Az idén sokáig van szilva, még ma is láttam a zöldségesben, de télen fagyasztottból is készülhet. Próbáljátok ki, naggggyon fincsi :)

1,5 dl tejben elkeverjük a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, és lefedve felfuttatjuk.

A liszteket robotgép keverőtáljába mérjük, elvegyítjük a sóval és a porcukorral. Hozzáadjuk az élesztőt, a tejfölt, a tojássárgáját, az olajat, és dagasztani kezdjük. Közben, ha szükséges, öntünk még hozzá tejet; könnyen formázható, puha tésztát kell kapnunk. Letakarva a duplájára kelesztjük.

Átgyúrjuk, majd 20 egyenlő súlyú részre osztjuk. Kilapogatva mindegyikbe 1-1 szilvát csomagolunk, amelyekbe előzőleg a mag helyére 1-1 kávéskanálnyi fahéjas porcukrot szórtunk. A tésztagolyókat a zárással lefelé zsírral vékonyan kikent, lisztezett tepsibe sorakoztatjuk. Letakarva 1/2 órát kelesztjük, majd 180 fokos, légkeveréses sütőben 30-35 perc alatt megsütjük. Hagyjuk teljesen kihűlni.

A húst kis kockákra vágjuk, az újhagymát felkarikázzuk. Ha szükséges, a répát hosszában kettéhasítjuk, majd ugyancsak vékonyra szeljük. A vöröshagymát és az oregánóleveleket felaprítjuk.

1 evőkanál felhevített olívaolajon átpirítjuk az újhagymát és a répát, majd tányérra borítjuk. Újra felhevítjük a serpenyőt, és nagy lángon körbesütjük a húst; amikor kész, ugyancsak a tányérra szedjük. Újabb adag olajat melegítünk, és a vöröshagymát megdinszteljük rajta. Hozzátesszük a húst és a zöldségeket, sózzuk, borsozzuk, a csilivel és az oregánóval ízesítjük. Belekanalazzuk a paradicsompürét, felöntjük a borral és az ecettel, valamint annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Lefedve, kb. 40 perc alatt megpuhítjuk a húst. Belerakjuk a kisebb darabokra vágott szilvát, és addig rotyogtatjuk tovább a ragut, amíg sűrű szósz nem lesz alatta.

Közben a csomagoláson található utasítás szerint megfőzzük a tésztát, leszűrjük és melegen tartjuk.

A ragut a tésztával tálaljuk.

Habosra verjük a tojásokat a cukorral és a vaníliával, hozzáadjuk a joghurtot és az olajat, ezekkel is jól összedolgozzuk. Összekeverjük a lisztet a sóval, a szegfűszeggel, a sütőporral és a szódabikarbónával, és kisebb adagokban a masszához adjuk.

Zsiradékkal kikent formába öntjük, a tetejét megrakjuk a szilvával. Összekeverjük a cukrot a szegfűszeggel, a szilvára hintjük, majd rászórjuk a mandulalapokat is. 180 fokra melegített sütőben 30-35 percig sütjük. (Tűpróba!)

Tipp: ha alacsonyabb a sütőformánk, akkor a tészta legszélére ne rakjunk gyümölcsöt, mert sütéskor kifolyhat a leve. Kerek forma helyett 20 x 30 cm-es tepsit is használhatunk.

A tésztához a vizet, a kókuszolajat, a fahéjat, a sót és a vaníliát összekeverjük, a liszttel összedolgozzuk, 10 percet pihentetjük. 15 dkg-ot félreteszünk belőle, a többit egyenletesen a kókuszolajjal kikent sütőtálba nyomkodjuk úgy, hogy a peremére is jusson. Az alját villával megszurkáljuk, a diót beleszórjuk. Az almából a levét kinyomjuk, a gyümölcsöt – ha szükséges, édesítjük, majd – a formába halmozzuk. A szilvát is beletesszük, az egészet elegyengetjük, és megszórjuk a fahéjjal. A félretett tésztát vékonyra nyújtjuk, csíkokra vágjuk, és a pite tetejét berácsozzuk vele. A felvert tojásfehérjével megkenjük, és 180 fokos sütőben, alsó-felső fokozaton 35-45 percet sütjük. Kihűlve szeleteljük.

