Kalandok a konyhában

Múlt vasárnapról. Isteni finom volt minden, degeszre ettük magunkat. Nesze neked, szétválasztás!;):)

Korhelyes húsgombócleves:


Pulykasült, sajtos-húsos rántott tekercsek, krumplipüré, dinsztelt káposzta:



Diós torta, tejszínhabbevonattal. Kb. ilyesmi lehet az Eszterházy-torta, ha jól tudom, csak annak nem tejszínhab jár a tetejére. Neves vagy no name, attól még nagyon finom volt.:)

Ennyit töltött együtt eddig Anyu és Apu. Éppen vasárnap volt a házassági évfordulójuk. No meg lassan egy hónapja, hogy az új házba költöztek, tehát ünnepelni kellett! Anyu a kalsszikus ünnepi menüjét főzte meg, amivel mindenkinek a kedvében szeretett volna járni.
Húsleves
Pulykasült és bécsi szelet tarhonyával



Gyümölcsös zselatintorta




A torta koprodukció volt, én vertem a habot és állítottam össze a pépet, Anyu megfőzte a pépet és összerakta a tortákat, majd másnap reggel én vertem fel a tejszínt és díszítettem ki őket.

Klasszikus ételekkel várt bennünket Anyu múlt vasárnap, de ennél finomabbak nem is lehettek volna!

A húslevest finom, nagyon vékony házi laskával (cérnametélttel) tálalta. És, bár én nem vagyok túlságosan leveses, sőt, a húsleves valahol a sor végén van, ha rangsorolnám mégis őket, de ezúttal én is kétszer vettem belőle. Egyszerűen: finom volt.



Főfogásnak pulykasült és bécsi szelet volt, körítve egy isteni, házi tarhonyával. Melléje pikáns sarvalt káposztát ettünk.




Tarhonya
Anyu a tarhonyát mindig saját maga készíti és megsúgom, amíg meg nem kóstoltam a házi készítésűt, az üzletivel is elégedett voltam. Most már tudom, ez utóbbi vizet sem vihet az elsőnek. Tulajdonképpen nagyon egyszerű az elkészítése, de mégis nehéz. Csak tojás és liszt kell hozzá. A tojásokhoz annyi lisztet gyúrunk, amíg egy nagyon, de nagyon kemény tésztát kapunk. És ez a nehéz benne, mert eléggé hosszas és kézizmokat megdolgoztató felaldat. Bevallom, egyszer nagy buzgóságomban nekifogtam én is csinálni, de nem volt türelmem és erőm véghezvinni. Én már nagyon keménynek éreztem a tésztát, mégis, amikor elkezdtem reszelni, lehetetlen volt. Végül nokedliféle lett belőle.
Elkalandoztam, dehát ilyenszerű konyhai kalandok is adódnak ám!!!
Na szóval, megvan a kőkemény tésztánk és csak egyszerűen fogjuk és a nagylyukú reszelőn lereszeljük. Közben szétszórjuk, nem hagyjuk egy kupacban. Szétterítve hagyjuk szikkadni, majd teljesen kiszárítjuk. El lehet készíteni előre egy nagyobb adagot.
Elkészíteni Anyu úgy szokta (ha jól tudom), hogy legelőször egy száraz serpenyőben, mindennemű zsiradék nélkül egy kicsit megpirítja a tarhonyát. Ezután, egy másik edényben hagymát pirít olajon, házi készítésű, darált paprikakrémet ad hozzá és felönti vízzel. Amikor felforrt, akkor beleteszi a megpirított tarhonyát is és felönti annyi vízzel, hogy ellepje. Lassú tűzön főzi puhára, és ha esetleg elfő-beivódik az összes víz, akkor kicsinként pótolja. Mert tulajdonképpen ennek nem kell szaftosnak lennie! Ételízesítővel, sóval, borssal és apróra vágott petrezselyemzölddel ízesíti.



Desszertként a családunkban már hagyományosnak számító zselatintortát készítette el, de azt már csak a következő bejegyzésben írom le.

