Kalandok a konyhában

És itt egy harmadik finomság a Képes pesti szakácskönyv huszonnyolcadik, 1894-ben megjelent kiadásából. Egyszerű hozzávalókból készül, amik megtalálhatók minden háztartásban, és nem utolsó sorban pont erre az időszakra való. A paradicsomalma, természetesen, a paradicsom - akkori nevén. :)




Megjegyzés: Ez a recept tökéletes pl. egy kis maradék sült hús vagy pörkölt felhasználásához. A családtagok észre sem veszik, hogy ugyanazt eszik, mint előző nap. ;) :P
(EK, 2016/7)

Elkészítése: A szalonnát apróra vágjuk, zsírját kiolvasztjuk, majd megdinszteljük rajta a hagymát és a finomra reszelt sárgarépát. Miután összeestek, hozzáadjuk a borjúhúst, és állandóan kevergetve, nagy lángon fehéredésig pirítjuk. Ízesítjük sóval meg borssal, és kisebb lángon, lefedve készre pároljuk kevés forró húslevesel pótolva folyamatosan az elpárolgó folyadékot. Amikor a hús elkészült, kanál fokával 4 mélyedést csinálunk bele, és a mélyedésekbe egy-egy tojást ütünk. Az edényt visszafedjük, a lángot elzárjuk, és így hagyjuk kihűlni. Miután kihűlt, az egészet összekavarjuk (ha szükséges, deszkán kissé össze is aprítjuk), hozzáadjuk a két nyers tojást, és ha szükséges, utánaízesítünk. Az ostyalapokat kb. 10x6 cm-es (vagy ahogy a lapok adják) téglalapokra vágjuk, hirtelen hideg vízbe mártjuk őket, ráteszünk egy-egy evőkanálnyi adagot a húsmasszából, és feltekerjük. Lisztbe, felvert tojásba és morzsába forgatás után bő olajban aranybarnára sütjük. Roppanósra párolt zöldségekkel kínáljuk (hasábokra vágott sárgarépát, zellerszárat és újhagymát pároltam nagyon rövid ideig).
(EK, 2016/7)

Megjegyzés: A sertéshús lehet füstölt is, így különlegesebb, intenzívebb ízű levest kapunk. Tej helyett vízzel is készíthetjük. Ha a sertéshús nagyon zsíros volt, a leves tetejéről merőkanállal leszedhetjük a zsiradékot, és azzal készíthetjük el a rántást, hogy ne használjunk további olajat is. 

KÁP. - 2015.

Vagy hívhatnám csirkés borjúmájragunak is, mert nagyjából egyforma volt a két alaphozzávaló aránya az ételben.:) Tipikus "hamarkaja", bár amilyen kiadós, senki sem gondolná róla, hogy minimális időbefektetéssel készül el. Nálam úgy alakult, hogy kivettem a fagyasztóból egy csirkemellet, s miközben azon törtem a fejem, hogyan készítsem el azt az egyet úgy, hogy négyen jóllakjunk belőle, eljutottam vásárolni is. És ott fedeztem fel a borjúmájat - amit olyan ritkán kapok el -, méghozzá olyan áron, hogy nem lehetett ott hagyni (9 lej, kb. 600 ft volt kilója). Így aztán a csirkemell maradt a hűtőben, mi pedig grillezett borjúmájat vacsoráztunk sült almával. De nem fogyott el az egész, így másnap megszületett az ötlet, hogy a maradékot összeházasítom a csirkemellel. A "frigy" pedig csodálatos lett. Aki nem hiszi, járjon utána.:D


Borjúmájas csirkeragu/ Csirkés borjúmájragu

Hozzávalók: kb. 40 dkg csirkemell, kb. 40 dkg borjúmáj, 1 nagy hagyma, 1 evőkanál paprikalekvár vagy 1/2 piros húsú paprika, 1,5 evőkanál liszt, 2 dl tej, 1 dl tejföl, só, bors, olaj, 1 csokor petrezselyemzöld.

