Ezt a tésztaszószt bármikor elkészíthetjük, ha paradicsomlevet használunk hozzá. Üvegbe zárva kamrapolcra tehető, elővéve hipp-hopp finom tésztaételt főzhetünk a felhasználásával. 

A paradicsomot megmossuk (ha kell, a hibás héját levágjuk), majd darabokra szeljük és turmixoljuk. A felkockázott hagymát forró olajon üvegesre sütjük. Hozzátesszük az aprítóban összevágott petrezselyemgyökeret és répát. Néhány percig kevergetve pirítjuk, majd beleszórjuk a kis kockákra vágott kápiát. Néhány perc múlva beleöntjük a paradicsomot. Kis lángra tesszük, és 2-3 óra alatt besűrítjük. Amikor már majdnem kész, fűszerekkel ízesíthetjük.

A mártást kisebb, tiszta üvegekbe szedjük, kupakkal lezárjuk, és 5 percre fejre állítjuk. Száraz dunsztban hagyjuk lehűlni. 

Tipp: főtt tésztára szószként vagy melegszendvics ízesítéséhez használhatjuk, de a fűszeres változat mártogatósként is kiváló.

Ez a poszt alaposan kilóg a sorból, abszolút nem diétás, sőt...... Egy ősrégi, elfelejtett receptem a Kifőztük magazinból, és hátha lesz, aki hasznát veszi :)  (Egyébként emlékszem, hogy nagyon finom volt :))

A narancsokat alaposan megmossuk, kefével megsúroljuk, a héjukat kötőtűvel néhány helyen megszurkáljuk, és nagyobb befőttesüvegbe tesszük (az enyém 4,25 l-es). Annyi vizet engedünk rájuk, amennyi ellepi őket. A feljövő gyümölcsöket kisebb, vékony, hajlítható lapocskával (pl. tejfölösdoboz tetejével) többször visszanyomjuk a víz alá, amíg ott nem maradnak. Az 5 napig tartó áztatás alatt naponta cseréljük a vizet, hogy a héj kesernyés íze eltávozzon.

Ezt követően negyedekbe vágjuk a narancsokat, kimagozzuk, majd keresztben egész vékonyan fölszeleteljük őket. Közepes nagyságú edényben fölforraljuk a vizet a cukorral, majd amikor erősen habzik, beletesszük a narancsszeleteket és a citromlevet. Időnként óvatosan megkavarva addig főzzük, amíg a szirup be nem sűrűsödik. Ekkor villával tiszta üvegekbe szedjük a gyümölcsöt, és ráöntjük a szirupot. 

A kupakkal lezárt üvegeket 5 percre megfordítjuk, majd talpukra állítva polcra tehetjük őket.

A megkezdett üveget tartsuk hűtőszekrényben. A pici darabokra vágott narancs süteményekbe, krémekbe használható.

Kényszerszülte megoldás volt: az idén az uborkánk egyfolytában ontotta (és a mai napig még mindig ezt teszi :)) a termést. És ahelyett, hogy egyfolytában piacra jártam volna a csalamádé további hozzávalóiért, úgy gondoltam, abból "főzünk", amink van – illetve kevés vöröshagyma, illetve itt-ott piros színű paprika hozzáadásával oldottam meg a "problémát"... Azt mondtam, bárcsak minden évben hasonló gondunk legyen :)

 A megtisztított zöldségeket vékonyra gyaluljuk. Rászórjuk a fűszereket, a tartósítószert, ráöntjük az ecetet. Alaposan összeforgatjuk, majd hűvös helyen 1 napot állni hagyjuk, közben néhányszor megkeverjük. Tisztára mosott üvegekbe szedjük, mindegyikre tetőt csavarunk, és a kamrapolcon a végleges helyére tesszük.

Tipp: frissen elkészítve – akkor nem kell bele tartósító – is nagyon finom.

Tavaly nyáron rengeteg sárgabarackunk termett, ezért bátran kísérleteztem. A cél az volt, hogy a szilvalekvár mintájára, kevesebb munkával tudjak finom lekvárt főzni. Ez elsőre is annyira jól sikerült, hogy még további 2 adag követte 😊 Az idén sajnos ez nem jön össze, mert 5, azaz öt szem barack termett, de bízom benne, hogy jövőre újra sorra kerülhet a projekt.

