Hát kellett ez nekem ? Van egy tündéri kiskutyánk, aki nálunk családtagnak számít, s vannak olyan ötletei néha, hogy az embernak a haja égnek áll. (perszer és természetes, hogy pozitív értelemben) Megfigyeltük, hogy az utóbbi 1-2 évben furcsa szokásokat vett elő. Sokmindent megfigyel és megjegyez magának. Többet között átállt az étkezéseivel arra az időpontra, amikor mi étkezünk. Magyarul: reggelizik, ebédel és vacsorázik :) na de ez lenne a legkevesebb. Vannak ennél bonyolultabb dolgai is. Pl: megfigyelte, hogy mi milyen tányérból eszünk. Először nem tudtuk elképzelni mi a baja, hogy nem eszi a saját kajáját a saját tányérjából. Addig addig nézett ránk és a tányérokra, hogy valósággal megmagyarázta, hogy márpedig neki akkor is olyan tányér kell, amilyenből mi eszünk. Hát azt hittem eldobom magam, mert tettem egy próbát. Az étkészleteknek ugyebár vannak olyan kistányérjai, amit a büdös életben nem használunk, mert vagy nagyon kicsi, vagy egyáltalán semmire sem jó.
Na, akkor kezdjük - gondoltam, s elővettem egy ugyanolyan mintázatu kistányért, mint amilyenből mi ettünk. Rápakoltam a nem ám kutyakaját - mert ő olyat nem eszik - hanem a legfinomabb falatokat, mint pl a filézett csirkemell ugyanugy megfőzve, mintha saját magunknak készíteném, merthogy az illatokra is odafigyel ez a kis büdös kölök.
Már egy hete nagy bajban voltunk, mert nem kaptunk megfelelő nyerskaját neki, ugyanis a boltos mindhárom autója a hó fogságában volt, igy árut sem tudtak hozni. Tegnap aztán telefonáltak, hogy hurrá mehetünk, mert megjött a friss áru.
Igenám, de nem a mi általunk megszokott finomságok, hanem most kivételesen pulykamell-pép, illetve nagyon apróra darált pulykamell. (olyan gyönyörű volt a zacskóban, hogy legszivesebben belekanalaztam volna)
Na ezzel mit lehet kezdeni? - mert ezt megfőzni nem nagyon tanácsos, ugyanis félő, hogy szétfő a vizben.
Jött az ötlet. Miután a fasírozottat nagyon szereti, nem volt mit tenni, a 2 kg pulykamellet dagasztógép edényébe raktam, enyhén befüszereztem, és kenyér nem lévén itthon zabpelyhet adtam hozzá, na és 4 db tojást, egy parányi köménymagot, egy pici fokhagymát, egy nagy fej fehér hagymát és egy kis pirospaprikát, kevéske sót. (A kutyik nem ehetnek sós ételt, erre nagyon kell vigyázni) A gép keverőlapátja 1 perc alatt összeállította a husit.
Két szilikon formát papirral kibéleltem és belekanalaztam a husit. Előmelegitettem a sütőt és 170 fokon 40 perc alatt megsütöttem az én drága kiskutyim hústortáját :)
Itt már kunyizott, mert érezte a jó illatokat, de hát amíg ki nem hül a husi addig nem kaphat belőle. S hogy az étvágyát egy kicsit elnyomjuk apától kapott egy jutalomfalatot :)
Ezt nagyon imádja, s ha ugy jön ki a lépés, hogy itthon hagyjuk pár órára egyedül, s amikor hazaérkezünk, s túl vagyunk a nagy üdvözlésen, akkor odaül a konyhaszekrény azon fiókja alá, ahol az Ő jutifalatjait tartjuk. Jelezve ezzel, hogy Ő itthon egyedül nagyon jó kisfiu volt, s ezt meg is érdemli :)
I m á d j u k :) :)