Elkészítése: A csikemellet és a májat kisujjnyi méretű csíkokra vágjuk. A felorrósított olajon megdinszteljük a finomra aprított hagymát, majd hozzáadjuk a paprikalekvárt vagy a kis kockákra vágott paprikát, és együtt pároljuk néhány másodpercig. Rádobjuk a csirkemellet, és állandóan kavargatva fehéredésig pirítjuk. Ezután beletesszük a májat, és szintén kavargatva pirítjuk. Sóval és borssal ízesítjük, majd lefedjük, és közepes lángon, saját levében hagyjuk párolódni 5-7 percig. Ezalatt a lisztet simára keverjük a tejjel, hígítjuk kevés vízzel, majd hozzáöntjük a húshoz. Belekeverjük a tejfölt is, majd vízzel tetszés szerint hígítjuk, és jól kiforraljuk. Ha szükséges, utánasózunk, végül pedig belekeverjük az aprított petrezselyemzöldet. Párolt rizzsel tálaljuk.

HÚSV. - 2013.

A hagyományos tárkonyos leves kb. ilyen mifelénk, de van, aki nem is főz bele semmiféle zöldséget, csak a húst, a rizset és felengedi eresztékkel (habarás) vagy rántással. Persze, a húsnak sem kell feltétlenül birknak lennie, lehet azt bármilyen húsból-csontból készíteni. Az a fajta leves pl. nagyon finom füstölt csonttal.

Most valami savanykás levesre vágyta, de nem a hagyományos tárkonyosra. És ez lett belőle:

Tárkonyos zöldségleves borjúval

Hozzávalók: egy jó húsos borjúcsont, 3-4 sárgarépa, 2 kisebb petrezselyemgyökér, 1 kisebb zellergumó vagy 2 zellerszár, 3 közepes krumpli, 2 marék zöldborsó, 1/2-1/2 piros és zöld színű paprika, 2 hagyma, 1 nagy marék rizs, só, ecetes tárkony, tárkonyecet
Elkészítése:
A csontot feltesszük főni annyi enyhén sós vízben, amennyi jól ellepi. Amikor majdnem puha, beletesszük a kockára vágott sárgarépát, petrezselyemgyökeret és krumplit, illetve a csíkokra vágott hagymát, paprikát és szárzellert, végül pedig a zöldborsót és a rizset. Amikor minden puha, rászórjuk a felaprított ecetes tárkonyt, ha kell, utánasózunk és tárkonyecettel savanyítjuk ízlés szerint.

Hogy amit én főztem, nem burgundi marha lett, az biztos, de hogy ilyen finomat rég nem ettünk, az még biztosabb. Nem tudom, mikor volt utoljára, ha egyáltalán volt olyan, hogy Férjecském minden falat után élvezettel hümmögött volna egyet vagy valamilyen dicsérő szót mindenképpen mondjon. Most viszont megtörtént.

Amióta - kb. egy hónappal ezelőtt - megnéztem a Julia és Julie-t ez boeuf bourguignon állandóan szembejön velem. Hol a Kifőztükből, hol román és angol nyelvű blogokról, hol pedig Maimonitól. A végső lökést Maimoni írása és receptje adta, és nagyjából éppen az ő receptje szerint készítettem el az ételt. És bár a színe (nem marhából, hanem borjúból készítettem, a borom pedig nem vörös volt) és az állaga (a lisztet eleinte kifelejtettem belőle) nem olyan lett, mint az ő fotóján láttam, meg vagyok győződve róla, hogy az íze ugyanolyan finom volt, mint amilyen az övé lehetett. Az ételhez viszont még hozzátettem Tündér receptjéből a zellert és a gombát és a magam fejétől poréhagyma, illetve salottahagyma helyett egyszerű újhagymát vágtam bele.

No, de nem papolok tovább, írom inkább a receptet, és arra buzdítok mindenkit, hogy ha alkalma van rá, mindenképpen próbálja ki, mert nem fog csalódni.