Hozzávalók kb. 8 l-es edényhez

5 kg sárgabarack

édesítő (ízlés szerint)

A gyümölcsöt alaposan megmossuk, kettévágjuk, kimagozzuk. Vastag aljú edény aljába – 2 sorban – félbevágott gyümölcsöt pakolunk. A maradék gyümölcsöt tovább aprítjuk, úgy rétegezzük a tetejére – így több fér majd az edénybe, másrészt hamarabb szétfő. Beleöntünk 2 dl vizet, és előbb közepes, majd amikor apadni kezd a gyümölcs, egyre kisebb lángon főzzük tovább – de nem nyúlunk hozzá, nem kavargatjuk; több óra szükséges, amíg ennyi gyümölcs szép lassan lekvárrá alakul. Amikor a mennyisége kb. a harmadára csökken, illetve az látszik, hogy csak itt-ott bugyog a barackdarabok között kevés lé, beleszórjuk az édesítőt (vagy a cukrot, ha a végtermék nem diétás felhasználásra kerül), és folyamatosan kevergetve tetszőleges sűrűségűre főzzük a lekvárt. Ezután tiszta, csírátlanított üvegekbe szedjük, lezárjuk, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Tipp: lehet kevés ecettel kiöblíteni az edény alját, mint a szilvalekvárnál, de jó minőségű lábosnál nem szükséges. Szüneteltethetjük közben a főzést, ha nem érünk rá egyszerre ennyi időt otthon tölteni, ilyenkor tegyünk az edényre fedőt, hogy ne nagyon hűljön ki a félkész lekvár. Ha egészen sűrű lesz, biztosan nem folyik ki a sütőben sülő süteményekből, ha kicsit folyósabbra hagyjuk, jó lesz dió- vagy máktöltelék alá, kenyérre, kalácsra kenni, valamint egyéb felhasználásra.

A ribizlit leszemeljük, alaposan megmossuk, lecsöpögtetjük. A nyírfacukrot 1 dl vízzel felfőzzük, és a szirupot nagy lángon kb. a felére forraljuk. Beleborítjuk a gyümölcsöt, és forrás után még 5-7 percig rotyogtatjuk. Üveg(ek)be töltjük, hűtőben tároljuk. Süteményhez, fagylalthoz kínáljuk.

Tipp: ha a gyümölccsel együtt 1 késhegynyi citromsav is kerül bele, akkor az öntet hűtés nélkül is eláll. Ez esetben először fóliával, majd kupakkal zárjuk le az üveget, és  5 percre fejtetőre állítjuk. Felhasználásig kamrapolcon tároljuk.

Kaptam egy ismerősömtől először fél kiló, azután egy kiló jostát. Hallani hallottam már erről a gyümölcsről, de eddig nem volt hozzá szerencsém. A fekete ribizli és az egres keresztezéséből született, az illatán határozottan lehet is érezni azokat. Frissen fogyasztva sok benne a C vitamin, és jelentős az antioxidáns tartalma is.

Miután amúgy is lekvár-, illetve dzsemfőzési lázban égek, ezért ebből a gyümölcsből is az lett:) Az első, kisebb adagot belefőztem egy vegyes lekvárba, ami meggyből, sárgabarackból, jostából és passzírozott málnából állt össze, az is nagyon finom lett. A második adagot már tisztán jostából főztem, mert kíváncsi voltam, milyen lesz magában; hát remek!:)

Az ügymenet nagyon egyszerű, ráadásul kellően gyors is, mert a jostának nyilván elég magas a pektintartalma; mondjuk adatot nem találtam erre vonatkozólag, de mindenféle zselésítő nélkül hamar sűrűsödött. Tehát az alaposan megtisztított gyümölcsöt kevés vízzel puhára pároltam, botmixerrel pürésítettem. és kavargatva addig főztem, amíg a fakanál nyoma a lekvárban meg nem maradt. Ekkor szórtam bele 30 dkg xilitet, tovább kevergetve a tűzhelyen besűrítettem, és üvegekbe szedtem. 5 percre fejre állítottam, majd száraz dunsztban hagytam kihűlni. 

Kb. 8 dl lekvár lett belőle, gyönyörű rubintpiros, picit savanykás-édeskés. Nagyon finom barna, magvas, pirított kenyérre kenve (persze a saját kenyeremre:), alatta pici vaj......hmmmm, mostanában ez az egyik kedvenc reggelim!:)

Még most éppen lehet kapni grépfrútot, ha kipróbálnátok ezt a receptet; szerintem nagyon-nagyon érdemes! Gyönyörű a színe és nagyon finom az íze, aki szereti ezt a gyümölcsöt, az a lekvárt is dicsérni fogja:) A recept a májusi Kifőztükben jelent meg.

