Jön a gyerekem, lobogtatva hozza ezt a receptet, hogy feltétlenül csináljuk meg, mert már első olvasatra is nagyon jónak tűnik, nagyon be volt lelkesedve, és nemhiába az én gyerekem, ismer egy kicsit, no meg hasonló az ízvilágunk is... valóban, nálam minden jöhet ami sertéstarja, paprikás, fokhagymás, sűrű szaftos... ráadásul egyszerű, semmi faxni... rögtön ez volt a vasárnapi ebédünk...
itt találta a neten



... itt még pont az egyórás rotyogtatás előtt...

Diós zserbó

Hozzávalók:
60 dkg liszt
1 tasak élesztőpor
20 dkg puha zsír
2 egész tojás
5 dkg cukor
nagy csipet só
ha szükséges 1-2 ek. tejföl, de nekem nem kellett hozzá

Töltelék:
50 dkg őrölt dió
15 dkg cukor
15-20 dkg mazsola
több ek. darabos narancshéjas mézesszirup
és narancslekvár meg baracklekvár

csokimáz a tetejére:
10-15 dkg cukor
2-3 ek. kakaópor
1-2 ek. víz
10 dkg vaj/vagy 3 ek. olaj
Összegyúrtam a tésztát szép simára, és rögtön négy darabra osztottam - elvileg előre is össze lehet állítani a tésztát és pihenhet hűtőbe 1-3 órát is, nem tesz rosszat neki - de most azonnal kinyújtottam az elsőt vékonyra és ment az enyhén zsírozott tepsibe /méret: 23x33 cm/, megkentem bőven baracklekvárral, meghintettem a dió harmadával, megszórtam bőven mazsolával és narancshéjdarabokkal, majd a sűrű mézes-narancsos szirupból is megcsöpögtettem, erre jött a következő tésztalap, most narancslekvárral kentem meg, erre jött a dió második harmada, mazsola, narancshéj és a szirupcseppek.
A harmadik lapot megint baracklekvárral kentem bőven, ment rá a dió utolsó harmada, a mazsola, a narancshéj és a szirupcseppek, végül pedig befedtem a negyedik tésztalappal.
Megszurkáltam villával és ment a 180 fokos sütőbe kb. 35-40 percre, amikor már szép sült a teteje akkor jó.
Hagytam teljesen kihűlni és csak akkor készítettem el a csokimázat:
Összefőztem a kakaós-cukros szirupot, majd levettem a tűzről és belekevertem a vajat a teljes olvadásig, szép fényes máz lesz, egy picit hagytam hűlni a nyeles lábasban, de még melegen öntöttem a már kihűlt sütemény tetejére, széles pengéjű késsel kicsit ahol szükséges volt elsimítottam.
Hagyni kell teljesen megdermedni mielőtt tetszőleges formára vágjuk. Én általában a keskeny hosszúkás formát részesítem előnyben.
A széleit imádom egy pohár tejjel megenni.
Legközelebb karamellizált fél diódarabokkal fogom még megbolondítani, illetve megszórni mindegyik töltelékrétegét.
Most csak azért nem történt meg, holott készültem rá fejben, mert már halálosan fáradt voltam testben. Kimerítő ez a sokmindennel készülődés.


... és a szélei darabolva, amit úgy szeretek egy pohár hideg tej mellé eszegetni...

... csodák csodája, és márványos lett mindkettő, egy kedves olvasómnak köszönhetem, Márti szólt, hogy fordítva kell megkenni, először a tojássárgájával hosszanti irányban, majd 10 perc száradás után a tojásfehérjével keresztirányban, és mehet sülni. Nagyon köszönöm Márti :-)


Akkor az utolsó kettő rúdról:

Bejgli... rumos, mazsolás gesztenyés... 1 rúd
Tésztája ugyanaz, mint a meggyes-mákosnál.