Boeuf bourguignon (kissé hamisan)

Hozzávalók: 10 dkg füstölt szalonna, kevés olaj, 2 vöröshagyma, 90 dkg borjú- vagy marhahús, 1 ek. liszt, 2-3 ek. paradicsompüré, 3 dl vörösbor, 5-6 dl víz, 1 babérevél és egy kisebb ág csombor (borsikafű), 3 közepes szál sárgarépa, egy közepes zeller fele, 80 dkg aprószemű újkrumpli, 3 szál újhagyma, 1 szál újfokhagyma, 3 jókora gomba, só, bors.

Elkészítése:
A szalonnát feldaraboljuk és pici olajat öntve alá kiolvasztjuk a zsírját, majd rádobjuk a csíkokra vágott hagymát és üvegesre dinszteljük. A szalonnát és hagymát kiszedjük a zsírból és megpirítjuk rajta a felkockázott húst. (Érdemes kisebb adagokban végezni ezt, hogy a hús tényleg piruljon.) Amikor az összes húst megpirítottuk, kuktába tesszük, megszórjuk egy ek. liszttel, jól elkeverjük és ráönjük a hagymás szalonnát. Sózzuk, borsozzuk, beletesszük a babérlevelet, a csombort és a paradicsompürét, ráöntjük a bort és a vizet, rácsukjuk a fedelét és addig főzzük, míg a hús félpuhára fő. Ha marhából készül, min. 40 percig kell főzni, de ha borjúból, akkor a sípolástól számított 20 perc után meg lehet már nézni, hogy hogy áll. (Amikor én észbe kaptam, hogy hát az én borjúm hamarabb elkészül, már félóra is lejárt, így a legvégére a hús kissé szétesett, de az étel finomságán ez mit sem változtatott!)
Ezalatt a sárgarépát meghámozzuk és kb. ujjnyi karikákra vágjuk, a zellert szintén meghámozzuk és nagyobb darabokra vágjuk, az újkrumplit pedig jól megsikáljuk vagy lekapargatjuk. Az újhagymát és -fokhagymát megtisztítjuk, ezeket is kb. félujjnyi hosszú darabokra karikázzuk. (A zöldjéből is mehet egy kevés, ileltve a fokhagymát mindenestől beletesszük.) A félpuha húsra rádobjuk először a répát, majd kb. 10 perc után rádobjuk a zellert, a krumplit és a zöldhagymát-fokhagymát is.

Ezután visszatesszük a kukta fedelét és további max. 15 percig főzzük. Közben a gombát félbe, majd szintén nagyobb darabokra vágjuk, hozzátesszük az ételhez és néhány perc alatt összerottyantjuk. Sóval utánaízesítünk, ha kell, kiszedjük belőle a csombort és a babérlevelet, és már tálalható is. Friss kenyérrel ettük, semmi más nem hiányzott mellőle.

EK - 2012/8

Húsvét előtt boldog vásárlói és persze, fogyasztói lettünk majdnem 21 kg borjúhúsnak. A szegény jószágot a szemünk előtt bontották fel,

a saját kedvünk szerint szabdalták-trancsírozták, sőt, sokszor én is beleszóltam a kottába, csak ezúttal nem a vonóval-hegedűvel, hanem a késsel.


Tehettem; nem idegen helyről vettük, hanem nénéméktől: megbízható, fiatal (nem éppen 7 hetes), ízletes borjút vettünk. Felét. A másik felére Anyósoméknak fájt a foga.:) Így aztán, ellátva egy darabig hús- (és persze, csont-)neművel, nem kell fájjon a fejem, mit és miből főzzek. Eddig sem kellett, és mostantól sem állandóan borjút eszünk, de ha férjecskémet megkérdezem, mit szeretne enni, biztos, hogy valami borjús fogást talál ki, úgyhogy továbbra is inkább magamra vállalom a kitalálás nehéz feladatát, ha akarom, hogy jól beosztva fogyjon a hús a fagyasztóból.

