Nálunk nagy családi hagyománya van a rétes sütésének.
A férjem családjában ez olyan mindennapos tevékenység volt, mint az, hogy naponta levest főztek, vagy, hogy levegőt vettek.
Amikor csak gondoltak egyet már "csavartak" is egy - két rúddal, csak úgy.
Ezek a rétesek nem olyanok, mint amit a cukrászdákban lehet kapni, sokkal dúsabbak, vastagabb tésztájúak, sokkal finomabbak.
Nálunk ezek
"A RÉTESEK".
Dédimama nagy mestere volt a készítésének, olyan sokat sütött meg életében, hogy már becsukott szemmel is tudta mit, hogyan kell. Semmit nem méricskélt. Ő a kinyújtott tésztának soha nem tekerte le a lelógó végét, hanem levágta lapkánként és a töltelék tetejére terítette, ezáltal feltekerve és megsülve vastagabb tésztájú lett, isteni finom volt.
Csodás rétesei voltak.
Anyósom és az ő nővére Nono
/a gyerekeim mondták így, mert nem tudták még rendesen kimondani, hogy Nénje, és végül rajtaragadt a Nono, mindnyájan így hívtuk haláláig/
is megtanulták persze lánykorukban anno, számtalan balatoni nyár és sok-sok budapesti esős őszi vagy havas téli délutáni, szombat vagy vasárnap sültek a rétesrudak, attól függően milyen gyümölcs érett, vagy milyen befőtt állt a kamrapolcon, vagy az egybegyűlteknek mihez volt gusztusa.
Az anyai nagymamám is mesteri fokon tudott rétest sütni, érdekes módon az övé jobban hasonlított a cukrászdaira, ő körben letekerte a kinyújtott tésztavégeket és kidobta.
Emléküket áldja az ég haló poraikban is.
Gusztusunk a rétesevésre mindig volt, van és lesz, szinte mindegy milyen töltelékkel, csak legyen.
A balatoni telken minden nyáron, mivel volt egy ősöreg cseresznyefa és számtalan meggyfa, savanykás rétesalmafa, szilvafa,
számolatlanul ettük a szilvás, cseresznyés ill. almás, meggyes, almás-mákos, meggyes-mákos réteseket, néha túrós-mazsolással, vagy sósan-borsosan pirított káposztával színesítve.
A gyümölcsösök alá mindig pirított grízt szórunk bőven, hogy felszívja a nedvességet.
De a legeslegfontosabb a férjemnek és a gyerekeknek az almás mákos volt, annak mindig kellett lennie. Vagy meggyes mákosnak.
Én a gyümölcsösök mellett még a túrósért voltam/vagyok megveszve, de nagyon.
Egyszer sikerült annyit ennem még melegen belőle, hogy valósággal rosszul lettem, fel alá sétáltam egy órán keresztül, amíg elmúlt, de a vonzalmam a túrós rétes iránt töretlen, rengeteg mazsolával.
Tulajdonképpen én is tudok rétest sütni /bár ma már kicsit fáraszt/, annyit láttam, és segédkeztem közben, de akinek igazán benne van a kezében és szereti is megsütni, az a kisebbik lányom Karina.
Hiába a vér nem válik vízzé.
Ezt a mostani két rudat is ő készítette, én csak fotóztam és ettem... és ettem.
Én inkább a töltelékek elkészítésében, előkészítésében jeleskedem, segédkezem.
A rétes tésztája:
1-2 rúdnyi adag:
15 dkg finomliszt
15 dkg rétesliszt
csipet só
1 tojás
3 ek. olaj vagy 1 ek.puha zsír /kb.tojás nagyságnyi/
langyos víz, 1 tk.ecettel /ez el is maradhat, attól még jó lesz/ elkevert, amennyit felvesz, azaz
körülbelül 1,5 dl, mert inkább lágy tészta legyen, mint kemény.
nagyon jól ki kell dolgozni, teljesen simára, enyhén lisztezett abrosz közepére tenni és a tetejét vékonyan megolajozni vagy zsírozni, majd fél órát pihentetni
/Praktikum, hogy a kenyérgép: gyúrt tészta programján dolgoztatom össze, ez 15 perces program, tökéletesre megcsinálja, majd kézzel még átgyúrom, kicsit megolajozom és lisztezett abrosz közepén pihen fél órát, nyújtás előtt/
Ha letelt az idő, nyújtófával kinyújtani, ameddig csak engedi magát a tészta, majd a kezünket megolajozva megkezdjük a húzogatást a kézfejünkkel óvatosan, ha netán szakadna attól sem kell kétségbe esni, attól még nagyon finom lesz.
Mi nem törekszünk a teljesen hártyaszerű vékonyságra, mert vastagabban szeretjük a tésztáját.
Tehát nem erőltetjük hogy "minél vékonyabb" legyen, csak ameddig adja magát.
Ekkor meglocsoljuk 3-4 ek. olajjal, szép egyenletesen megpöttyözve, vagy olvasztott zsírral és megkezdjük a töltést.