A gyümölcsöt meghámozzuk úgy, hogy a fehér részét is levágjuk róla. (Az a legegyszerűbb, ha a grépfrútot vágódeszkára állítjuk, éles késsel levágjuk az alját és a tetejét, majd az alakját követve az oldaláról is eltávolítjuk a héját.) Ezután késsel vagy kézzel a hártyát is kiszedjük a gerezdek közül, és a gyümölcs levét, valamint az apróra vágott húsát lábosba gyűjtjük. Belekeverjük a zselésítőt, felforraljuk, majd a cukrot is hozzáadva, közepes tűzön még 5 percig hagyjuk főni. Ezután a lekvárt csírátlanított üvegbe szedjük, a kupakot rácsavarjuk, és 5 percre fejre állítjuk. Amikor kihűlt, kamrapolcra tesszük.

Tipp: nagyon finom kaláccsal, de én a legjobban pirított barna, magos kenyérre kenve szeretem a lekvárt; egy kedves barátunk kínálta így évekkel ezelőtt, és azóta ez lett a kedvencem!:)

Itt az ideje, hogy a kamrában őrizgetett alma maradékát felhasználjuk. Az almavaj egy lehetőség erre; a családban hatalmas sikert aratott, bárki kóstolta, dicsérte. Kell ennél nagyobb biztatás?;)

A recept eredetileg a Kifőztük magazinban jelent meg. A weboldalról a régebbi és frissebb újságok ingyen letölthetők!

Az almát meghámozzuk, a magházát eltávolítjuk, a húsát kockákra vágjuk.Vastagabb talpú fazékba tesszük, rácsavarjuk a citrom levét, és lefedve 15-20 percalatt puhára pároljuk. Simára turmixoljuk, majd fűszerezzük. Egészen kis lángra tesszük, és időnként megkeverve főzni kezdjük. Vigyázzunk, az elején nagyon köpköd, ezért érdemes többször kavargatni; amikor kezd elfogyni a víz a masszából, kicsivel nagyobb lángra tehetjük. Az almaszószt addig főzzük-párologtatjuk, amíg jó sűrű nem lesz, és a színe 

bordósbarnára nem változik. Időnként megkóstoljuk, ha kell, fűszerezzük. Amikor a lekvár kanálra szedve nehezen csorog le, illetve kavaráskor megmarad a nyoma a masszában, akkor van készen. 

Az almavajat pici, tiszta üvegekbe szedjük, és lezárjuk. 

Hűtőben néhány hétig eláll. Vajas kenyérre, kalácsra kenve fogyaszthatjuk.

A blogom egyik legnépszerűbb bejegyzésének adtam ezt a címet, cirka 5 évvel ezelőtt; akkor nem gondoltam volna, hogy ennek a bejegyzésnek valaha folytatása is lesz:)

Azóta évről évre a bejegyzésnek megfelelően főztem a szilvalekvárt, illetve annyit változtattam, hogy tavaly és tavalyelőtt már kb. fele annyi cukor került a tetejére. Végiggondoltam a dolgot: a cukornak az a szerepe, hogy a gyümölcs levet eresszen. Ha elég ideig állt a cukrozott szilva, akkor elegendő levet engedett kevesebb cukorral is. 

Miután az idei évtől az a cél, hogy a cukrot (a szénhidrátot) száműzzük az életünkből, ezért agyaltam, hogy legalább a szilvalekvárból ki kéne hagyni a cukrot, hiszen nagyanyáink se tettek bele egy grammot sem; igaz, kavargatták sok-sok órán keresztül. Azt találtam ki, hogy kissé átalakítom az első verziós módszert. Most hogy sikeresen túl vagyok két tesztfőzésen, átadom, hogy csináltam.

Fogtam az első posztban lefotózott, 8 literes, jó minőségű, vastag talpú edényemet. Öntöttem bele kb. 2 evőkanálnyi 10%-os ecetet, azt szépen átfolyattam az alján és az oldalán, a felesleget kiöntöttem. Az edény aljára két sorban kimagozott besztercei szilvát tettem. A többi szilvát (összesen kb. 5,5 kiló lehetett) kézzel kissé összenyomkodtam, úgy pakoltam bele, egyrészt hogy több férjen az edénybe, másrészt talán így hamarabb szét is fő. Amikor ezzel megvoltam, első alkalommal 2 dl vizet, második alkalommal ugyanennyi száraz vörösbort öntöttem hozzá, hogy a létartalom is meglegyen a főzés indításához. Közepes lánggal alágyújtottam, és attól függően, hogy nagyjából mellette tartózkodtam-e vagy sem, egészen kicsi vagy kissé nagyobb hőfokon párolódtak a szilvák. Kb. 12-15 óra szükséges, amíg szép lassan ennyi gyümölcs sűrű lekvárrá fő. Amikor kb. a bő harmadára csökkent a szint, kevergetni kezdtem, és tetszőlegesen sűrűre főztem. Ezután tiszta üvegekbe szedtem, és biztos ami biztos alapon, száraz dunsztba kerültek. Az első adag egészen sűrű lett, biztosan nem folyik majd ki semmilyen süteményből, a másodikat kissé lazábbra hagytam, az jó lesz tepsis süteményekhez, pl. zserbóhoz (igaz, a tészta receptjén majd alakítani kell, hogy a párom is ehessen belőle, és nem csak egy-egy kis szeletnyit).