Tölteléke: az alábbiakat jól összekevertem és megkentem a tésztát, majd feltekertem a szokott módon és ment a tepsire.
25 dkg gesztenyemassza
1-2 ek. cukor
10 dkg mazsola
1-2 ek. rum, amit óvatosan adagoljunk, csak a krémes kenhetőség állapotáig !!!



Bejgli... narancsos-csokicseppes... 1 rúd
ezt a kényszer szülte, ugyanis azt hittem, hogy a gesztenyekrém elég lesz 2 rúdhoz, hát nem lett, én meg ott álltam még egy tésztagombóccal, viszont a szirupban eltett narancshéjamból már kevés maradt az üvegben, kapóra jött, hogy ehhez elhasználhatom az utolsó cseppig.
Tészta ua. mint a többinél.



Tölteléke:
2-4 ek. szirupos narancshéj /ezt úgy kell elképzelni, olyan sűrű, mint a méz, illatos, édes, narancsos/
1 maroknyi étcsokicsepp
Először a sziruppal és a narancsdarabokkal meghintettem, majd rászórtam a cseppeket, a szokott módon feltekertem a tésztát, ment a tepsire.

Bejgli... meggyes-mákos...  2 rúd

Hozzávalók:
30 dkg liszt
csipet só
1 ek. cukor
10 dkg puha zsír
1 egész tojás
1 tasak élesztőpor
kb. 1 dl langyos tej

A szokott módon összegyúrtam, kettőbe vettem, egyenként gombócoztam, fóliáztam és ment a hűtőbe min. 2 órára. Végül több órára is bent maradt.
Nagyon kevés, épp csak lisztfátyolos deszkán kinyújtottam megint jó vékonyra külön-külön mindkettőt, a tölteléket elfelezve megtöltöttem, teleraktam a jól lecsöpögtetett meggyszemekkel sűrűn, bele is nyomkodtam kissé, majd a keskenyebbik oldalszéleket visszahajtva, alulról feltekertem, kicsit eligazgattam és mentek a sütőpapíros tepsire, a lekenést persze rosszul csináltam, mert akkor még nem tudtam, hogy pont fordítva kell, tehát a jó módszer: először a tojássárgáját hosszantiban rákenni, 10 perc száradás, majd a fehérjével keresztben, hagyni megint szikkadni és mehet a sütőbe 180 fokon sülni, kb. 30 perc, amíg ilyen színe lesz, mint a képen.

Töltelék:
25 dkg őrölt mák
10 dkg cukor
vaníliáscukor
1 tk. mézes fűszer
reszelt narancshéj
reszelt citromhéj
több evőkanálnyi meggydzsem, amiben darabosan van a meggy /saját eltevés/
1 ü. meggykompót, levétől leszűrve a meggyszemek

Összekevertem a szárazakat, majd a kompót levéből csorgattam hozzá 1-2 evőkanállal és jött a meggydzsem, több kanállal is, azt hiszem legalább 2-3 evőkanálnyi, csak addig szabad, amíg kellemesen és kenhetően jó krémes lesz a töltelék, nem szabad szottyosnak lennie !!!

Ime, életem első bejglijei... 2 rúd mákos, 2 rúd diós...
Ugyan nem lett márványos a teteje, pedig iparkodtam, de na és, ettől még igazi bejglik...
Évtizedeken át nekem mindig megsütötték a karácsonyi bejgliket a nagymamák, amikor már túl fárasztó lett nekik, onnantól készen vettük egy neves cukrászdától minden évben több minden mással együtt, na de most elszántam magam a sütésére, és azt kell, hogy mondjam, ha nem tartok tőle annyira és legalább valamikor megpróbáltam volna, rájöttem volna arra amire most, hogy pofon egyszerű egy süti...