Egy alkalommal borjúpaprikást akartam készíteni. Nálunk a paprikás vagy a pörkölt mellé szinte kötelezően puliszka jár. VAgy legalábbis azzal igazán finom. Ám, hogy ne legyen olyan sablonos, ezúttal én is kipróbáltam, milyen, ha egy kicsi bort is öntök hozzá, illetve, ha nem puliszkával esszük, ahogy szoktuk, hanem pl. nokedlivel. Tudom, másoknál meg ez a sablonos, de nálunk a nokedli nem egy mindennapos, sőt nem is mindenhetes vagy akár mindenhónapos étel sem, úgyhogy igazi különlegességnek számított. Az eredmény: sokszor-sokszor megismételendő!:)

Fehérboros borjúpaprikás petrezselymes nokedlivel

Hozzávalók: 3 nagy hagyma, 1-1,2 kg borjúhús, 1-2 tk. pirospaprika (én csak egyet szoktam), 0,5 dl olaj, 2 dl fehérbor, 1 ek. keményítő, 1 dl tejföl, só, bors, esetleg citromlé; a nokedlihez: 2 tojás, kb. 40 dkg liszt, víz, só, petrezselyemzöld, pici olaj.

Elkészítés: A hagymát csíkokra vágtam (úgyis szétfő) és az olajon megdinszteltem. Rászórtam a paprikát, elkavartam és felöntöttem pici vízzel. Nagy lángon hagytam zsírjára sülni, majd beledobtam a feldarabolt húst. Néhányszor átforgattam, majd felöntöttem a borral. Sóztam és borsoztam. Csak akkor pótoltam egy-egy kevés forró vízzel a folyadékot, amikor az előző adag elpárolgott. Kb. 1 óra múlva lett vajpuha a hús, ekkor besűrítettem a vízzel elkevert keményítővel, elkavartam benne a tejfölt is és kevés vízzel beállítottam a kívánt állagúra. Jól kiforraltam. Végül még sóztam, borsoztam és pici citromlével tettem pikánssá.
Közben a nokedli hozzávalóit összekevertem (a petrezselyemzöldet is) és fővő vízbe beleszaggattam. Miután kiszedtem, hideg vízzel átmostam, egy edénybe tettem, pici olajat locsoltam rá és kavargatva, újra átforrósítottam. Tálaláskor még tettem egy kevés tejfölt a tányérokra. Valamilyen savanyúsággal ettük, de már nem emlékszem, mivel.

Húsv - 2012.

És itt egy harmadik finomság a Képes pesti szakácskönyv huszonnyolcadik, 1894-ben megjelent kiadásából. Egyszerű hozzávalókból készül, amik megtalálhatók minden háztartásban, és nem utolsó sorban pont erre az időszakra való. A paradicsomalma, természetesen, a paradicsom - akkori nevén. :)




Megjegyzés: Ez a recept tökéletes pl. egy kis maradék sült hús vagy pörkölt felhasználásához. A családtagok észre sem veszik, hogy ugyanazt eszik, mint előző nap. ;) :P
(EK, 2016/7)

Elkészítése: A szalonnát apróra vágjuk, zsírját kiolvasztjuk, majd megdinszteljük rajta a hagymát és a finomra reszelt sárgarépát. Miután összeestek, hozzáadjuk a borjúhúst, és állandóan kevergetve, nagy lángon fehéredésig pirítjuk. Ízesítjük sóval meg borssal, és kisebb lángon, lefedve készre pároljuk kevés forró húslevesel pótolva folyamatosan az elpárolgó folyadékot. Amikor a hús elkészült, kanál fokával 4 mélyedést csinálunk bele, és a mélyedésekbe egy-egy tojást ütünk. Az edényt visszafedjük, a lángot elzárjuk, és így hagyjuk kihűlni. Miután kihűlt, az egészet összekavarjuk (ha szükséges, deszkán kissé össze is aprítjuk), hozzáadjuk a két nyers tojást, és ha szükséges, utánaízesítünk. Az ostyalapokat kb. 10x6 cm-es (vagy ahogy a lapok adják) téglalapokra vágjuk, hirtelen hideg vízbe mártjuk őket, ráteszünk egy-egy evőkanálnyi adagot a húsmasszából, és feltekerjük. Lisztbe, felvert tojásba és morzsába forgatás után bő olajban aranybarnára sütjük. Roppanósra párolt zöldségekkel kínáljuk (hasábokra vágott sárgarépát, zellerszárat és újhagymát pároltam nagyon rövid ideig).
(EK, 2016/7)

Megjegyzés: A sertéshús lehet füstölt is, így különlegesebb, intenzívebb ízű levest kapunk. Tej helyett vízzel is készíthetjük. Ha a sertéshús nagyon zsíros volt, a leves tetejéről merőkanállal leszedhetjük a zsiradékot, és azzal készíthetjük el a rántást, hogy ne használjunk további olajat is. 

