Janikánk a fő-fő mester :)
Nem írok semmit, mert egy hirtelen ötlettől vezérelve mult szombaton elhatároztuk, hogy grillezni fogunk, s ez lesz a vacsoránk.
Fagyasztóból gyorsan előszedve a grillezéshez szükséges alapanyag, napra tettük kiolvadni, s addig elkészült a tüzifa is mire a husik kiolvadtak.
Szalonnasütéssel kezdődött, hogy legyen zsíradék, amiben a húsok szépségesen megsülhetnek.
Jó döntés volt, ami a legalsó képen mutatja is magát :) :)
Adrikám nem unalmában, hanem a kisült husikra várva belevetette magát a gaztalanításba, így ezzel is szépült a környék :)
Petrus már nem győzte várni, hogy elkészüljön a kaja és az egész délelőtti medencében való fürdés látszik is rajta. Nagyon kivette belőle az erőt a víz.
Kriszta megérkezett az egyik multiból, meghozta a jó kis zöldhagymát, paradicsomot, paprikát. Hát hiába, nem volt előre megbeszélve, hogy ma "nagykanállal" és sokan eszünk :))
Én is megmutattam valamit :)) a többi pedig magáért beszél :)
főleg ez a fotó. Megkértem Petrust forduljon már felém, mert ezt le kellett fotózni :) papirszalvéta ide-vagy oda, szerintem jólesett a finom falat :):)
A múlt vasárnapi buli-kajából (amit grillezésre szántunk, de a nyárban lévő kora téli idő közbeszólt) maradt még egy jó adag a hütőszekrényben és pácolódtak még egy kicsit. Hétfőn, amikor bevásárló körutunkat jártuk, az egyik üzletben csodálatos grillgombát találtam, amit azonnal be is raktam a kosárba. Olyan gyönyörü óriási gombafejek voltak, hogy ritkaság manapság találkozni ilyennel. Nem is volt kétséges, hogy a hütőszekrényben még pácolódó császárhushoz (s még 1-2 db csirkeszárny is maradt) ezt fogom elkésziteni. Az idő azonban még hétfőn sem engedte a szabadtéri sütkérezést, ezért aztán kiskonyhámban készült el ez a finom falat.
Ma isten igazából egy igazi kerti partira készültünk. Annak rendje, módja szerint a húsok, (csirkeszárnyak, jó nagy darab császárszalonnák) már napok óta a pácban és a hütőben hevertek várva a jóidőre, és a vasárnapra, merthogy ma ünnepeltük a Lászlókat, s Kriszta lányunk születésnapját. De a megrendelt jóidő szintén már a megszokott rendjében nem a jó meleget, hanem inkább egy "sarkvidéki" hideget hoztak.
Igy kerültek a jócskán bepácolt húsok -még az este beáztatott- római tálba, s utána pedig a konyha és a sütő melege adta áldását e nemes és finom husikra. 