Múlt vasárnapról. Isteni finom volt minden, degeszre ettük magunkat. Nesze neked, szétválasztás!;):)

Korhelyes húsgombócleves:


Pulykasült, sajtos-húsos rántott tekercsek, krumplipüré, dinsztelt káposzta:



Diós torta, tejszínhabbevonattal. Kb. ilyesmi lehet az Eszterházy-torta, ha jól tudom, csak annak nem tejszínhab jár a tetejére. Neves vagy no name, attól még nagyon finom volt.:)

Ennyit töltött együtt eddig Anyu és Apu. Éppen vasárnap volt a házassági évfordulójuk. No meg lassan egy hónapja, hogy az új házba költöztek, tehát ünnepelni kellett! Anyu a kalsszikus ünnepi menüjét főzte meg, amivel mindenkinek a kedvében szeretett volna járni.
Húsleves
Pulykasült és bécsi szelet tarhonyával



Gyümölcsös zselatintorta




A torta koprodukció volt, én vertem a habot és állítottam össze a pépet, Anyu megfőzte a pépet és összerakta a tortákat, majd másnap reggel én vertem fel a tejszínt és díszítettem ki őket.

Klasszikus ételekkel várt bennünket Anyu múlt vasárnap, de ennél finomabbak nem is lehettek volna!

A húslevest finom, nagyon vékony házi laskával (cérnametélttel) tálalta. És, bár én nem vagyok túlságosan leveses, sőt, a húsleves valahol a sor végén van, ha rangsorolnám mégis őket, de ezúttal én is kétszer vettem belőle. Egyszerűen: finom volt.



Főfogásnak pulykasült és bécsi szelet volt, körítve egy isteni, házi tarhonyával. Melléje pikáns sarvalt káposztát ettünk.




Tarhonya
Anyu a tarhonyát mindig saját maga készíti és megsúgom, amíg meg nem kóstoltam a házi készítésűt, az üzletivel is elégedett voltam. Most már tudom, ez utóbbi vizet sem vihet az elsőnek. Tulajdonképpen nagyon egyszerű az elkészítése, de mégis nehéz. Csak tojás és liszt kell hozzá. A tojásokhoz annyi lisztet gyúrunk, amíg egy nagyon, de nagyon kemény tésztát kapunk. És ez a nehéz benne, mert eléggé hosszas és kézizmokat megdolgoztató felaldat. Bevallom, egyszer nagy buzgóságomban nekifogtam én is csinálni, de nem volt türelmem és erőm véghezvinni. Én már nagyon keménynek éreztem a tésztát, mégis, amikor elkezdtem reszelni, lehetetlen volt. Végül nokedliféle lett belőle.
Elkalandoztam, dehát ilyenszerű konyhai kalandok is adódnak ám!!!
Na szóval, megvan a kőkemény tésztánk és csak egyszerűen fogjuk és a nagylyukú reszelőn lereszeljük. Közben szétszórjuk, nem hagyjuk egy kupacban. Szétterítve hagyjuk szikkadni, majd teljesen kiszárítjuk. El lehet készíteni előre egy nagyobb adagot.
Elkészíteni Anyu úgy szokta (ha jól tudom), hogy legelőször egy száraz serpenyőben, mindennemű zsiradék nélkül egy kicsit megpirítja a tarhonyát. Ezután, egy másik edényben hagymát pirít olajon, házi készítésű, darált paprikakrémet ad hozzá és felönti vízzel. Amikor felforrt, akkor beleteszi a megpirított tarhonyát is és felönti annyi vízzel, hogy ellepje. Lassú tűzön főzi puhára, és ha esetleg elfő-beivódik az összes víz, akkor kicsinként pótolja. Mert tulajdonképpen ennek nem kell szaftosnak lennie! Ételízesítővel, sóval, borssal és apróra vágott petrezselyemzölddel ízesíti.



Desszertként a családunkban már hagyományosnak számító zselatintortát készítette el, de azt már csak a következő bejegyzésben írom le.