Kalandok a konyhában

Albániai nyaralásunkkor nem találtunk kávékapszulát az apartmanban lévő géphez, ezért egy nap bekopogtattam a házigazdáékhoz, hogy megkérjem, segítsenek ki, mert mi nem találunk. Másnap délelőtt, éppen mielőtt elindultunk volna valahová kirándulni, kopogtattak. Csodálkoztunk, ki lehet, hiszen a húgomékat nem vártuk fel, velük az úton kellett találkoznunk. Kinyitottam az ajtót, s hát a házigazdánk és édesanyja állt ott. Előbbi egy másik, bazinagy kávéfőzővel az ölében, utóbbi pedig egy zacskó kapszulával és egy tányérnyi fánkkal. :) Kb. köpni-nyelni nem tudtam, de letették a kávéfőzőt, a néni albánul mondva valamit nyomta a markomba a tányért, és azzal el is mentek. A lányok, mint valami éhenkórászok, rávetették magukat a fánkra, és azt mondták, életükben nem ettek ilyen finomat. Meleg volt még, kívül ropogós és mézes, belül pedig pihepuha. Én is megkóstoltam, és igazuk volt, alig lehetett abbahagyni. Gyorsan elfogyott az adag, már nem is emlékszem, hogy húgoméknak jutott-e belőle. Aztán megvádoltak a lányok, hogy bezzeg, én ilyet nem is tudok csinálni! :P
Indulásunk előtti napon visszavittem nekik a tányért, kifizettem az ott-tatrózkodásunkat, és megkértem házigazdánk feleségét, adja meg a receptet. Sajnálattal közölte, hogy ő nem tudja, de majd megkéri az anyósát, mondja el. Így este megint kopogtak, sejtettem most már, hogy a recept érkezik, azt viszont álmomban sem hittem volna, hogy a recept egy másik, még nagyobb tál fánk kíséretében érkezik. Sőt, még egy liszteszacskót is hozott a fiatalasszony, megmutatta, hogy ők milyen lisztből szokták készíteni. Az olyan self-raising liszt volt, mármint, amiben már eleve benne van a növesztőszer. 1 euróért fél kilóját (jó drága volt :P) vettem is 4 zacskónyit, és hazahoztam. Azóta 2 fogyott el, de itt a farsang, és hamarosan elfogy a harmadik is. De kipróbáltam más lisztből is, szimplán, sütőporral, és azzal is tökéletesen működik. Mindenesetre, ennél egyszerűbb és olcsóbb fánkreceptet aligha lehet találni. És a vizet nem kell tejre vagy más tejtermékre cserélni, így lesz olyan jó ropogós a külseje. Elnézést a hosszú bevezetőért, de számomra nagyon kellemes élmény és emlék, ezért szerettem volna másokkal is megosztani.





ÉÍ - TÉL/2019

Megjegyzés: Ha nincs szilikonformánk, akkor két-két papírkapszlival bélelhetjük ki a muffintepsit, így kevésbé valószínű, hogy a massza eláztatja a papírt.

Tipp: A tésztát egyben is meg lehet sütni lapnak, és krémmel vagy nélküle kínálni. 

EK - 2017/4

Elkapott az évvégi gépszíj. Nem tudok napirendre térni a dolgaim fölött, pedig igyekszem mindent jól beosztani, megszervezni. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. A receptek és a fotók csak gyűlnek, gyűlnek...
Ezt a süteményt ma este készítettem vacsorára. Langyos tejjel fogyasztottuk, isteni volt.
A recept alapját már nagyon régen találtam Kálmán Renáta oldalán - azóta többször elkészült nálam ilyen-olyan variációkban, ízesítésben. Most éppen meggyet, kakaót és rumkivonatot tettem bele, így éppen csak az állaga hasonlított az eredeti receptre. Így is nagyon finomra sikerült, bár aki édesebb szájú, az tegyen bele nyugodtan 15-20 dkg mézet vagy cukrot.


Meggyes sárgarépatorta tojás nélkül

Hozzávalók 22 cm-es formához: 20 dkg fagyasztott meggy, 5 dkg méz, 7 dkg fruktóz, 20 dkg reszelt sárgarépa, 2,3 dl víz, 1,2 dl olaj, 30 dkg teljes kiőrlésű liszt, 1,5 evőkanál kakaópor, 2 mokkáskanál szüdabikarbóna, 1/2 mokkáskanál só, 1 evőkanál rumkivonat.