a mákos... 2 rúdhoz
40 dkg őrölt mák
15 dkg cukor
2 tk. mézesfűszer
2 db alma reszelve
2 ek. vaníliáscukor
citrom reszelt héja
10 dkg mazsola
1-2 nagy ek. narancslekvár, amiben narancshéjdarabok is vannak /saját eltevés/
2 ek. méz



a diós... 2 rúdhoz
40 dkg darált dió
15 dkg cukor
2 tk. mézesfűszer
10 dkg mazsola 1 dl rumban áztatva
narancs reszelt héja
1 nagy ek. sárgabaracklekvár /saját eltevés/
1 nagy ek. narancslekvár, amiben narancshéjdarabok is vannak /saját eltevés/
2 ek. méz



+ még mindegyikhez, 3 dl forralt tej/ vagy hideg víz is megteszi, és állandóan keverget felfőzni a rotyogtatásig !!!! de ez a folyadékmennyiség nem kell ám mind, ebből külön-külön, kanalanként adagoltam a töltelékekhez, vigyázni kell, mert nem szabad szottyosnak lennie ! csak épp hogy kenhetőnek, már a lekvárok is adnak nedvességet hozzá, meg a reszelt alma is.


A hűtőből kivett tésztagombócokat egyenként épp csak leheletnyi liszttel átsimított deszkán vékonyra nyújtottam, itt követtem el egy kis hibát, mert túlságosan is vékonyra nyújtottam, ugyanis olyan sok a töltelék benne és alig van tésztája. kettő tésztát mákkal töltöttem, kettőt dióval, a vékonyra és lehetőleg téglalap alakúra nyújtott tésztára ráhalmoztam a krémes tölteléket, majd kanállal és a kezemmel szétnyomkodtam rajta úgy, hogy a rövidebb széleinél hagytam egy-egy centi üres szélt, azt visszahajtottam a töltelékre kétoldalt, majd az alsó hosszanti résznél kezdtem szépen óvatosan feltekerni, ment mint a karikacsapás. Mindegyikkel.
Sütőpapíros tepsire sorakoztattam, el is igazgattam, kipofásítottam mindet.
Nekem itt először fogalmam nem volt a helyes lekenési sorrendről, ez látszik is a képeken, de egy kedves blogolvasóm felvilágosított, és íme ide már a javított, helyes sorrendet írtam be, ha valaki az én receptem alapján süt, tutira márványos bejglit kapjon. Azt fog, ha betartja az alábbi leírás szerint.


FONTOS !!! A  márványosság eléréséhez először tojássárgájával kell lekenni hosszában !!! majd hagyni teljesen megszáradni - ez lehet pár óra is - majd a kissé felvert tojásfehérjével keresztben lekenni.
... és akkor ilyen lesz:  ez már a 2016-os bejglim képe, a helyes kenegetés után !!!!




180 fokra előmelegített sütőben kb. 30-35 percig sült ilyen gyönyörű barnáspirosasra.
Csak teljesen kihűlt állapotban fóliáztam a 3 rudat ! és ment a hűvös spájzba karácsonyig.


És akkor a balszélsőt felvágtam... ugyanis a férjem amikor megérezte az illatokat, ami betöltötte az egész házat, persze hogy addig alkudozott, hogy "muszáj megkóstolni", mert "lehet, hogy nem is lesz finom"... meg "hol van még a karácsony"... szóval ilyenekkel jött, na jó az én oldalamat is kifúrta a kíváncsiság, mégis életem első bejglije... így amikor kisült, a baloldali szélső, a képen jól láthatóan meg is repedt egy kicsit, azt feláldoztam, amikor majdnem teljesen kihűlt - nem lehetett megvárni a teljes kihűlést, a férjem annyira türelmetlen volt, ötpercenként mondta, már jó... már jó... akkor felszeleteltem és ettük... és ettük... nagyon finom lett.
Büszke vagyok magamra.
Holnap jön a diós zserbó... és az nem lehet, hogy csak egy rúd mákos legyen karácsonyra, így a fele adag tésztamennyiséggel újabb 2 rúd, csak mákost, megint megsütöm.