Tipp: ha nem kenjük meg a tetejét, akkor a süti tojásmentes lesz.

A Szafis fehérjeturmix golyósított változata :) Mi van, ha nem kívánja az ember lánya a turmixot? Vagy inkább egy-egy bekapható falatra vágyik? Akkor golyózni kell :)

A recept eredetileg a Kifőztük magazinban jelent meg.

Hozzávalók

25 dkg szilva

3 dkg Szafi Free barnarizscsíra fehérjepor protein smoothie

6–8 dkg Szafi Reform paleo sütemény lisztkeverék

1 késhegynyi Szafi Reform paleo őrölt szegfűszeg

kevés Szafi Reform négyszeres erősségű édesítő (elmaradhat)

a forgatáshoz:

2 kis marék durvára vágott dió

A szilvát megmossuk, kimagozzuk, késes aprítóban összeaprítjuk.

A fehérjeport és a szegfűszeget hozzákeverjük, majd a lisztkeverékből annyit adunk hozzá, hogy ne túl kemény masszát kapjunk. Végül – ha szükséges – édesítjük. A masszából golyókat formázunk, mindet megforgatjuk a szárazon megpirított dióban.

Tipp: ha este elkészítjük, másnap lezárt dobozban magunkkal vihetjük munkába, kirándulásra.

Vannak/voltak olyan ételek, amelyeket régen ki sem kellett saját kezűleg próbálni, mert anyukám vagy anyósom bőszen készítgette, ezért nekem kimaradtak. Így volt ez a szilvás gombóccal is, és amikor először voltam kénytelen főzni, szanaszét jöttek a gombócok, és úgy döntöttem, nem is kell nekem ilyet csinálni. Persze a kisördög nógatott belülről, hogy nem igaz, tán csak nem fog velem egy gombóc kibabrálni ;) Baráti tanácsra a Kifőztük honlapján Chéf Viki receptjét próbáltam ki, és valóban telitalálatnak bizonyult: az általam óhajtott krumplis alaptésztából puha, egyben maradós, finom gombócok születtek! Próbáljátok ki, működik! :)

Ennek a süteménynek volt már a blogon egy eredetije, de a rendszeres olvasóknak már ismert okok miatt, most diétás változat készült belőle. Egyszerű, nagyszerű és egészséges, próbáljátok ki!:)

A recept eredetileg a Kifőztükben jelent meg. 

Hozzávalók 18 cm-es piteformához

10-12 szilva

1-2 alma

1 csapott evőkanál nyírfacukor

1-2 csipet őrölt szegfűszeg és fahéj

1 evőkanál zabkorpa

10 dkg csökkentett szénhidráttartalmú liszt

1 púpozott teáskanál sütőpor

1 csipet só

1 evőkanál nyírfacukor

4 dkg vaj + kevés a forma kenéséhez

1 dl tejszín

1 tojássárgája

1 teáskanál diabetikus mézhelyettesítő

A formát leheletnyi vajjal kikenjük. A gyümölcsöt megtisztítjuk, a szilvát kétfelé, az almát nagyobb darabokra vágjuk, majd elrendezzük a forma alján. Megszórjuk a fűszerekkel, a cukorral és a zabkorpával.

A lisztet összevegyítjük a sóval, a cukorral és a sütőporral, majd a kis kockákra vágott vajat elmorzsoljuk benne. A tejszínt elkeverjük a tojássárgájával, majd kanállal beledolgozzuk a lisztes keverékbe. A masszát teáskanállal adagolva elosztjuk a gyümölcsökön, végül pici mézzel megcsurgatjuk a tetejét.

