Hendimédi: takaró

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: takaró. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. július 29., hétfő

Fesztivál, kaláka, nemeztakaró 3.

Ott tartottam, hogy a nemezt felcsavartuk jó-jó szorosan a műanyagcsőre. 1o percig gurigáztuk kézzel, kibontottuk, forró szappanos vízzel újralocsoltuk, és a másik feléről is meggurigáztuk. Ezt az egész folyamatot még egyszer megismételtük. A társaság annyira fellelkesedett, hogy én... khm, hát le van fotózva:

Ezután szappanhabbal letapasztottuk, majd visszahajtogattuk a széleket:

Közkívánatra az egész felületet is beszappanoztuk ezután:

A fotók között nem találok a következő lépésekre vonatkozót, de ezután a műanyagcső nélkül csavartuk fel minden oldalról a szőnyeget, és lábbal gurigáztuk oda-vissza a legelőn.
Itt megpróbáljuk meglesni a mintát, de a fésületlen gyapjúréteg miatt még nem tapadt fel teljesen a felületre:

Fotók: Váli Csongor

2013. július 26., péntek

Fesztivál, kaláka, nemeztakaró 2.

Mosatlan gyapjúból nagyon keveset dolgoztam idáig. Egyszer, még gyerekkoromban hallottam a nemezelésről, azt tudtam meg róla, hogy gyapjúból készül, szappannal és vízzel. Kértem nagymamámtól egy kis gyapjút, és kipróbáltam, sikerül-e. Már nem emlékszem, hogy készítettem, csak arra, hogy feltépkedtem a mosatlan gyapjúfürtöket, és a végén lett egy kis lapocskám. Jó sokat dolgoztam vele. Aztán, nemrég, már nemezelő koromban készítettem egy mackóbundát a mosatlan gyapjúból, úgy, hogy a felső réteget raktam ki belőle, a másik két réteg "normál", fésült gyapjú volt. Nagyon jó anyag a mosatlan gyapjú, és nem is érdemli meg, hogy mosatlanként és fésületlenként emlegessük. Az angol megnevezése a raw wool, és azt gondolom, magyarul is szerencsésebb lenne a nyers gyapjú kifejezés, hiszen ebben a megnevezésben nincs semmi pejoratív, nem foglalja magába a feldolgozás hiányát. Csak a lehetőségét.

Egy picit, persze, feldolgoztuk: kiválogattuk a szép, tiszta tincseket, széttépkedtük őket:

Aztán szépen, egyenletesen lefedtük vele az előfonatból kirakott mintát:

(Zsemle kutyánk itt piheni a hancúrozást, amiről az előző részben volt szó)

Az egész felületet jó vastagon beborítottuk a fellazított tincseket:

Aztán pedig két réteg kártolt barna gyapjúval fedtük le, itt épp a második réteg kerül rá.

Utána ellenőriztük a rétegvastagságot, és megbeszéltük, kinek milyen feladata lesz a továbbiakban: szükség volt két emberre, aki forró szappanos vízzel belocsolja a gyapjúpaplant, és legalább négy emberre, aki, miközben vigyáz, hogy ne égesse össze a kezét, jó szorosan felcsavarja az előre odakészített műanyag csőre (ez utóbbit még nem sikerült beépíteni az erre az alkalomra ásott tóba, úgyhogy kölcsönvettük egy kis időre):

Itt már mindenki tudja a dolgát:

5-6 helyen jó szorosan bekötöztük, és indulhat a gurigázás:

2013. július 24., szerda

Fesztivál, kaláka, nemeztakaró 1.

Meghívtak nemezelést tanítani a Miercurius-fesztiválra. Az előbbi linken bővebb infókat is megtudhattok róla, ami az én szempontomból fontos volt, az az, hogy lesz ott sok nemezelni vágyó fiatal. Aki nem (csak) feltétlenül a nemezelés miatt vesz részt a fesztiválon, és valószínűleg nem csak a nemezelést szeretné kipróbálni. Meg valószínűleg csak kipróbálni szeretné, aztán, ha mégsem tetszik, odébbálna. És lesz olyan is, aki a nemezelésért jött. Nekik is kellene valami újat tanítani.

Végül, mindezeket figyelembe véve azt találtam ki, hogy közösen fogunk elkészíteni egy szőnyeget... vagyis takarót. Ez utóbbi kifejezés tűnik ugyanis megfelelőbbnek a nemezszőnyeg megnevezésére, mivel nem szövéssel készül. Szóval mindegy is, egy jó-jó nagy nemezt terveztem közösen elkészíteni. És sikerült is! Jó, persze, a 3 nap alatt nem lett teljesen kész, még maradt utómunka bőven, de a terv, hogy minimum hordozható állapotba kerüljön a takaró, jelentősen túl lett teljesítve.

Nem számoltam, hány ember járult hozzá az elkészítéséhez, de úgy 30 körül lehet a számuk.

Ekkora nemezmunkába még sosem vágtam a fejszém (ehhez majd lesz képanyag is!), az egyetlen takaró, amit eddig készítettem, az ennél sokkal kisebb volt, másrészt abban sok nemezkészítő segített, ezért aztán igyekeztem nagyon jól végiggondolni a lépéseket, hogy olyanok is simán részt tudjanak venni benne, akiknek ez az életük első találkozása... hát akár a gyapjúval is.

Először is varrtam egy nagy-nagy vászonlepedőt, erre raktuk ki a mintát, majd a fedőrétegeket.

A minta megvolt, évek óta nézegetem egy udvarhelyszéki varrotas abrosz középmotívumát. Ennek most feltétlenül eljött az ideje, úgyhogy meg is festettem hozzá az előfonatokat sötétebb és világosabb narancssárgára, illetve liláspirosra. A vászonlepedőre kiraktuk először is a mintát, amit két vállalkozókedvű résztvevő a hamuból kikapart széndarabokkal felrajzolt a vászonra:

Aztán a rajzot követve kiraktuk a mintát szappanos vízbe mártott előfonatból:

Itt már szépen alakul a minta, de végképp nyilvánvalóvá vált, hogy le kell mondanunk a minta egy részéről, mert nem fog kiférni.

A négy virágcsokor helyett négy kosszarv került rá:

Itt meg kijavítgatjuk a mintát, miután két kutya átszaladt rajta:

Folyt. köv!

A fotókat Váli Csongor készítette, köszönet érte!

2009. augusztus 25., kedd

Első takaróm: repülőszőnyeg

Nem titkolt szándékom volt, hogy a táborban elkészítsek egy nagyobb takarót is, hiszen túl azon, hogy még a technikai kérdések sem voltak bennem teljesen tiszták, itt minden feltétel adott volt: jókora hely a mintalerakáshoz és a szabadtéri hengergetéshez, sok-sok gyapjú és sok segítőtárs, hiszen a takarókészítés nem igazán egyemberes feladat.
A minta alapötletét egy hagyományos török takaró ihlette, ezt fomáltam át és egészítettem ki, hogy végül egy kicsit mesebeli, "repülőszőnyeges" mintasort kapjak. A mintát egy jókora gyékényre raktam ki, majd természetes barna gyapjúval borítottam.
A kész takaró mérete kb. 1ooX14o cm. A végén gyapjúfonalból vert kötéllel varrtam körbe, és a négy sarkára egy-egy bojtot illesztettem.

Oldalak

HENDIMÉDI