KÁP. - 2015.

Vagy hívhatnám csirkés borjúmájragunak is, mert nagyjából egyforma volt a két alaphozzávaló aránya az ételben.:) Tipikus "hamarkaja", bár amilyen kiadós, senki sem gondolná róla, hogy minimális időbefektetéssel készül el. Nálam úgy alakult, hogy kivettem a fagyasztóból egy csirkemellet, s miközben azon törtem a fejem, hogyan készítsem el azt az egyet úgy, hogy négyen jóllakjunk belőle, eljutottam vásárolni is. És ott fedeztem fel a borjúmájat - amit olyan ritkán kapok el -, méghozzá olyan áron, hogy nem lehetett ott hagyni (9 lej, kb. 600 ft volt kilója). Így aztán a csirkemell maradt a hűtőben, mi pedig grillezett borjúmájat vacsoráztunk sült almával. De nem fogyott el az egész, így másnap megszületett az ötlet, hogy a maradékot összeházasítom a csirkemellel. A "frigy" pedig csodálatos lett. Aki nem hiszi, járjon utána.:D


Borjúmájas csirkeragu/ Csirkés borjúmájragu

Hozzávalók: kb. 40 dkg csirkemell, kb. 40 dkg borjúmáj, 1 nagy hagyma, 1 evőkanál paprikalekvár vagy 1/2 piros húsú paprika, 1,5 evőkanál liszt, 2 dl tej, 1 dl tejföl, só, bors, olaj, 1 csokor petrezselyemzöld.

Elkészítése: A csikemellet és a májat kisujjnyi méretű csíkokra vágjuk. A felorrósított olajon megdinszteljük a finomra aprított hagymát, majd hozzáadjuk a paprikalekvárt vagy a kis kockákra vágott paprikát, és együtt pároljuk néhány másodpercig. Rádobjuk a csirkemellet, és állandóan kavargatva fehéredésig pirítjuk. Ezután beletesszük a májat, és szintén kavargatva pirítjuk. Sóval és borssal ízesítjük, majd lefedjük, és közepes lángon, saját levében hagyjuk párolódni 5-7 percig. Ezalatt a lisztet simára keverjük a tejjel, hígítjuk kevés vízzel, majd hozzáöntjük a húshoz. Belekeverjük a tejfölt is, majd vízzel tetszés szerint hígítjuk, és jól kiforraljuk. Ha szükséges, utánasózunk, végül pedig belekeverjük az aprított petrezselyemzöldet. Párolt rizzsel tálaljuk.

HÚSV. - 2013.

A hagyományos tárkonyos leves kb. ilyen mifelénk, de van, aki nem is főz bele semmiféle zöldséget, csak a húst, a rizset és felengedi eresztékkel (habarás) vagy rántással. Persze, a húsnak sem kell feltétlenül birknak lennie, lehet azt bármilyen húsból-csontból készíteni. Az a fajta leves pl. nagyon finom füstölt csonttal.

Most valami savanykás levesre vágyta, de nem a hagyományos tárkonyosra. És ez lett belőle:

Tárkonyos zöldségleves borjúval

Hozzávalók: egy jó húsos borjúcsont, 3-4 sárgarépa, 2 kisebb petrezselyemgyökér, 1 kisebb zellergumó vagy 2 zellerszár, 3 közepes krumpli, 2 marék zöldborsó, 1/2-1/2 piros és zöld színű paprika, 2 hagyma, 1 nagy marék rizs, só, ecetes tárkony, tárkonyecet
Elkészítése:
A csontot feltesszük főni annyi enyhén sós vízben, amennyi jól ellepi. Amikor majdnem puha, beletesszük a kockára vágott sárgarépát, petrezselyemgyökeret és krumplit, illetve a csíkokra vágott hagymát, paprikát és szárzellert, végül pedig a zöldborsót és a rizset. Amikor minden puha, rászórjuk a felaprított ecetes tárkonyt, ha kell, utánasózunk és tárkonyecettel savanyítjuk ízlés szerint.