Hát eltelt villámgyorsan idén is a húsvét, jó hideg volt, ugyan sütött a nap, de a szél az szinte jeges volt, fűtöttünk is, mintha tél lenne.
Remélem most már tényleg jön a meleg, ígérik is a következő hétvégére a +20 fokot, ránk férne már.
Ünnepekkor csak a jól bevált megszokott receptjeimet készítem, azokat amikkel nem lehet mellényúlni, a családom ki lenne borulva, ha nem így lenne, de egyébként sem vagyok híve a nagyon-nagy különlegességeknek, jeles ünnepekkor meg pláne nem.
Szombaton csak egy jó gazdag húsleves volt a húsos tarjacsontból és csirkeaprólékból, sok zöldséggel.
Húsvét vasárnap a bőséges sonka reggeli/ebéd után, kora délután egy jó kis fokhagymás, köményes egybensült tarja volt krumplipürével, savanyúsággal és a rumos diókrémtorta, no meg egy jókora tál sajtos ropogós.
Húsvét hétfőn, kellő lustálkodás után szintén kora délután, rántott csirke salátával és a maradék torta, meg sajtos, no meg jó kis filmek megtekintése a meleg lakásban.
Még az orrunkat se nagyon dugtuk ki.

Akkor jöjjenek a süti receptek: először a csupa-csupa dió...

Rumos diókrémes dióspiskóta

Piskóta:
8 tojás szétválasztva
8 ek. xilit vagy cukor
8 ek. hidegvíz
4 ek. süteményliszt
1 sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
2 ek. őrölt dió

A 8 tojásfehérjét felvertem kemény habbá, közben hozzáadtam egyenként a tojássárgákat a cukorral felváltva több részletben, majd a hideg vizet is, végül pedig a diós-sütőporos-szódabikarbónás lisztet kavartam hozzá.
Vajazott, sütőpapíros nagy tortaformába töltöttem és 180 fokon megsütöttem tűpróbáig, ez kb. 20-25 perc volt. Rácson hagytam kihűlni és csak hidegen vágtam kettőbe.

Krém: 
2 dl tej
25 dkg őrölt dió
2 ek. liszt
1 citrom héja
1 dl rum
1 marék mazsola
50 dkg mascarpone
1-2 ek. xilit vagy cukor

A tejet kislábaskában felmelegítettem, hozzáöntöttem a lisztes diót és addig kevergettem, míg sűrű nem lett, hagytam kihűlni teljesen. Már hidegen töltöttem hozzá a rumot, a citromhéjat és a mazsolát, majd a habosra kevert mascarponéhoz adagoltam kanalanként.
Amikor jó krémesen egynemű lett, megtöltöttem a tortalap alját, tetejét és oldalát is jó vastagon, majd a tetejét diódarabokkal díszítettem.
Jól behűtve tálaltam.
Nekem nem lett elég édes, legközelebb, több cukor megy bele, nem véletlenül nyomtam jókora adag tejszínhabot a sajátomra, az édesség miatt kellett, viszont istenien jó rumos lett, ja és a mazsola is csúcs benne.
A többieknek nem volt bajuk az ízével. Naná.





Sajtos-köményes rudak 
50 dkg liszt
25 dkg jóféle házi sertészsír /de lehet vaj vagy margarin is/
1 tasak élesztőpor
1,5 csapott ek. só
1 egész tojás
20 dkg reszelt sajt + a tetejére egy kevés
1-2 ek. tejföl, ill. annyi, amennyitől összeáll jól gyúrható, jól nyújtható tésztává

köménymag
1 tojás a kenéshez


Először összemorzsoltam a sós, élesztőporos lisztet a zsírral, majd ment hozzá a többi a fentiek sorrendjében és összegyúrtam. lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtottam, lekentem tojással, megszórtam sajttal és köménnyel majd feldaraboltam lisztbe mártott éles késsel.
Simán csak fölraktam egymás mellé a tepsire, semmi olajozás, semmi sütőpapírozás, és 230 fokra előmelegített sütőben megsütöttem nagyon pirosra, ugyanis ezek a sajtos-ropogósok csak akkor igazán finomak, ha nagyon meg vannak sütve, nem szabad sápadtra hagyni.
Két nagy gáztepsivel és még egy kisebbel lett, de az sem volt ám kicsi.
Szóval nagyon kiadós, és abbahagyhatatlan.