Még annyi hozzáfűzést tennék, hogy lehet szüneteltetni a főzést, én olyankor tettem rá fedőt, hogy ne nagyon hűljön ki a félkész lekvár. 

Hát ennyi....ajánlom ezt is kipróbálásra, és várom a visszajelzéseket ide a blogra vagy a facebook-oldalamra. Ha tetszik, amit csinálok, ott is szeretettel várok mindenkit!

Egyszerre készült, a meggylé a lekvár - jó értelemben vett - "mellékterméke" lett. Aki már főzött meggylekvárt, az tudja, hogy amikor az ember elkezdi melegíteni a meggyet, akkor pillanatok alatt rengeteg levet ereszt. A lekvárhoz ezt a sok levet el kéne párologtatni róla, ami szerintem pazarlás.... Ezért a nagyja levét leszedem róla még az elején, abból lesz az ivólé, majd a maradék lében nagyon puhára főzöm a meggyet, abból lesz a lekvár. Szerintem ez így teljesen logikus, ugye?:)

Pontos mennyiségeket nem írok, nem sok értelme van, ugyanis a gyümölcsök nem egyformán lédúsak, nem egyformán édesek vagy savanyúak. 

A meggyet válogatás és alapos tisztítás után kimagozzuk, majd lábosba tesszük. Forralni kezdjük, és megvárjuk, amíg jó sok lé nem lesz rajta; közben időnként megkavarjuk. A lé nagyját merőkanállal lábosba szedjük, ízlés szerint édesítjük, literenként egy nagyobb csipet citromsavat szórunk bele, és felforraljuk. Tiszta üvegekbe szedjük, lezárjuk, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. (A levet literenként kb. 2 dl vízzel hígíthatjuk is, attól még nem változik az íze.) 

Ezzel a lépéssel az ivólé-projekt be is fejeződött!:)

Az ivólé készítése közben azért ne feledkezzünk meg a lekvárról, hagyjuk lassan forrni, és időnként keverjünk rajta egyet. Megvárjuk, amíg alig marad alatta lé, és a gyümölcs teljesen puha lesz. A meggyet hagyhatjuk egyben, vagy - nagyon alaposan megtisztított - botmixerrel pépesíthetjük egy részét vagy az egészet is, attól függően, mire szeretnénk majd használni. (Sajnos a darabos dzsemmel nem lehet szépen összeragasztani a linzereket, én éppen ezért idén az egészet leturmixoltam.) Ezután ízlés szerint édesítjük, a tetejére szórjuk a kocsonyásító anyagot, és sűrűn kavargatva készre főzzük a lekvárt. Tiszta üvegekbe töltjük, kupakkal lezárjuk, és 5 percre fejre állítjuk őket. Ezután az üvegeket visszaforgatjuk, és száraz dunsztba téve hagyjuk kihűlni.

(Régebben a leszedett léből meggyszörpöt készítettem, akkor a léhez literenként fél kiló cukrot szórtam, és úgy főztem fel. Egyebekben úgy jártam el vele, mint az ivólével.)

U. i.: tavaly főztem már ivólevet almából, hatalmas sikere volt, azután annak a mintájára körtéból és vegyes gyümölcsökből is. Remélem, ezt is hasonlóan szeretni fogjuk:)

Az elmúlt pár napban őrült iramban kezdtem menteni a menthetőt. Amikor bejön a hideg, olyankor a fűszernövények - ugyan nem egyforma gyorsasággal -, de elkezdenek sárgulni, potyogni, tönkremenni. És nekem még mindig gyönyörű, buja volt a citromfű és a menta is, sajnáltam volna, ha tönkremegy, ezért Tücsökbogár receptjei alapján szörpöt gyártottam belőlük. Nem sokat, úgy össz-vissz 8-9 litert;))

Úgy gondoltam, jobb, ha egyszerre túlteszem magamat rajta, nem is csalódtam, mert egy edényben (egymás után: először a citromfüvest, utána a mentást) megfőztem, egy tölcsért és fakanalat használtam, és egy takarítást kellett utána csinálni...