Hogy amit én főztem, nem burgundi marha lett, az biztos, de hogy ilyen finomat rég nem ettünk, az még biztosabb. Nem tudom, mikor volt utoljára, ha egyáltalán volt olyan, hogy Férjecském minden falat után élvezettel hümmögött volna egyet vagy valamilyen dicsérő szót mindenképpen mondjon. Most viszont megtörtént.

Amióta - kb. egy hónappal ezelőtt - megnéztem a Julia és Julie-t ez boeuf bourguignon állandóan szembejön velem. Hol a Kifőztükből, hol román és angol nyelvű blogokról, hol pedig Maimonitól. A végső lökést Maimoni írása és receptje adta, és nagyjából éppen az ő receptje szerint készítettem el az ételt. És bár a színe (nem marhából, hanem borjúból készítettem, a borom pedig nem vörös volt) és az állaga (a lisztet eleinte kifelejtettem belőle) nem olyan lett, mint az ő fotóján láttam, meg vagyok győződve róla, hogy az íze ugyanolyan finom volt, mint amilyen az övé lehetett. Az ételhez viszont még hozzátettem Tündér receptjéből a zellert és a gombát és a magam fejétől poréhagyma, illetve salottahagyma helyett egyszerű újhagymát vágtam bele.

No, de nem papolok tovább, írom inkább a receptet, és arra buzdítok mindenkit, hogy ha alkalma van rá, mindenképpen próbálja ki, mert nem fog csalódni.

Boeuf bourguignon (kissé hamisan)

Hozzávalók: 10 dkg füstölt szalonna, kevés olaj, 2 vöröshagyma, 90 dkg borjú- vagy marhahús, 1 ek. liszt, 2-3 ek. paradicsompüré, 3 dl vörösbor, 5-6 dl víz, 1 babérevél és egy kisebb ág csombor (borsikafű), 3 közepes szál sárgarépa, egy közepes zeller fele, 80 dkg aprószemű újkrumpli, 3 szál újhagyma, 1 szál újfokhagyma, 3 jókora gomba, só, bors.

Elkészítése:
A szalonnát feldaraboljuk és pici olajat öntve alá kiolvasztjuk a zsírját, majd rádobjuk a csíkokra vágott hagymát és üvegesre dinszteljük. A szalonnát és hagymát kiszedjük a zsírból és megpirítjuk rajta a felkockázott húst. (Érdemes kisebb adagokban végezni ezt, hogy a hús tényleg piruljon.) Amikor az összes húst megpirítottuk, kuktába tesszük, megszórjuk egy ek. liszttel, jól elkeverjük és ráönjük a hagymás szalonnát. Sózzuk, borsozzuk, beletesszük a babérlevelet, a csombort és a paradicsompürét, ráöntjük a bort és a vizet, rácsukjuk a fedelét és addig főzzük, míg a hús félpuhára fő. Ha marhából készül, min. 40 percig kell főzni, de ha borjúból, akkor a sípolástól számított 20 perc után meg lehet már nézni, hogy hogy áll. (Amikor én észbe kaptam, hogy hát az én borjúm hamarabb elkészül, már félóra is lejárt, így a legvégére a hús kissé szétesett, de az étel finomságán ez mit sem változtatott!)
Ezalatt a sárgarépát meghámozzuk és kb. ujjnyi karikákra vágjuk, a zellert szintén meghámozzuk és nagyobb darabokra vágjuk, az újkrumplit pedig jól megsikáljuk vagy lekapargatjuk. Az újhagymát és -fokhagymát megtisztítjuk, ezeket is kb. félujjnyi hosszú darabokra karikázzuk. (A zöldjéből is mehet egy kevés, ileltve a fokhagymát mindenestől beletesszük.) A félpuha húsra rádobjuk először a répát, majd kb. 10 perc után rádobjuk a zellert, a krumplit és a zöldhagymát-fokhagymát is.