Elkészítése: Egy lábosba tesszük a meggyet, az édesítőket, a sárgarépát, az olajat meg a vizet, kavargatva fölforraljuk, majd kb. 5 percig főzzük tovább szintén kavargatva. Ezután félrevesszük a lángról, hagyjuk langyosra hűlni, majd belekavarjuk a lisztet, a kakaót, a szódabikarbónát meg a sót, illetve végül a rumkivonatot. Sütőpapírral bélelt formába öntjük, és 180 fokra előmelegített sütőben sütjük 20 percig légkeverésen, majd a hőt 160 fokra csökkentve hagyjuk a sütőben még 10 percig. Kevés porított fruktózzal (porcukorral) megszórva kínáljuk. Vacsorára, reggelire pl. tejjel, ünnepibb alkalomkor tejszínhabbal is kínálhatjuk.

EK - 2015/1

Sütit kértek. Mindegy volt, hogy mi készül, csak édesség legyen. Elővettem legújabb szerzeményemet, a Házi cukrászat című "nagykönyvet", és végiglapoztuk. A csajok minden egyes fotóra ráböktek, hogy azt készítsük, függetlenül attól, hogy keksz vagy habos torta volt. Nekem pedig nem volt mindegy, hogy mit sütünk, mert én tudtam azt is, amit ők nem: nincs egyetlen tojásom sem. Kinéztem valamit, de amikor bejelentettem, hogy el kell mennem az üzletbe tojásért, Kisebbikem olyan bőszen ajánlkozott, hogy velem jön, hogy inkább letettem róla. (Harisnya, vastag nadrág, csizma, pulcsi, sapka, sál, kesztyű, nagykabát, mindezt feladni egy gyerekre - amíg mindezt leírtam, már otthon lettem volna a tojással, szóval, ehhez semmi kedvem sem volt.) Ekkor, mint aki felfedezte a spanyolviaszt, fogtam magam, és azt mondtam: aztamindenit! Hát ezért van annyi blog a neten, hogy én most ne találjak valamelyiken egy tojásmentes sütit? Kockáztatni sem akartam, biztos helyre akartam menni, ezért úgy gondoltam, hogy Kifőztükös társaimnál indítom a keresgélést. Valahogy éppen Renátánál kezdtem, és mit ad Isten, találtam egy Répatorta karobmázzal című süteményt. Átfutottam a hozzávalókat: minden volt itthon (mondjuk, karobpor "éppen" nem), és tojás sem kellett bele. Hát persze, ha már eleve úgy kerestem rá, hogy tojásmentes sütemények.:D A torta receptjén csupán icipicit módosítottam - Renáta tapasztalata alapján, én eleve kevesebb vízzel dolgoztam, és tökéletes végeredményem született. Akkor azt ettük vacsorára: langyosan, hideg tejjel. A férjem odavolt érte, és megrendelte múlt péntekre is, amikor vendégek jöttek. Akkor végül elmaradt, de elkészítettem most csütörtökön is, amikor más vendégeket vártunk. Most módosítottam rajta egy kicsit (többet), de a végeredmény szintén isteni lett. Renáta, köszönöm, mint írtam már, biztos vagyok benne, hogy ezentúl rendszeresen fog készülni nálunk. :)
Leírom mindkét receptet: az első egészségesebb változat, a második, már nem annyira.:P



Sárgarépatorta 1.

Hozzávalók: 10 dkg mazsola, 20 dkg sárgarépa, 15 dkg méz, 12 dkg olaj (igen, deka!:)), 1 dl víz, 1 teáskanál fahéj, 1/2 kávéskanál őrölt szerecsendió, csipetnyi só, 30 dkg teljes kiőrlésű liszt, 2 kávéskanál szódabikarbóna; a tetejére (nálam): 10 dkg étcsokoládé, 2 teáskanál olaj, maradék narancssárga és zöld fondant