170-180 fokos sütőben 25-30 perc alatt pirosra sütjük. Ha nagyon pirulna, a vége felé sütőpapírral letakarjuk. Langyosan tálaljuk.

Tipp: finomliszttel készítve elég hozzá 60 ml tejszín. Aki ehet mézet, a mézhelyettesítő helyett azt használjon.

A blogom egyik legnépszerűbb bejegyzésének adtam ezt a címet, cirka 5 évvel ezelőtt; akkor nem gondoltam volna, hogy ennek a bejegyzésnek valaha folytatása is lesz:)

Azóta évről évre a bejegyzésnek megfelelően főztem a szilvalekvárt, illetve annyit változtattam, hogy tavaly és tavalyelőtt már kb. fele annyi cukor került a tetejére. Végiggondoltam a dolgot: a cukornak az a szerepe, hogy a gyümölcs levet eresszen. Ha elég ideig állt a cukrozott szilva, akkor elegendő levet engedett kevesebb cukorral is. 

Miután az idei évtől az a cél, hogy a cukrot (a szénhidrátot) száműzzük az életünkből, ezért agyaltam, hogy legalább a szilvalekvárból ki kéne hagyni a cukrot, hiszen nagyanyáink se tettek bele egy grammot sem; igaz, kavargatták sok-sok órán keresztül. Azt találtam ki, hogy kissé átalakítom az első verziós módszert. Most hogy sikeresen túl vagyok két tesztfőzésen, átadom, hogy csináltam.

Fogtam az első posztban lefotózott, 8 literes, jó minőségű, vastag talpú edényemet. Öntöttem bele kb. 2 evőkanálnyi 10%-os ecetet, azt szépen átfolyattam az alján és az oldalán, a felesleget kiöntöttem. Az edény aljára két sorban kimagozott besztercei szilvát tettem. A többi szilvát (összesen kb. 5,5 kiló lehetett) kézzel kissé összenyomkodtam, úgy pakoltam bele, egyrészt hogy több férjen az edénybe, másrészt talán így hamarabb szét is fő. Amikor ezzel megvoltam, első alkalommal 2 dl vizet, második alkalommal ugyanennyi száraz vörösbort öntöttem hozzá, hogy a létartalom is meglegyen a főzés indításához. Közepes lánggal alágyújtottam, és attól függően, hogy nagyjából mellette tartózkodtam-e vagy sem, egészen kicsi vagy kissé nagyobb hőfokon párolódtak a szilvák. Kb. 12-15 óra szükséges, amíg szép lassan ennyi gyümölcs sűrű lekvárrá fő. Amikor kb. a bő harmadára csökkent a szint, kevergetni kezdtem, és tetszőlegesen sűrűre főztem. Ezután tiszta üvegekbe szedtem, és biztos ami biztos alapon, száraz dunsztba kerültek. Az első adag egészen sűrű lett, biztosan nem folyik majd ki semmilyen süteményből, a másodikat kissé lazábbra hagytam, az jó lesz tepsis süteményekhez, pl. zserbóhoz (igaz, a tészta receptjén majd alakítani kell, hogy a párom is ehessen belőle, és nem csak egy-egy kis szeletnyit).

Még annyi hozzáfűzést tennék, hogy lehet szüneteltetni a főzést, én olyankor tettem rá fedőt, hogy ne nagyon hűljön ki a félkész lekvár. 

Hát ennyi....ajánlom ezt is kipróbálásra, és várom a visszajelzéseket ide a blogra vagy a facebook-oldalamra. Ha tetszik, amit csinálok, ott is szeretettel várok mindenkit!

Nem túl szép szelet, épp az utolsó.... ezt sikerült megmenteni a fotóhoz. A második képen látszik, hogy verseny volt érte a darazsakkal, de én nyertem; ők - négyen voltak - csak megkóstolhatták, azután bemenekítettem a tányért a konyhába:)

A sóval, a sütőporral és a cukrokkal elkevert lisztet összemorzsoljuk a zsírral. Hozzáadjuk a tojást és annyi tejfölt, hogy a tészta összeálljon. Letakarva hűtőbe tesszük legalább fél órára. 