(Mondjuk, volt és van is még fűszer, néhány fotó is a tartósításokról, úgyhogy várható még ez-az tőlem a következő napokban, felrakom sorban, ahogy az időm engedi.)

Mi is kell a szörpökhöz?

Először is be kell áztatni a leveleket a citromszeletekkel együtt vízbe egy napra, utána jöhet csak a móka.

Az elkészítéskor nagy lábasba öntjük az üveg tartalmát, majd hozzáöntjük a cukrot és a citromsavat. Forrás után még negyedórán át főzzük a szörpöt, majd kiszedjük a növényt meg a citromot, és a lét azon forrón tiszta üvegekbe szűrjük. Száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Jelen pillanatban az én szörpjeim még dunsztolódnak. A citromszeleteket üvegbe szedtem és hűtőbe tettem, mert megkóstoltam, és isteni finom. Majd apróra vágva beteszem süteményekbe, szerintem nem fog rosszat tenni velük;)

Nem tudom, másfelé mi a helyzet, de nálunk az idén a gyümölcsök - nyilván csapadék, nedvesség híján - lepotyognak a földre, nagyjából még érés előtt. Ha nem figyelünk oda, akkor dobhatjuk ki őket, mert utána nagyon hamar meg is rohadnak:( Ez utóbbit megelőzendő, próbálom feldolgozni, menteni a menthetőt. Az egyébként nagyon jóízű nyári piros almából (meg a most érő zöldebből is) sok almalevet és almapürét készítettem, mondhatom, teljes sikerrel. Most az almalé recept kerül sorra, a recept eredetileg a szeptemberi Kifőztükben jelent meg. Ti letöltöttétek már ezt a számot? én igen!:)

Még néhány gondolat: a recept írásakor mértem egyedül a mennyiségeket, egyébként szemre és ízlelésre készítem. Ma pl. vegyes lé készült, kevés körtéből és több almából, ezt kevésbé kellett cukrozni, mert a körténk nagyon édes. Tehát aki hasonló cipőben jár, romlanának a gyümölcsök, ne tétovázzon, mert gyakorlatilag olyan pici pénzből lehet isteni levet készíteni, hogy hihetetlen; és ízben a bolti a poros nyomába sem léphet! jah, és szerintem érdemes kevesebbhez is hozzáfogni, a mai adag 3 liter lett, most a dunsztban csücsülnek az üvegek. 

A legtöbb idő és munka a gyümölcs hámozása, a többi tényleg gyerekjáték, az eredmény pedig fenomenális! Próbáljátok ki, kíváncsi vagyok a véleményetekre!

Valahogy eddig kimaradt a leírás, pedig 4 éve írom a blogot... És hiába is írtam volna le, mert az idén az utóbbi évekkel ellentétben már nem használtam (pirított) kenyeret hozzá egyszer sem, kizárólag krumplival készült. Nagyon bevált; nem lesz tőle zavaros a lé, nincs fehér lerakódás, roppanós marad az uborka (nem lágyul el), egyszóval tökéletes mind a külcsín, mind pedig az élvezeti érték.

Még a szezon elején tárgyaltuk ki a facebookon a kovászolást, emlékeim szerint Max írt erről a krumplis módszerről, de szinte ugyanakkor az édesanyám is lelkesen újságolta nekem, hogy ugyanezt hallotta a rádióban is. Muszáj volt kipróbálni!:)

És akkor nagy vonalakban az új kedvenc:

-nagyobb befőttes üveg

-uborka

-2-3 szál kapor

-1 nagyobb szem krumpli vékonyra szeletelve

-az üveg térfogatának fele mennyiségű víz, literenként egy kissé púpozott evőkanál sóval felforralva, majd langyosra hűtve

Az üveg aljára kaprot helyezünk, arra kerül a krumpliszeletek fele. Az uborkákat mindkét végükön bevágjuk, majd szorosan az üvegbe gyömöszöljük. A tetejére ismét krumplit rakunk, majd teleöntjük az üveget vízzel. A maradék vizet ne öntsük ki, mert időről időre ezzel pótolhatjuk a kiforrt, illetve az elpárolgott folyadékot (ha véletlenül nem maradt volna, akkor sima vizet szoktam rákanalazni). Kistányérral letakarjuk, és először napra tesszük, hogy hamarabb kezdjen forrni, majd az azt követő napokon naptól védett, meleg helyen tartjuk. Ha hidegek az éjszakák, akkor arra az időre a konyhába visszük. Amikor már kiforrt a leve (nem habosodik intenzíven), leszedjük a krumplit a tetejéről.