Ezután visszatesszük a kukta fedelét és további max. 15 percig főzzük. Közben a gombát félbe, majd szintén nagyobb darabokra vágjuk, hozzátesszük az ételhez és néhány perc alatt összerottyantjuk. Sóval utánaízesítünk, ha kell, kiszedjük belőle a csombort és a babérlevelet, és már tálalható is. Friss kenyérrel ettük, semmi más nem hiányzott mellőle.

EK - 2012/8

Húsvét előtt boldog vásárlói és persze, fogyasztói lettünk majdnem 21 kg borjúhúsnak. A szegény jószágot a szemünk előtt bontották fel,

a saját kedvünk szerint szabdalták-trancsírozták, sőt, sokszor én is beleszóltam a kottába, csak ezúttal nem a vonóval-hegedűvel, hanem a késsel.


Tehettem; nem idegen helyről vettük, hanem nénéméktől: megbízható, fiatal (nem éppen 7 hetes), ízletes borjút vettünk. Felét. A másik felére Anyósoméknak fájt a foga.:) Így aztán, ellátva egy darabig hús- (és persze, csont-)neművel, nem kell fájjon a fejem, mit és miből főzzek. Eddig sem kellett, és mostantól sem állandóan borjút eszünk, de ha férjecskémet megkérdezem, mit szeretne enni, biztos, hogy valami borjús fogást talál ki, úgyhogy továbbra is inkább magamra vállalom a kitalálás nehéz feladatát, ha akarom, hogy jól beosztva fogyjon a hús a fagyasztóból.

Egy alkalommal borjúpaprikást akartam készíteni. Nálunk a paprikás vagy a pörkölt mellé szinte kötelezően puliszka jár. VAgy legalábbis azzal igazán finom. Ám, hogy ne legyen olyan sablonos, ezúttal én is kipróbáltam, milyen, ha egy kicsi bort is öntök hozzá, illetve, ha nem puliszkával esszük, ahogy szoktuk, hanem pl. nokedlivel. Tudom, másoknál meg ez a sablonos, de nálunk a nokedli nem egy mindennapos, sőt nem is mindenhetes vagy akár mindenhónapos étel sem, úgyhogy igazi különlegességnek számított. Az eredmény: sokszor-sokszor megismételendő!:)

Fehérboros borjúpaprikás petrezselymes nokedlivel

Hozzávalók: 3 nagy hagyma, 1-1,2 kg borjúhús, 1-2 tk. pirospaprika (én csak egyet szoktam), 0,5 dl olaj, 2 dl fehérbor, 1 ek. keményítő, 1 dl tejföl, só, bors, esetleg citromlé; a nokedlihez: 2 tojás, kb. 40 dkg liszt, víz, só, petrezselyemzöld, pici olaj.

Elkészítés: A hagymát csíkokra vágtam (úgyis szétfő) és az olajon megdinszteltem. Rászórtam a paprikát, elkavartam és felöntöttem pici vízzel. Nagy lángon hagytam zsírjára sülni, majd beledobtam a feldarabolt húst. Néhányszor átforgattam, majd felöntöttem a borral. Sóztam és borsoztam. Csak akkor pótoltam egy-egy kevés forró vízzel a folyadékot, amikor az előző adag elpárolgott. Kb. 1 óra múlva lett vajpuha a hús, ekkor besűrítettem a vízzel elkevert keményítővel, elkavartam benne a tejfölt is és kevés vízzel beállítottam a kívánt állagúra. Jól kiforraltam. Végül még sóztam, borsoztam és pici citromlével tettem pikánssá.
Közben a nokedli hozzávalóit összekevertem (a petrezselyemzöldet is) és fővő vízbe beleszaggattam. Miután kiszedtem, hideg vízzel átmostam, egy edénybe tettem, pici olajat locsoltam rá és kavargatva, újra átforrósítottam. Tálaláskor még tettem egy kevés tejfölt a tányérokra. Valamilyen savanyúsággal ettük, de már nem emlékszem, mivel.

Húsv - 2012.