Elkészítése: Beáztatjuk a mazsolát forró vízbe. Meghámozzuk és finomra reszeljük a sárgarépát, majd hozzáadjuk a mézet, a leszűrt mazsolát, az olajat, a vizet, a sót és a fűszereket, majd állandóan kavargatva felforraljuk, és kb. 5 percig főzzük. Félrevesszük, és hagyjuk langyosra hűlni. Ekkor hozzáadjuk a lisztet és a szódabikarbónát, jól eldolgozzuk, majd a masszát kikent-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt 22 cm átmérőjű tortaformába simítjuk. Forró sütőben kb. 25 perc alatt kisütjük. 20 perc után már érdemes tűpróbát végezni. Ha a teteje túlságosan barnulna, takarjuk le sütőpapírral vagy alufóliával.
Amikor megsült, kiborítjuk a formából, és rácson hagyjuk kihűlni. A csokoládét és az olajat mikróban összeolvasztjuk, jól elkeverjük, és a tortára csepegtetjük. Narancssárga és zöld fondantból (vagy marcipánból) sárgarépákat készítünk és azzal díszítjük. Nálunk a répák mellett sütőtökök is lettek Nagyobbikom által, Kisebbikem pedig - saját bevallása szerint - zöld húsvéti tojásokat helyezett a tetejére. :D:D:D

TORTÁK - 2013.


Sárgarépatorta 2.

Hozzávalók: 10 dkg mazsola, 5 dkg aszalt ananász, 20 dkg sárgarépa, 15 dkg cukor, 2 dl víz, 12 dkg olaj, 1-1 narancs, citrom és lime héja, 1 teáskanál fahéj, 1/2 kávéskanál szerecsendió, 1/2 kávéskanál gyömbérpor, 2 kávéskanál szódabikarbóna, 30 dkg liszt (ezúttal 8 dkg volt teljes kiőrlésű belőle); a tetejére: porcukor.

Elkészítése: A leírása megegyezik az előzőével, csupán még pluszban apró kockákra vágjuk az aszalt ananászt, a citrusokat nagyon vékonyan meghámozzuk, és a héjakat vékony csíkokra vágjuk. A mazsolával egyszerre adjuk a sütihez. A méz hiánya miatt pedig növeljük a víz mennyiségét. A kihűlt süteményt porcukorral szórjuk meg. Erről nem készült fotó.

Albániai nyaralásunkkor nem találtunk kávékapszulát az apartmanban lévő géphez, ezért egy nap bekopogtattam a házigazdáékhoz, hogy megkérjem, segítsenek ki, mert mi nem találunk. Másnap délelőtt, éppen mielőtt elindultunk volna valahová kirándulni, kopogtattak. Csodálkoztunk, ki lehet, hiszen a húgomékat nem vártuk fel, velük az úton kellett találkoznunk. Kinyitottam az ajtót, s hát a házigazdánk és édesanyja állt ott. Előbbi egy másik, bazinagy kávéfőzővel az ölében, utóbbi pedig egy zacskó kapszulával és egy tányérnyi fánkkal. :) Kb. köpni-nyelni nem tudtam, de letették a kávéfőzőt, a néni albánul mondva valamit nyomta a markomba a tányért, és azzal el is mentek. A lányok, mint valami éhenkórászok, rávetették magukat a fánkra, és azt mondták, életükben nem ettek ilyen finomat. Meleg volt még, kívül ropogós és mézes, belül pedig pihepuha. Én is megkóstoltam, és igazuk volt, alig lehetett abbahagyni. Gyorsan elfogyott az adag, már nem is emlékszem, hogy húgoméknak jutott-e belőle. Aztán megvádoltak a lányok, hogy bezzeg, én ilyet nem is tudok csinálni! :P
Indulásunk előtti napon visszavittem nekik a tányért, kifizettem az ott-tatrózkodásunkat, és megkértem házigazdánk feleségét, adja meg a receptet. Sajnálattal közölte, hogy ő nem tudja, de majd megkéri az anyósát, mondja el. Így este megint kopogtak, sejtettem most már, hogy a recept érkezik, azt viszont álmomban sem hittem volna, hogy a recept egy másik, még nagyobb tál fánk kíséretében érkezik. Sőt, még egy liszteszacskót is hozott a fiatalasszony, megmutatta, hogy ők milyen lisztből szokták készíteni. Az olyan self-raising liszt volt, mármint, amiben már eleve benne van a növesztőszer. 1 euróért fél kilóját (jó drága volt :P) vettem is 4 zacskónyit, és hazahoztam. Azóta 2 fogyott el, de itt a farsang, és hamarosan elfogy a harmadik is. De kipróbáltam más lisztből is, szimplán, sütőporral, és azzal is tökéletesen működik. Mindenesetre, ennél egyszerűbb és olcsóbb fánkreceptet aligha lehet találni. És a vizet nem kell tejre vagy más tejtermékre cserélni, így lesz olyan jó ropogós a külseje. Elnézést a hosszú bevezetőért, de számomra nagyon kellemes élmény és emlék, ezért szerettem volna másokkal is megosztani.