Jó időben 3-4 nap alatt kellőképpen megsavanyodik az uborka, kóstolással ellenőrizhetjük az ízét. Ekkor az uborkát tiszta üvegbe rakjuk, a levét leszűrjük és ráöntjük. Hűtőben tartjuk.

Télire is eltehetjük, ha a leszűrt levet felforraljuk, kihűtjük, és visszaöntjük az uborkára. Tetejére egy csipet Na-benzoátot szórunk, majd folpackkal és kupakkal lezárva kamrapolcra helyezzük az üveget.

Jah, és most megint újítottam: a lányom kedvéért - aki nem szereti a kapor ízét - a képen elől látható üvegbe kapor helyett egy csomó zöld fűszert tettem: néhány szál csombort, bazsalikomot, oregánót, kakukkfüvet. Remélem, hogy ez is finom lesz, 2-3 nap múlva kiderül.

Kiderült az előző bejegyzésnél, hogy ez a recept sem került fel még a blogra. Eredetileg a tavaly áprilisi Kifőztük gasztromagazinban jelent meg, jelenleg még a régi számok is letölthetők az oldalról.

Szóval ha szeretnénk nyáron is élvezni a narancs ízét, zárjuk üvegbe!

Hozzávalók

1 kg narancs

1 kg kristálycukor

2 dl víz

3 db 380 ml-es üveg

A narancsokat alaposan megmossuk, kefével megsúroljuk. A héját kötőtűvel néhány helyen megszurkáljuk, majd nagyobb befőttesüvegbe tesszük (az enyém 4,25l-es) és annyi vizet engedünk rá, amennyi ellepi. Egy kisebb, vékony, hajlítható lapocskával (pl. tejfölös doboz tetejével) többször visszanyomjuk a víz alá a feljövő gyümölcsöket, amíg a víz alatt nem maradnak.

5 napig áztatjuk, a vizet naponta cserélve, hogy a héjának kesernyés íze eltávozzon.

Készítéskor a narancsot negyedekbe vágjuk, kimagozzuk, majd egészen vékonyan felszeleteljük keresztben. Közepes nagyságú edényben a vizet a cukorral felforraljuk, majd amikor erősen habzik, beletesszük a narancsszeleteket. Időnként óvatosan megkavarva addig főzzük, amíg a szirup be nem sűrűsödik. Ekkor a gyümölcsöt villával szedjük tiszta üvegekbe, majd öntsük rá a szirupot. Csavarjuk a tetejére a kupakot, majd az üvegeket fordítsuk meg 5 percre. Ha letelt az idő, visszafordíthatjuk és polcra tehetjük.

A megkezdett üveget tartsuk hűtőszekrényben. Pici darabokra vágva süteményekbe használható.

Tájkép csata után...

...illetve nem is volt csata!:)

2 évvel ezelőtt főztem 3-4 adag lekvárt ezzel a módszerrel, tavaly nem volt szilvánk (de volt lekvárunk;)), ezért akkor nem főztem egyáltalán. Szerencsére az idén roskadoztak és roskadoznak a gyümölcsfák, lassan ki sem látszom a befőzés-hegyek mögül. Azért nem panaszkodom, inkább örülök, hogy ismét tele lesznek a polcok.

Szóval nemrég fejeztem be egy adag szilvalekvár főzését, és mondhatom, hogy teljes a siker! Igaz, már tegnap este feltettem a tűzre vagy három óra hosszára, ma is 2x alágyújtottam, de amikor délután már úgy láttam, hogy kevés a leve és megkavartam, nagyon meglepődtem, ugyanis teljesen kész volt a lekvár. Még kevertem vagy 10 percig, hogy a lelkemet megnyugtassam, meg a még egyben lévő szilvadarabok is összetörjenek, de ennyi volt az összes munka vele. Így azután mondtam, hogy akár jöhetne máris a következő adag:)

Még mindig befőzés!! ugye nem unjátok? én pedig keresem a finom változatokat. Megint találtam egyet, leírom, mert még véletlenül elfelejtem, pedig nagyon nem szeretném, mert ez is fincsi!

Hozzávalók

1 kg tisztított, nagyobbra darabolt sárgabarack
30 dkg magvalt meggy (jó édes volt)
35 dkg cukor
1 csomag 3:1 dzsemfix

A meggyet kimagozás után felforraltam, majd állni hagytam; az volt a cél, hogy a levét kicsit kiengedje. A nagyja levét pohárba öntöttem, megittuk (kb. 1,5 dl volt).
Közben megtisztítottam a barackot, hozzátettem a meggyhez. Rászórtam a cukrot és a dzsemfixet, felforraltam, utána még 4 percig rotyogtattam. Tiszta üvegekbe szedtem, majd 10 percre fejre állítottam őket. Az idő letelte után a helyükre tettem a kamrában.

