Ez volt a mai ebéd, ebben a szép szomorú őszies időben.
Természetesen reggel óta szitál, csepeg az eső megint, a kert olyan buja, dús, haragoszöld ettől a rengeteg víztől, de rég volt ilyen pocsék nyarunk.
Volt az az egy hét borzasztó kánikula, akkor attól kellett megőrülni, most meg a hűvös, nedves állandóan borús, esős időtől.
És nincs vége, jövő hétre megint jósolják a lehűlést.
Sajnálom szegény nyaralókat.
Szóval az ebéd.......az finom volt.

6 szelet karaj felcsíkozva
1 db vöröshagyma
fokhagymás fűszerkeverék
steak fűszerkeverék
bors
1 ek. majoranna
1 dl tejszín
petrezselyem
rizs

Miután a hússzeleteket felcsíkoztam   /mellényúltam és tévedésből vettem ki a fagyasztóból a karajt, egyébként nem ebből készítek tokányt, most már nem volt mit tenni/    jó alaposan befűszereztem a kétféle fűszerkeverékkel és még meg is borsoztam. Kicsit hagytam állni.
A megtisztított, kockára vágott hagymát odatettem dinsztelni, majd ment rá a hús, fehéredésig átpirítottam és felöntöttem egy kevés vízzel, rászórtam a majorannát, lefedtem és puhára pároltam.
Hagytam, hogy elfőjön a felesleges viz alóla, majd hozzáöntöttem a tejszínt, egyet forraltam még rajta és kész.
Közben a szokásos módon rizst készítettem, azaz kevés olajon megpirítottam a rizst, felöntöttem dupla mennyiségű vízzel, sóztam, jó sok petrezselymet szórtam rá és kb. 10 perc alatt puhára főztem.

Finom volt, persze jobb lett volna szaftosabb húsból, no majd legközelebb jobban figyelek, nem is értem mit néztem tegnap este amikor kivettem a karajt.

Jaj, ez nagyon finom, és csak most jöttem erre rá. Régóta kellett volna már ilyet készíteni, nem is értem miért tologattam magam előtt, majd... majd...
Két napja mióta készen van, azóta csak kenem és kenem a kenyérszeleteket, és eszem... és eszem...
Az biztos, hogy ezentúl sajátkezűleg készített, ízesített krémsajt lesz itthon a családnak vagy vendégségre.




850 gr, nagy vödör 20% tejföl
450 gr natúr joghurt
nagy tál, szűrő, soha nem használt tiszta új konyharuha, vagy gézdarab, vagy soha nem használt textilpelenka
közepes dunsztosüveg a savónak

A szűrőt kibéleltem a konyharuhával majd a nagy tálra fektettem és beleöntöttem a tejfölt majd a joghurtot. Keverni nem kell, a konyharuha széleit összefogtam és megtekertem a massza felett és úgy hagytam kicsöpögni jó pár órára.
Közben megfőztem az ebédet, tettem-vettem, ezalatt a masszából szépen csöpögött ki a savó, amit időnként egy dunsztosüvegbe átöntöttem. Néha-néha megtekertem a konyharuhát, hogy segítsem a folyamatot.
Délután amikor már nem nagyon volt csepegés és a dunsztos is tele lett /amit lezárva a hűtőbe állítottam, ami majd aranyat ér kelt tészták, kenyerek készítésénél / kibontottam a konyharuhát és a gombóccá összeállt krémsajtot egy tálba borítottam.
Sóztam, belekevertem apróra összemetélt snidlinget, valamint két gerezd új fokhagymát átnyomva.
Jól összekevertem és ment a hűtőbe, hogy az ízek összeérjenek.





Bármivel lehet ízesíteni, amire csak gusztusunk támad, el tudom képzelni tavasszal medvehagymával, kaporral, apróra vágott uborkával, vagy csípős chilipehellyel és picire kockázott zöldpaprikával, vagy körözöttként köménnyel, pirospaprikával, vagy rengeteg apróra vágott friss zellerzölddel esetleg lestyánnal elkeverve, retekkel, újhagymával stb.

Mellé pedig érett, édes paradicsomot enni, sokat.