Közben kimagozzuk és kettévágjuk a szilvát, meg vékonyan kizsírozzuk a tepsit (vagy sütőpapírral kibéleljük).

A tészta kicsivel nagyobbik felét kinyújtjuk a tepsi méretére, majd a nyújtófa segítségével a tepsibe emeljük. A kenéshez való tojást szétválasztjuk, a felvert fehérjével megkenjük a tésztát, ami fehérje megmarad belőle, azt a sárgájához adjuk. Egyenletesen megszórjuk a tésztát a grízzel, megrakjuk a fél szilvákkal, meghintjük a fahéjas cukorral. A maradék tésztát is kinyújtjuk, és a töltelékre igazítjuk. A tetejét megkenjük a maradék tojással.

A sütőt légkeveréses 180 fokra melegítjük, és 25-35 perc alatt megsütjük benne a lepényt. Kihűtjük, és utána csak esszük, esszük, esszük...... Nem érdemes kicsi szeletekre vágni, mert úgysem lesz elég;)

(A porcukor csak a fotó kedvéért került a tetejére, így jobban mutat, de egyébként anélkül ettük. Annyira édes az idén a szilva, hogy nem hiányzik igazából hozzá a plusz édesítés.)

Tájkép csata után...

...illetve nem is volt csata!:)

2 évvel ezelőtt főztem 3-4 adag lekvárt ezzel a módszerrel, tavaly nem volt szilvánk (de volt lekvárunk;)), ezért akkor nem főztem egyáltalán. Szerencsére az idén roskadoztak és roskadoznak a gyümölcsfák, lassan ki sem látszom a befőzés-hegyek mögül. Azért nem panaszkodom, inkább örülök, hogy ismét tele lesznek a polcok.

Szóval nemrég fejeztem be egy adag szilvalekvár főzését, és mondhatom, hogy teljes a siker! Igaz, már tegnap este feltettem a tűzre vagy három óra hosszára, ma is 2x alágyújtottam, de amikor délután már úgy láttam, hogy kevés a leve és megkavartam, nagyon meglepődtem, ugyanis teljesen kész volt a lekvár. Még kevertem vagy 10 percig, hogy a lelkemet megnyugtassam, meg a még egyben lévő szilvadarabok is összetörjenek, de ennyi volt az összes munka vele. Így azután mondtam, hogy akár jöhetne máris a következő adag:)

Van még fagyi :) Most az a soros, amelynek ötletét Latsiától "loptam", hasonlít is rá, de mégsem ugyanaz. Én a szilvát nagyon szeretem szegfűszeggel, ezért azzal ízesítettem. Nem lett rossz :)

25 dkg mélyhűtött, felezett szilva
kb. 7-8 dkg kristálycukor
1 csapott mokkáskanál őrölt szegfűszeg
4 dl tejszín
1 csipet só

A fagyott szilvát edénybe tettem, rászórtam a cukrot és a sót. Óvatosan, hogy az elején oda ne kapjon, felmelegítettem, majd amikor levet engedett, közepes lángon puhára főztem. Beleöntöttem a tejszínt, rászórtam a szegfűszeget, majd amikor egyet rottyant, levettem a tűzről, kihűtöttem, hűtőszekrénybe tettem. Néhány óra múlva fagyigépbe tettem, ahol nemsokára el is készült.

Amikor nemrég a fiamhoz mentem hétvégén, kérdeztem, mi legyen a süti? ő mondta, hogy valami gyümölcsös. Mivel nem igazán volt időm itthon sütni, nézegettem,mi az, amit az ő háztartásában is könnyen meg tudunk sütni. Nagyon hamar Moha süteményéhez jutottam, összeraktam a hozzávalókat nagyjából, amit nála egész hamar el is készítettünk és az eredménnyel maximálisan meg voltunk elégedve.