Nagyon régen írtam utoljára, pedig isten bizony főzök, nem éhezünk:))
Mentségül néhány dolog, ami miatt kevesebbet vagyok mostanában:

- Nyár van, még ha az időjárás nem is tudja időnként. Tele van a piac zöldségekkel. Főzés előtt pedig sokszor csak megnézem, mi van itthon, készül belőle valami finomság, sőt néha le is fényképezem. Néhány nap múlva, ha meg akarom írni, már halvány lila fogalmam sincs, hogy mi volt benne... gondolom, más is járt már így:)

- Befőzünk ezerrel! Szerencsére az idén van gyümölcs bőségesen, nem kell visszatartani magamat. Ami megterem a kertben, az bekerül üvegbe, vagy aszalódik, vagy a mélyhűtőben csücsül felhasználásig.

- Ritkán főzök új dolgokat, a blogomon lévő kb. 500 recept kiváló alap szerintem menük összeállításához:) ha mégis sikerül valami izgalmasat kitaláljak, akkor az a Kifőztükbe készül.

A héten azonban hirtelen ötletből főztem egy finom lekvárt, amit meg kell osszak veletek, jövőre direktben is készül majd nálam.

Szedtem kevés ribizlit a kertben a sárgabarack mellett, ami önmagában nem igazán lett volna elég semmihez. Lelki szemeim előtt megjelent egy pöttyös baracklekvár, amely kevés idő múlva már üvegben (és kenyéren) landolt.

Hozzávalók 3 kisebb üveg lekvárhoz:

1,1 kg sárgabarack
20 dkg ribizli
35 dkg cukor
1 csomag dzsemfix 3:1

A gyümölcsöket megtisztítottam, a barack héját lehúztam, kimagoztam, rusztikus darabokra vágtam.
Lábosba tettem a barackot, rászórtam a cukrot és a dzsemfixet, kevergetve felforraltam. Beletettem a ribizliszemeket, és onnantól még 3-4 percig rotyogtattam. Tiszta üvegekbe szedtem, kupakot csavartam rájuk, majd 10 percre tetejükre fordítottam az üvegeket. Az idő leteltével talpukra fordítva tettem őket a kamrapolcra, a maradékot pedig egy kis tálba.
Nagyon finom lett!

A Kifőztük újság 5. számában jelent meg a recept, az újság még letölthető az előbb belinkelt oldalról.

Szerintem most már igazán itt az ideje, hogy kezdjük feltölteni a készleteket, lehet izzítani az üres kisebb-nagyobb hordókat, vödröket, üvegeket. Az elkészített savanyúság sikere garantált, nálunk már vagy 8-10 éve így készül el; ha az intelmeket - a recept végén - betartjuk, akkor biztosan nem is fog elromolni. Nekem egy 30 literes kis hordóm van, ahhoz adok alapreceptet, illetve abból lehet kisebb mennyiségekre osztani a felöntőlevet.

Hozzávalók:

12,5 l víz
7,5 dl 20 %-os ecet
65 dkg (nem jódos!) só
1, 20 kg kristálycukor
60 g egész feketebors
5 g babérlevél
15 g mustármag
15 g koriandermag
35 g timsó
15 g citromsav
40 g nátrium-benzoát

10 g borkén
szeletelt torma

6 l vizet felforralunk az ecettel, a sóval, a cukorral, a borssal, a babérlevéllel, a mustármaggal, a korianderrel, a timsóval, a citromsavval és a na-benzoáttal. Időnként meg kell kavarni, mert a cukor oda tud égni az aljához! Levesszük a tűzről, kicsit hűlni hagyjuk, majd 6,5 l hideg vízzel együtt az edénybe öntjük, teljesen kihűtjük. Hozzákeverjük a borként és a szeletelt tormát.
Ebbe az edénybe tehetjük folyamatosan az alaposan megtisztított zöldségeket: apró vagy közepes nagyságú egész uborkát, kicsi dinnyét, zöld paradicsomot, gyöngyhagymát, karfiolrózsát, sárgarépa hasábot. Akár 3-4 hét múlva fogyasztható, de 1 évig is eláll.

