Szülinapi zsúrra készülünk, barátnőm kislánya 6 éves. Megkérdeztem, milyen nemezt szeretne szülinapjára, mert az, hogy nemezt, nem is kérdéses. Egyből tudta a választ: kiskosarat. 

Kiskosár, kiskosár... próbáltam meggyőzni, hogy talán inkább táskát, de hajthatatlan maradt. Kiskosarat készítettem már egyszer Nórának, azóta is gyakran pakol bele ezt-azt, de én azt a kosarat valahogy nem szeretem. Valami egészen mást szerettem volna.

Múlt hétfőn kezdtem hozzá. Aznap készítettem egy valamit. Most nem mutatom meg, de majd még valamire jó lesz. Nem kosár. Kedd este is készítettem valamit. Most ezt sem mutatom meg, de ez is jó lesz majd még valamire. Ez sem kosár. Szerdán meg készítettem ezt:

Nem, nem gyapjúpalacsinta, hanem szigetelőfólia-palacsinta, gyapjúval borítva. Előbb egy vékony réteg fehér merinóival, utóbb több vastag réteg szürke gyapjúval.

Amikor már kezdett megnemezelődni, és a gyapjú szálai szorosabb barátságot kötöttek, kivágtam a fülrészt, így:

Utána a másik oldalon is. Tovább nemezeltem, majd kifordítottam, gyúrogattam, tűrögettem, kinyomkodtam, feltettem száradni és lefeküdtem aludni.

Aztán napokig csak nézegettem, mit is kezdhetnék tovább vele, mígnem egyszercsak megjött az Ötlet. Olyan gyorsan, hogy nem is fotóztam le ebben az állapotában.

Ezen a hétfőn narancssárgára festettem, így:

A merinói réteg szép narancssárga lett, a szürke meg szép kendermagos, épp ahogy akartam.

Aztán feltettem száradni.

Szerdán este meg ezt tettem vele:

Vastag pamutfonallal öltögettem az anyagba, majd jó szorosan megkötöztem, és újra festékbe mártottam. Az eredményre annyira kíváncsi voltam, hogy azt sem vártam meg, hogy kihűljön, gyorsan lefejtettem a varratokat. Az eredmény:

Gyorsan-gyorsan találjátok ki, milyen gyümölcs ez, mert mutatom is tovább, a tegnap estére elkészült, ma délelőtt lefotózott és mostanra leírt e-p-e-r-k-o-s-a-r-a-t:

Strawberry tidy, 30X23 cm, batik on felt