Mint látható a képeken, a tészta egész területére szórjuk a tölteléket nem csak az egyik végébe, azért, mert szeretjük, ha közben is van tészta is meg töltelék is, mert ha csak egysorban van a töltelék felhalmozva akkor a felcsavarásnál alul-felül a tészta, közte meg a töltelék.
Biztos van aki így szereti, nem mondom, hogy rossz és ehetetlen, finom így is, a cukrászdákban is így készítik, de mi nem így szoktuk és nem így szeretjük.
A rétes töltelékei:
-
A töltelék, ha gyümölcs, mindig 1-2 kg a gyümölcs pl. csak almás, meggyes, cseresznyés, sárgabarackos, szilvás, szőlős, alá megy a pirított gríz egyenletesen elszórva, majd a gyümölcsdarabok, a cukor, van.cukor, fahéj, citromhéj, 3-4 ek. olaj vagy olvasztott zsír és feltekerjük.
-
A töltelék, ha túró, akkor 1 kg a túró minimum, mazsola, sok citromhéj, cukor, van.cukor, 3-4 ek. tejföl, 2-3 ek. olaj/olvasztott zsír és feltekerjük.
-
A töltelék, ha mák, vagy dió, 30-40 dkg, majd rá a kb. 1 kg kicsavart, reszelt alma, vagy magozott meggy, cseresznye, szilva, /ettől szaftosabb lesz/
ezekre szórjuk a cukrot bőven, a vaníliás cukor, fahéj, citromhéj, 3-4 ek. olaj/olvasztott zsír.
-
A töltelék, ha pirított káposztás, akkor kb. 2kg-os kemény káposztafej lereszelve, és mint a káposztás tésztánál megpirítva, sósan, borsosan, 3-4 ek. olajjal/olvasztott zsírral meglocsolva mielőtt feltekerjük.
Egyik finomabb, mint a másik.
Ha esetleg kisebb asztalon nyújtjuk a tésztát és szépen, nagyon könnyen nyúlik és körben lelóg az asztalról, azokat a részeket levágjuk de nem dobjuk el, ahogy más vidékeken teszik, hanem a töltelék tetejére terítjük kis téglalapokként egymás mellé és azzal együtt csavarjuk-tekerjük fel.
Mindenki higgye el nekem, attól, hogy tésztásabb, vastagabb lesz, csak még finomabb a rétes.
Ha megtöltöttük és feltekertük /lásd majd lejjebb/ óvatosan beolajozott tepsire emeljük, elhelyezzük, elegyengetjük, a tetejét is beolajozzuk vagy jól megtejfölözzük és megy a 200 fokra előmelegített forró sütőbe, majd 10 perc elteltével visszavenni 180 fokra, és ezen a hőfokon pirosasra sütjük.
Még melegen felvágjuk tetszőleges formára, mert az esetlegesen kifolyt cukrot, hisz szinte mindig valamennyi kifolyik, és jó karamellesen odasül, ezek a legfinomabb részek, a tésztadarabolás és süteményes tálakra rendezés után nekiesünk a csemegézésének, míg hűl a sok süti. és amíg még meleg az odasült cukor addig kanállal felszedve, de ahogy hűl egyre keményebben kell felpattintani.
A réteseket a tálakon bőven porcukrozzuk. A káposztásat is.
A családtagokat igyekszünk még egy kicsit távol tartani, mert forrón nem jó a gyomornak, legalább langyosan lehet nekiesni, mit mondjak, elég nehéz kivárni.
A mazsolás-túrós:
/de mazsola helyett szórhatunk gyümölcsöt is a túró töltelékre, idénynek megfelelően,
pl. málnát, epret darabolva, őszibarackot-sárgabarackot-szilvát kockázva, szőlőszemeket, áfonyát, szedret, mikor mi van és mit szeretünk, csak finomabbá teszi/
1 kg túró
1-2 citrom héja reszelve
2 cs. vaníliáscukor
1-2 maréknyi mazsola
3-4 ek. olaj/olvasztott zsír
5-6. ek. tejföl
cukor ízlés szerint szemre szórjuk /mi édesen szeretjük kb 20 dkg és most barna cukrot használtunk/
Az almás-mákos:
30 dkg őrölt mák
1-2 tk. fahéj
2 cs. vaníliáscukor
cukor szintén szemre ízlés szerint /20-30 dkg/
2 kg reszelt alma, gyengén kicsavarva
1-2 citrom reszelt héja
3-4 ek. olaj/olvasztott zsír
Diósnál: 30 dkg őrölt dió, a többi ugyanaz.
Gyümölcsösöknél: 2-3 kg hámozott, reszelt, vagy magozott gyümölcs, attól függően, darabolt ha nagyobb szemű, vagy 2-3 ü. befőtt, levétől alaposan lecsorgatva és körülbelül 15-20 dkg búzadara kissé megpirítva, többi ugyanaz.
Káposztásnál: 2 kg fejeskáposzta, reszelve és megpirítva /pont, mint a káposztás kockánál/, sósan-borsosan, de sütés és szeletelés után a teteje porcukrozva.
Csudafinomak és megunhatatlanok.
Nálunk sok-sok hétvége kedvenc süteménye.
Érdemes nekiállni.