Muszáj ideírnom a recepteket, hiába múlt el a karácsony, nem akartam várni jövő ilyenkorig, ugyanis annyira finomak, annyira ízlett mindenkinek, hogy rendszeresen fogom is sütni kivételes alkalmakra, ünnepekre és főleg azért is, hogy a zserbót begyakoroljam, mert ez a mákos volt életem első zserbója.
Nem is lett teljesen tökéletes, van még mit igazítanom rajta.
Nem is értem miért ódzkodtam eddig a sütésétől, talán mert nekem ezzel soha nem kellett foglalkoznom, régen mindig valaki megsütötte a családból nekünk a tisztes karácsonyi süteményadagokat, a nagyik, anyósom, később meg jó nevű cukrászdában rendeltük meg évekig.
Idén gondoltam bele, hogy tiszta szégyen öreg fejemre, hogy se bejglit, se zserbót még életemben nem készítettem, ez nem mehet így tovább, mert kit emlegessen majd az unokám, ha lesz ! hogy a nagyi sütijei a legjobbak a világon....


Mézes gyümölcskenyér....  Kata receptje szerint   aminek rögtön emlékezetes története lett:

Két adagot sütöttem, gondoltam a kisebbik gyerekemék, akik 25-én nálunk voltak karácsonyozni, az egyiket vigyék magukkal, legyen náluk is egy anya sütötte fincsi süti majd otthon.
Be is csomagoltam duplán zsírpapírba gondosan és kértem tegye valahová hideg helyre, akár a kocsijuk kalaptartójára, majd itt ne maradjon. Erre ő a szobájukban tette le, ugyan jó magasra, de nem eléggé, egy könyvsor tetejére a csomagot azzal, hogy majd kiviszi a kocsihoz.
Pár óra elteltével keresi és csak az üres zsírpapírt találta... mert az az átok és hétördög Fabi, akit különben mindnyájan imádunk, mert egy okos, tanulékony, tündéri virgonc, kedves, bújós, de olyan mérhetetlenül falánk kiskutya, hogy ilyet még nem is láttunk... mind megette.
Mindenkinek a haja hullott ki a rémülettől és az elképedéstől, mi lesz most....


Fabi még Pristinában /Koszovó/  kb. 2 hónaposan... és úgy néz... oly szívet facsaróan... ki tudta volna ott hagyni... én sem, senki sem, ahogy G. sem

... és már itthon a kertben nálunk.... szépen növöget, cseperedik... itt már tudja, hogy ő egy szeretett családtag...




3 hónapja kóbor kiskutyaként leült G. a lányom párjának kocsija kerekéhez a Pristinai nagy piacnál /Koszovó/ és onnan nem mozdult, G. így hazahozta magával, mikor véget ért az ottani munkája,
Fabi alias Fabrizio úgy szocializálódott, hogy minden ételt meg kell szereznie mindenkinél gyorsabban, mert különben más kutyák megeszik és nem jut neki, és ezt az atyaúristennek eddig nem lehetett kinevelni belőle, most 5 hónapos, bőven kap enni naponta háromszor, mivel fejlődésben lévő kiskutya, erre szüksége is van, rengeteg ételt, szeretet és biztonságot kap,  és mégis....
az alsó képen látható 2 darab közül a baloldalit ette meg, először gondosan kibontotta a papírból és morzsát sem hagyva befalta az egészet... hogy ne álljon meg az ember esze.
Szerencsére semmi baja nem lett egy kis hasmenésen kívül, viszont szomorú volt ezt követően 24 órán át, mert nem kapott enni, csak vizet, hogy rendbe jöjjön a kis gyomra.
Jelentem a kutyus azóta is teljesen rendben van és újabb falatokat próbál lopkodni innen-onnan.