Tippek:
-alaposan vizsgáljuk meg a zöldségeket, mindenképpen frissek, kemények, egészségesek legyenek!
-tehetünk ebbe a lébe almapaprikát vagy káposztával töltött paprikát is, de akkor inkább vegyünk ki a levéből és tegyük külön kisebb vödörbe vagy üvegekbe. Ennek az az oka, hogy az almapaprikák sokszor rejtetten hibásak, és ha egy elromlik, akkor az egész mennyiség megromolhat (volt rá példa...). A káposztával töltöttből pedig folyamatosan esnek ki a kis darab káposzták és az egész lé tele lesz vele.
-a vödörbe ne nyúljunk kézzel, csak tiszta villával!
- a zöldségek tetejére az első hónapban tegyünk egy nagy tányért, ami leszorítja a lé alá a zöldségeket és keverjük meg egy tiszta eszközzel lehetőleg naponta.

Már sok éve ugyanezzel az ízesítéssel készül, nem véletlenül. Túlzás nélkül mennyei!

A zöldségek összetétele szokott kissé változni, de vannak alaptételek: a legtöbbnek mindig a káposztának kell lenni nálunk, utána jöhet az uborka, a hagyma, azután a többi. Zöld paradicsom hol van, hol nincs, az idén került bele egy kisebb mennyiség.
Az eredeti recept 5 kg-ra szól, a fűszereket abban az arányban szórom rá. De szerintem ennél kevesebbet nem is érdemes csinálni, mert így is elég hamar elfogy.
Hozzátenném még, hogy mi a savanyú savanyúságot szeretjük, nem az édeskéset! (Az eredeti receptben a cukor 50 dkg volt, az ecet 3 dl.) A koriander és a mustármag is nálunk került bele, nem kötelező, ha valaki nem szereti. Én szeretnék bele sok csípős paprikát is, de a legnagyobb fogyasztó célszemély azt ki nem állhatja, ezért csak igen kicsi mennyiséget szoktunk beletenni szoktatás céljából (Úristen, mit kapok én ennek a titoknak a felfedéséért???:))

Az eredeti receptben megadott mennyiségek a következők

1 kg káposzta
1 kg hagyma
1 kg paprika
1 kg zöldparadicsom
1 kg uborka

Ehhez az 5 kg-hoz kell a következő fűszermennyiség:

30 dkg cukor
3 ek só
1 tk őrölt bors (én szemre szoktam frissen a tetejére őrölni)
1 tk őrölt kömény
1 tk szalicil – ezt az utóbbi időben lecseréltem Na-benzoátra
1tk borkén
5 dl 10 %-os ecet
1 ek mustármag
1 ek koriander

Az idei csalamádénk összetétele a következő lett:

1,5 kg káposzta
1 kg hagyma
1,5 kg uborka
1 kg paprika (piros, zöld és fehér vegyesen)
70 dkg répa
30 dkg zöldparadicsom
(összesen 6 kg)
Ehhez 20 %-kal emeltem a cukor, a só és az ecet mennyiségét, a többit kicsit púposabb kanállal tettem.

A hozzávalókat segítő személyzet vékonyra legyalulta egy jó nagy műanyag edénybe. Rászórtam-öntöttem az ízesítőket, 2 nap múlva 720 ml-es üvegekbe töltöttem. Na ez az utóbbi művészet! hogy ne túl szorosan tömködje az ember lánya, de ne is lazán...úgy kéne, hogy éppen elfogyjon a lé is és a zöldség is egyszerre, de ez nekem még soha nem sikerült, a léből szokott megmaradni. Az idén ezt úgy hidaltam át, hogy a léhez gyalultam le még uborkát, azt kicsit megsóztam, cukroztam és eceteztem magában, majd a maradék lével együtt néhány órai állás után 2 üvegbe betöltöttem, remélem, jó lesz...

A 6 kg-os mennyiségből 8 üveg csalamádé lett (+ a 2 üveg uborka):

/Forrás: Kaleva receptje az Nlc-fórumról/

Két este blogírás helyett ilyen üvegeket töltöttem meg. Lett 8 üveg befőttem, ami a cseresznyebefőtt mintájára készült, valamint készítettem 2 adag dzsemet.

Az egyik féle amarettós lett: 1,3 kg tisztán mért barackhoz 30 dkg cukrot, 1 zacskó 1:3 dzsemfixet és 1 dl amarettót tettem, nagyjából 10 percet főztem, mert elég leveses volt. Utána üvegeket megfordít, 10 perc után vissza, mehetett a kamrapolcra (utána az egyik vissza...finom lett!)

A másik adag ugyanennyi alapanyagból 40 deka cukorral, 1 kisebb citrom levével és reszelt héjjal készült. Ezt még nem kóstoltam üvegből, csak akkor, mikor főztem; nekem ízlett.

Lesz még hagyományos, "öregre" főzött lekvár is, de kell még 2-3 nap, hogy teljesen megérjenek a barackok.

A recept megjelent a Kifőztük magazin 2011. júliusi számában is!