Nagyon örülök, hogy ennyire népszerű Fruzsina. És persze, titkon reménykedem, hogy éppen százan fognak érte jelentkezni. A megjegyzésekre nem válaszoltam, és annyira felgyűltek, hogy most már ott nem is tudok, de majd írok még róluk. Mindenesetre nagyon-nagyon jól esett ezt a sok-sok kedves, néhol szívszorító, néhol vicces megjegyzést olvasni. Ha tehetném, mindenhova küldenék egy-egy babát.
Ja, és lehet, félreérthető volt a felhívás, de természetesen saját magatoknak is kérhetitek, hisz legszívesebben én is megtartottam volna az összes babámat :))).


És mutatok valami újat is, egy darabban készült nemezgyűrű, amelynek a technikáját Tátrai Mónikától tanultam Bécsben. Nagyon mutatós, ezt viselve garantáltan nem lehet észrevétlen maradni... bár egy királylány hogy is lenne észrevehetetlen...

És igen, ez a napraforgó-virág nyílt ki az asztalomon:

Sunflower, 60 cm high, hand dyed carded wool

Megrendelésre készült, és azt mindenképp el kell árulnom, hogy egy napraforgós blog szerzőjének :). A felkérésre, bár még sosem készítettem virágot, hamar igent mondtam, és azóta gondolkodtam, hogy hogyan is készíthetném el.  Technikai kérdéseken amúgy naphosszat töprengek, olyankor is, amikor valami másra kellene figyelnem, de olyankor is, amikor régebben csak úgy "voltam". (Ha majd lesz időm, két technikai megoldás között azt kellene kitalálnom, hogyan hozzam vissza az üres perceimet. Hová.)

Amint nagyjából meglett a megoldás a napraforgó-kérdésre, hozzáláttam. A szirmokat egyenként tapasztgattam a virág közepére, majd a készre nemezelt levelet egy kis szabadon, nemezeletlenül hagyott vég segítségével a szárra, majd a szárat a virágfejre... ajaj, jóval többet dolgoztam, mint ahogy elsőre gondoltam volna, de végül is csuda egy virág lett belőle.

 Összevarrtam egy újabb babát. Ruháján a virág gézberakás, a többi ugyanúgy készült, mint a többi babámon: szeme-szája gyapjúfonallal hímzett, a hajához pedig elővettem a táskám zsebéből a horgolótűt.