...de csak akkor, ha nem megyünk sehová és hozzánk sem jön senki.
A fokhagyma miatt.
Fokhagymás pirítós tökmagolajba mártogatva, majd
forró teát kortyolgatva hozzá.
Ez valami mennyei finom.
A tökmagolajat Duende révén ismertem meg, ő használta/használja salátákba, kenyérbe, mikor mibe.
Beleszerettem először a színébe, majd amikor vettem és megkóstoltam akkor az ízébe is.
Valami csodás aromája van, nagyon is kiérződik a tökmagíz belőle.
Természetesen most már én is használom amibe csak lehet, a legegyszerűbb salátát is feldobja, ha egy keveset rálocsolunk. A hagymasaláta vagy a savanyúkáposztás téli saláta elképzelhetetlen nélküle.
Őszi-téli reggeleken így szeretek reggelizni olykor-olykor, arról nem is beszélve milyen egészséges.
Mindenkinek csak ajánlani tudom.
A pirítóst jó erősen bedörzsölöm fokhagymával, picit sózom...
...majd mártogatok, tunkolgatok...
és milyen csodás meleg színe van az olajnak
...végül jöhet utána a nagy bögre, forró citromos tea, meg egy jó könyv.
Most éppen Agatha Christie krimije a "Temetni veszélyes" című.
Nem is tudom hanyadszorra olvasom újra, megunhatatlan.
Hát ez nagyon finom volt, igazán jóllaktam.
Olaszországban sok helyen, és Szicilián láttam, hogy az idős parasztemberek minden nap ilyet reggeliznek, csak ők olívaolajba mártogatják a kenyerüket.
Az is nagyon finom, kipróbáltam, de nekünk itt van ez a csodás tökmagolaj.
Nyáron is finom ez a reggeli, akkor jó sok, édes paradicsommal szoktuk enni.
.jpg)
