lyukak maradhatnak, ezeket a tű hegyével lehet eltüntetni, "szétpiszkálni".

Ez a nyakbavaló csak példa arra, hogy milyen egyszerűen elkészíthető egy ilyen nyakék, viszont a medál díszítése rengeteg lehetőséget rejteget.

Akár egyszínűt is készíthetünk, hiszen remek alap lehet tűnemezeléshez, de akár hímezhetünk is rá, vagy díszíthetjük gyönggyel is.

1. zsinór készítése:

Ezúttal sem lesz másra szükség, mint egy kis gyapjúra, meleg vízre és szappanra:

A gyapjúból kihúzogatunk egy hosszabb csíkot. Ha egy darabban nem tudjuk leválasztani, toldhatjuk is, arra azonban vigyázzunk, hogy mindenütt 3-4 cm-rel fedjék egymást a toldások, illetve, hogy mindenhol azonos vastagságú legyen.

Ha ezzel kész vagyunk, elkezdjük így, szárazon sodorgatni a gyapjút, míg a szálak elkezdenek "összerendeződni".

Ekkor egy picit bevizezzük-szappanozzuk a kezünket. Én le szoktam itatni a hab nagy részét egy törülközővel, hogy éppen csak nedves legyen.

Így is sodorgatjuk óvatosan. Fontos, hogy épp csak nedves legyen a kezünk, ugyanis ha túl vizes-szappanos, nem lehet sodorni a gyapjút, csúszni fog, kilapul.

Ha már kezd zsinórrá formálódni, bátrabban szappanozhatjuk.

Két tenyerünk közt jól-jól megsodorgatjuk, ...

... majd az asztalon is meggörgetjük. Középről indítsunk, majd ujjainkkal jól-jól sodorjuk át, miközben kifele haladunk.

Ha már nagyjából elégedettek vagyunk a tömörségével, megmérjük nyakunkon, mennyire hosszú nyakéket szeretnénk, ollóval levágjuk a fölösleget. Picit még fog összemenni, ezért inkább hgyjuk picit hosszabbra.

A vágásfelületeket gondosan megnemezeljük.

Két tenyerünk közt jól-jól megsodorgatjuk, meggyúrkáljuk,

... majd kiegyenesítjük. Kész is van a nyakék zsinórja.

2. medál

A medált a labdához hasonlóan kezdjük összerakni: viszonylag szorosan felcsavargatott gyapjúból gombócot formálunk,

...majd picit vizes kézzel meggörgetjük tenyereink között.

Ezután, ha akarjuk, díszíthetjük színes gyapjúfátylacskákkal, mintát is tehetünk rá, amit egy pici fóliával leborítva óvatosan rásimogathatunk a nemezlabdánkra.

Leszappanozzuk,

... majd csiribi-csiribá, meggörgetjük tenyereink közt.

Mielőtt még a labdácska közepe is kezdene összetömörülni, kilapítjuk,

...a széleit is jól megnemezeljük, forró víz alatt kimossuk.

Kész is van:

A medált vastagabb pamutcérnával lehet a zsinórhoz varrni, a zsinór végére én gyöngysorokhoz is használt, csavaros zárat teszek, úgy, hogy kissé belehúzom a nemezbe, csak fele látszik ki. Még jobb, és könnyebben kezelhető a mágneses kapocs. Ha viszont ezzel nem bíbelődnénk, hagyjuk hosszabbra, és meg is csomózhatjuk.

Sok sikert és örömet az elkészítéséhez, várom kérdéseiteket, valamint az elkészült alkotások fényképeit!

2010. április 16., péntek

Szülinapi kiskosár

Szülinapi zsúrra készülünk, barátnőm kislánya 6 éves. Megkérdeztem, milyen nemezt szeretne szülinapjára, mert az, hogy nemezt, nem is kérdéses. Egyből tudta a választ: kiskosarat.

Kiskosár, kiskosár... próbáltam meggyőzni, hogy talán inkább táskát, de hajthatatlan maradt. Kiskosarat készítettem már egyszer Nórának, azóta is gyakran pakol bele ezt-azt, de én azt a kosarat valahogy nem szeretem. Valami egészen mást szerettem volna.

Múlt hétfőn kezdtem hozzá. Aznap készítettem egy valamit. Most nem mutatom meg, de majd még valamire jó lesz. Nem kosár. Kedd este is készítettem valamit. Most ezt sem mutatom meg, de ez is jó lesz majd még valamire. Ez sem kosár. Szerdán meg készítettem ezt:

Nem, nem gyapjúpalacsinta, hanem szigetelőfólia-palacsinta, gyapjúval borítva. Előbb egy vékony réteg fehér merinóival, utóbb több vastag réteg szürke gyapjúval.

Amikor már kezdett megnemezelődni, és a gyapjú szálai szorosabb barátságot kötöttek, kivágtam a fülrészt, így:

Utána a másik oldalon is. Tovább nemezeltem, majd kifordítottam, gyúrogattam, tűrögettem, kinyomkodtam, feltettem száradni és lefeküdtem aludni.

Aztán napokig csak nézegettem, mit is kezdhetnék tovább vele, mígnem egyszercsak megjött az Ötlet. Olyan gyorsan, hogy nem is fotóztam le ebben az állapotában.

Ezen a hétfőn narancssárgára festettem, így:

Oldalról meg így:

A merinói réteg szép narancssárga lett, a szürke meg szép kendermagos, épp ahogy akartam.

Aztán feltettem száradni.

Szerdán este meg ezt tettem vele:

Vastag pamutfonallal öltögettem az anyagba, majd jó szorosan megkötöztem, és újra festékbe mártottam. Az eredményre annyira kíváncsi voltam, hogy azt sem vártam meg, hogy kihűljön, gyorsan lefejtettem a varratokat. Az eredmény:

Gyorsan-gyorsan találjátok ki, milyen gyümölcs ez, mert mutatom is tovább, a tegnap estére elkészült, ma délelőtt lefotózott és mostanra leírt e-p-e-r-k-o-s-a-r-a-t:

És föntről is mutatom:

Strawberry tidy, 30X23 cm, batik on felt

Oldalak

HENDIMÉDI