ÉÍ - TÉL/2019

Megjegyzés: Ha nincs szilikonformánk, akkor két-két papírkapszlival bélelhetjük ki a muffintepsit, így kevésbé valószínű, hogy a massza eláztatja a papírt.

Tipp: A tésztát egyben is meg lehet sütni lapnak, és krémmel vagy nélküle kínálni. 

EK - 2017/4

Elkapott az évvégi gépszíj. Nem tudok napirendre térni a dolgaim fölött, pedig igyekszem mindent jól beosztani, megszervezni. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. A receptek és a fotók csak gyűlnek, gyűlnek...
Ezt a süteményt ma este készítettem vacsorára. Langyos tejjel fogyasztottuk, isteni volt.
A recept alapját már nagyon régen találtam Kálmán Renáta oldalán - azóta többször elkészült nálam ilyen-olyan variációkban, ízesítésben. Most éppen meggyet, kakaót és rumkivonatot tettem bele, így éppen csak az állaga hasonlított az eredeti receptre. Így is nagyon finomra sikerült, bár aki édesebb szájú, az tegyen bele nyugodtan 15-20 dkg mézet vagy cukrot.


Meggyes sárgarépatorta tojás nélkül

Hozzávalók 22 cm-es formához: 20 dkg fagyasztott meggy, 5 dkg méz, 7 dkg fruktóz, 20 dkg reszelt sárgarépa, 2,3 dl víz, 1,2 dl olaj, 30 dkg teljes kiőrlésű liszt, 1,5 evőkanál kakaópor, 2 mokkáskanál szüdabikarbóna, 1/2 mokkáskanál só, 1 evőkanál rumkivonat.

Elkészítése: Egy lábosba tesszük a meggyet, az édesítőket, a sárgarépát, az olajat meg a vizet, kavargatva fölforraljuk, majd kb. 5 percig főzzük tovább szintén kavargatva. Ezután félrevesszük a lángról, hagyjuk langyosra hűlni, majd belekavarjuk a lisztet, a kakaót, a szódabikarbónát meg a sót, illetve végül a rumkivonatot. Sütőpapírral bélelt formába öntjük, és 180 fokra előmelegített sütőben sütjük 20 percig légkeverésen, majd a hőt 160 fokra csökkentve hagyjuk a sütőben még 10 percig. Kevés porított fruktózzal (porcukorral) megszórva kínáljuk. Vacsorára, reggelire pl. tejjel, ünnepibb alkalomkor tejszínhabbal is kínálhatjuk.