Akkor az eredeti, meggyes verziót készítettük el, de itthon azért beindult az agyalás. Mi van a polcunkon illetve mi illik hozzá? Van itthon rengeteg szilvabefőtt, valamint elfekvő gyümölcsös müzli, most azokból raktam össze, illetve találtam még 5 dekányi dióreszeléket is, az is ment a sütibe. Hű de jó lett!


Hozzávalók nálam:

20 dkg gyümölcsös müzli vagy zabpehely
10dkg zabpehely
5 dkg darált dió
10 dkg finomliszt
1 teáskanál sütőpor

5 dkg barna cukor
10 dkg kristálycukor
25 dkg margarin
1 teáskanál vaníliakivonat

1 üveg házi szilvabefőtt
1 citrom reszelt héja
1 mokkáskanál szegfűszeg
2 csapott evőkanál étkezési keményítő
ízlés szerint cukor


A befőttet leszűrtem és félretettem, a levét elkevertem a citromhéjjal, szegfűszeggel, 1 kanál cukorral és az étkezési keményítővel. Közepes lángon kevergetve besűrítettem, belekevertem a gyümölcsöt és félretettem hűlni.

Kimargarinoztam egy 28 cm-es sütőformát. A száraz hozzávalókat elvegyítettem, a vajat a cukrokkal és a vaníliával habosra kevertem, hozzáadtam a szárazakat is. Nagyjából a felét belenyomkodtam a formába, elterítettem rajta a szilvát, majd a maradék tésztát rámorzsoltam a tetejére.

Légkeveréses 180 fokon kb. 30 percig sütöttem, aztán a formában hagytam kihűlni.

Frissen ropogós, másnap puhább, de isteni finom!

Aszalunk ezerrel, most már férj is rákattant. Amikor nem voltam itthon, kitett megmosva egy tálca szilvát is kb. 1 hete. Azóta volt már sütőben is és a napon. Amikor megtöppedt egy kicsit, kimagozta, de még mindig nincs készen, úgy tűnik, ezzel van a legtöbb macera.

Viszont az alma nagyon bejött, rendkívül gyorsan megy. Pedig nem is igazán aszalásra való, ez az úgynevezett nyári piros alma. Az idén rendkívül sok termett, ezért férj először tett egy kis adaggal próbát. Jó lett, azóta folyamatosan van kint egy-egy adag a napon. Nemes egyszerűséggel a kimagozott-felvágott almát egy kissé ecetes vízbe tette bele. Az utolsónak elkészült almától számítva 5 perc múlva lett a rácsra téve az összes. Ebben a jó időben 3 nap alatt kiszárad. Ha valakinek van ilyen almája, bátran kísérletezzen vele!

Megkívántam rendesen, sorra sütötték a cobblert a bloggerek mindenféle gyümölcsből. Nálunk most a nagyszemű szilva a menő, az terem éppen. Egyénként a sült szilvának gyönyörű szép színe van, a fotót leginkább amiatt teszem fel, hogy az látsszon. Fotogénnek nem igazán nevezhető a süti, viszont az íze fantasztikus. Nálunk kicsike külső segítséggel fél nap alatt elfogyott a képen látható (nem kicsi) tepsi tartalma, pedig ez nem jellemző. Ancsikától és Trinitytől lestem alapvetően, de kicsit változtattam is rajta, ezért beírom.

Ráadásul igazán belefér a "gyors és könnyű" kategóriába. Bárki el tudja készíteni, annyira egyszerű, és az elkészítés ideje mindennel együtt 1 óra alatt van.