Tehát ekkora sikere volt a gyümölcskenyeremnek, nemcsak Fabinál, az egész családnak rendkívül ízlett az az egy, ami megmaradt.
... és akkor jöjjön a recept:
Mézes gyümölcskenyér

2 db őzgerincre való az adag,  két formát vajaztam ki

szárazak: amit egy tálban összekevertem
30 dkg liszt
1 tk. szódabikarbóna
2 mk. mézes fűszerkeverék
2 mk. őrölt fahéj

töltelék:
15 dkg aszalt mindenféle összesen, amit a szárazakhoz kevertem
mazsola
szilva darabolva
s.barack darabolva
mogyoró
füge darabolva
zselécukor színes, darabolva

nedvesek:
4 tojás szétválasztva, fehérje kemény habbá felverve
10 cukor
2,5 dl méz

a tojássárgákat a cukorral habosra kevertem, majd hozzácsorgattam a mézet is, miközben egyfolytában kevertem a kézi robottal

Végül az összest mindent fakanállal egybekevertem, utoljára a habot óvatosan, majd a formákba adagoltam.
Sütőt 160 fokra és légkeverésre kapcsoltam, és lassan 1 órán keresztül sütöttem, egy idő múltán amikor láttam a tetejüket erősen színesedni, fóliával letakartam mindkettőt, de muszáj átsülnie, ahhoz meg sok idő kell. Tűpróbával ellenőriztem mikor jó.
Langyosan kiborítottam a formákból közös deszkára a zserbóval és hagytam teljesen kihűlni, majd az elkészített mázzal lecsorgattam.

máz: ez most egy nagy adag, mindhárom sütire ment, kisebb sütinél értelemszerűen a fele kell !!!!

20 dkg vajat felforraltam, levettem a tűzről és beletördeltem
20 étcsokit, hagytam felolvadni, időnként átkevertem és a sütikre - a zserbóra is ezt - csorgattam.




 

Ponty rántva
2 szelet ponty személyenként
liszt, tojás, zsemlemorzsa
só, olaj

A halszeleteket besózom és állni hagyom max 30 percet, majd a szokott módon panírozom és kellően forró olajban mindkét oldalát pirosra sütöm.


Saláta:  Majonézes jég és reteksaláta
1 db jégsaláta
1 cs. piros hónapos retek, a színe miatt, de jó a fehér jégcsapretek is karikázva, de ilyenkor piros/sárga/zöld kaliforniai paprikából kockázzunk bele egy keveset, akár vegyesen is, azt télen is lehet kapni
2-3 ek. majonéz
2-3 ek. tejföl
só, bors

A salátát nagyon vékony csíkokra metélem, a retkeket felezem, persze megfelelő tisztás után.
Egy tálban összekeverem a majonézt meg a tejfölt, sózom, borsozom és a salátát is, meg a retket is beleforgatom.
Jót tesz neki, ha áll legalább 1 órát a fogyasztás előtt.


Köret:  Gombás rizs
1 doboz friss gomba, fehér/barna csiperke, lehet konzervből is, ilyenkor a levét mindig öntsük ki
1 bögre rizs
1 ek. szárított petrezselyem
só, bors, kevés olaj

Bő vizes lemosás után /én soha nem hámozom a gombát csak jól lesikálom, majd darabolom, szeletelem/, külön lábasban nagyon forró olajon lepirítom a gombaszeleteket, sózom, borsozom.
Egy másikban kevés olajon átforgatom, pirítom a bögrényi rizst, felengedem háromszoros vízzel, sózom, borsozom, petrezselymet szórok rá és felforralás után egészen kis lángon puhára főzöm.
Tálalás előtt vagy összeforgatom, vagy külön-külön szedem a tányérra, mikor milyen kedvem van.
Magában is nagyon szeretem a gombás rizst csak salátával enni, de sültekhez is egészen kiváló.