EK - 2015/1

Sütit kértek. Mindegy volt, hogy mi készül, csak édesség legyen. Elővettem legújabb szerzeményemet, a Házi cukrászat című "nagykönyvet", és végiglapoztuk. A csajok minden egyes fotóra ráböktek, hogy azt készítsük, függetlenül attól, hogy keksz vagy habos torta volt. Nekem pedig nem volt mindegy, hogy mit sütünk, mert én tudtam azt is, amit ők nem: nincs egyetlen tojásom sem. Kinéztem valamit, de amikor bejelentettem, hogy el kell mennem az üzletbe tojásért, Kisebbikem olyan bőszen ajánlkozott, hogy velem jön, hogy inkább letettem róla. (Harisnya, vastag nadrág, csizma, pulcsi, sapka, sál, kesztyű, nagykabát, mindezt feladni egy gyerekre - amíg mindezt leírtam, már otthon lettem volna a tojással, szóval, ehhez semmi kedvem sem volt.) Ekkor, mint aki felfedezte a spanyolviaszt, fogtam magam, és azt mondtam: aztamindenit! Hát ezért van annyi blog a neten, hogy én most ne találjak valamelyiken egy tojásmentes sütit? Kockáztatni sem akartam, biztos helyre akartam menni, ezért úgy gondoltam, hogy Kifőztükös társaimnál indítom a keresgélést. Valahogy éppen Renátánál kezdtem, és mit ad Isten, találtam egy Répatorta karobmázzal című süteményt. Átfutottam a hozzávalókat: minden volt itthon (mondjuk, karobpor "éppen" nem), és tojás sem kellett bele. Hát persze, ha már eleve úgy kerestem rá, hogy tojásmentes sütemények.:D A torta receptjén csupán icipicit módosítottam - Renáta tapasztalata alapján, én eleve kevesebb vízzel dolgoztam, és tökéletes végeredményem született. Akkor azt ettük vacsorára: langyosan, hideg tejjel. A férjem odavolt érte, és megrendelte múlt péntekre is, amikor vendégek jöttek. Akkor végül elmaradt, de elkészítettem most csütörtökön is, amikor más vendégeket vártunk. Most módosítottam rajta egy kicsit (többet), de a végeredmény szintén isteni lett. Renáta, köszönöm, mint írtam már, biztos vagyok benne, hogy ezentúl rendszeresen fog készülni nálunk. :)
Leírom mindkét receptet: az első egészségesebb változat, a második, már nem annyira.:P



Sárgarépatorta 1.

Hozzávalók: 10 dkg mazsola, 20 dkg sárgarépa, 15 dkg méz, 12 dkg olaj (igen, deka!:)), 1 dl víz, 1 teáskanál fahéj, 1/2 kávéskanál őrölt szerecsendió, csipetnyi só, 30 dkg teljes kiőrlésű liszt, 2 kávéskanál szódabikarbóna; a tetejére (nálam): 10 dkg étcsokoládé, 2 teáskanál olaj, maradék narancssárga és zöld fondant

Elkészítése: Beáztatjuk a mazsolát forró vízbe. Meghámozzuk és finomra reszeljük a sárgarépát, majd hozzáadjuk a mézet, a leszűrt mazsolát, az olajat, a vizet, a sót és a fűszereket, majd állandóan kavargatva felforraljuk, és kb. 5 percig főzzük. Félrevesszük, és hagyjuk langyosra hűlni. Ekkor hozzáadjuk a lisztet és a szódabikarbónát, jól eldolgozzuk, majd a masszát kikent-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt 22 cm átmérőjű tortaformába simítjuk. Forró sütőben kb. 25 perc alatt kisütjük. 20 perc után már érdemes tűpróbát végezni. Ha a teteje túlságosan barnulna, takarjuk le sütőpapírral vagy alufóliával.
Amikor megsült, kiborítjuk a formából, és rácson hagyjuk kihűlni. A csokoládét és az olajat mikróban összeolvasztjuk, jól elkeverjük, és a tortára csepegtetjük. Narancssárga és zöld fondantból (vagy marcipánból) sárgarépákat készítünk és azzal díszítjük. Nálunk a répák mellett sütőtökök is lettek Nagyobbikom által, Kisebbikem pedig - saját bevallása szerint - zöld húsvéti tojásokat helyezett a tetejére. :D:D:D

TORTÁK - 2013.


Sárgarépatorta 2.

Hozzávalók: 10 dkg mazsola, 5 dkg aszalt ananász, 20 dkg sárgarépa, 15 dkg cukor, 2 dl víz, 12 dkg olaj, 1-1 narancs, citrom és lime héja, 1 teáskanál fahéj, 1/2 kávéskanál szerecsendió, 1/2 kávéskanál gyömbérpor, 2 kávéskanál szódabikarbóna, 30 dkg liszt (ezúttal 8 dkg volt teljes kiőrlésű belőle); a tetejére: porcukor.

Elkészítése: A leírása megegyezik az előzőével, csupán még pluszban apró kockákra vágjuk az aszalt ananászt, a citrusokat nagyon vékonyan meghámozzuk, és a héjakat vékony csíkokra vágjuk. A mazsolával egyszerre adjuk a sütihez. A méz hiánya miatt pedig növeljük a víz mennyiségét. A kihűlt süteményt porcukorral szórjuk meg. Erről nem készült fotó.