Hozzávalók:

60 dkg félbevágott szilva (120 Ft?)
2 ek étkezési keményítő hiányában 2 ek rétesliszt (5 Ft)
2 ek barnacukor (30 Ft)
kevés szegfűszeg és fahéj
25 dkg liszt ((28 Ft)
5 dkg cukor (10 Ft)
csipet só
1 cs sütőpor (15 Ft)
10 dkg vaj hiányában 10 dkg hideg margarin (130 Ft)
1 tojás (30 Ft)
1,5 dl tejszín (150 Ft)

(összesen nagyjából 520 Ft)

A kerámia tepsimet (28 x 18 cm-es) kicsit kikentem. Rásorakoztattam a gyümölcsöt, megszórtam a rétesliszttel, majd a cukorral és a fűszerekkel.
A 25 dkg lisztet összekevertem a cukorral, a sóval, a sütőporral. A margarint rákockáztam, az ujjaimmal összemorzsoltam. A mérőpohárba öntöttem a tejszínt, beletettem a tojást, és kis rugós fejű keverővel pillanatok alatt simává kavartam, ezután ráöntöttem a lisztes keverékre, nagyjából összedolgoztam. Egy evőkanállal adagnyi morzsagaluskákat borítottam a szilvára belőle, és megszórtam kevés barnacukorral még.
175 fokos légkeveréses sütőben 35 perc alatt lett készen. Az első adagot langyosan ettük, úgy volt a legfinomabb, de este is finom volt még.

Ha ez az írás idejében kikerül a helyére, akkor az lett volna a címe, hogy "ti bevállaljátok?" Méghozzá azt, hogy kikenitek a lábos alját ecettel, ráteszitek a magvalt szilvát, a tetejére cukrot szórtok, felteszitek a tűzre, és otthagyjátok néhány órára...
Az első 4 kiló szilva lekvárrá töppesztése előtt kb. másfél órát ültem az internet előtt, hogy az egyszerű szilvalekvár főzését tudományos alapokra helyezzem, de annyi variációt olvastam, hogy maradt a fakanál; kitartó családtagokkal 6 órán keresztül kavartuk felváltva.

Ezek után egy eszmecsere folytán véletlenül szóba került a dolog, olyan emberrel beszéltem, aki már készített ilyen módon szilvalekvárt, így én is bátrabb lettem, és a következő 4 kiló szilvát ilyen módon főztem meg. Igaza lett az ismerősömnek: soha többé nem fogom kavargatni, mert ez így a világ legegyszerűbb dolga.

Tehát a recept (a mennyiségek az én lábosom kapacitásához szabva):

Végy 4 kiló megtisztított, magozott-félbevágott szilvát.
Végy egy 8 literes lábost, az aljára tegyél fél deci ecetet, és azt folyasd körbe a lábos alján és oldalán.
Öntsd rá a szilvát.
Öntsél a tetejére fél kiló cukrot, tedd félre az edényt néhány órára (elég 3-4 óra is).
Tedd az edényt a tűzhelyre, kicsi lángra, hagyd, hogy dolgozzon a hő, ne nyúlj hozzá, ne kavargasd egészen addig, amíg már láthatóan kevés és sűrű lé van alatta (kb 1/3 része marad addigra). Nálam ez 5 óra volt.
Most vegyél elő fakanalat, és kezd el keverni, de innentől nem lehet abbahagyni a kavarást; kb. 30-45 perc alatt sűrű lekvár lesz belőle, mehet az üvegekbe.

Megjegyzéseim: a harmadik adag lekvár főzésénél már még bátrabb voltam. A főzés elején kicsit nagyobb lángra tettem, amíg fel nem főtt (bízva abban, hogy egy ilyen jó lábosban csak nem fog odaragadni...). Utána pedig, amikor már több levet eresztett, akkor pedig a 6 osztásos tűzhelyemen az 1-esről áttettem a 2-esre, és egészen a kavarásig ott maradt, szépen főddögélt ott is, csak kicsit gyorsabban. Sőt a vége felé a tetején levő maradék cukordarabokat és a láthatóan nyers szilvákat óvatosan belenyomkodtam még azelőtt, hogy folyamatosan kavarni kezdtem volna.
És ezek egyike sem rontott a dolgon, ugyanolyan szépen megfőtt ez is.

Elkészült a poszt folytatása: újabb verzió született, mégpedig cukor nélkül, ha érdekel, KATT IDE!