Fűszermánia

vagyis könyv szerűen lapozhatóra bevágott karaj, melynek szeletei közé minden földi jót tehetünk. Hála egyik kedvenc bloggeremnek, Boldog Kuktának, ebbe most medvehagyma, paradicsom és sajt szeletek kerültek. Sajnos a dilemma ott van, hogy amikor van friss medvehagyma, akkor nincs igazán érett jó paradicsom, de valamit valamiért ☺

az úgy történt, hogy egy nagyobb darab (jó nagy darab) finom óvári trappista sajtunk maradt. Pogácsa természetesen készült, de kellett még valami.... a sajttekercs, amit húsvétkor kóstoltam, de magam még nem készítettem. Eddig.

a la Sárközi Ákos ☺ De nem is ez az igazi lényeg, hanem az, hogy minden ami ebbe most belekerült, „maradék” volt. Nem csökkent értékű persze, hanem egyszerűen kevés , önmagában semmire nem használható mennyiség, ami valami más étel készítésekor kimaradt. A sok kicsiből így lett egy új egész, nem is akármilyen.

megint egy olyan egyszerű étel, amit biztosan sokan ismernek és sokan ettek/esznek éttermekben. Én ott nem ettem még, inkább szeretem magam elkészíteni. Pláne hogy  semmi különleges nem kell hozzá. Tetszés szerint variálható, maradék sültek is újjászülethetnek benne.

a quiche jó dolog, nagyon sokféle töltelékkel készíthetjük. Nem más, mint egy sós pite, az enyémben ráadásul a tészta is egy kicsit más. Tejföllel könnyített omlós, amibe aztán bátran pakolhatjuk a tölteléket. Elfekvő készletek kisöprésére is kiválóan alkalmas ☺ 

többször is elém került az utóbbi időben különböző változatokban, meg kellett már kóstolni. A kenyérrel tunkolás helyett én azonban rizsköret mellé akartam tálalni, ezért született végül ez a megoldás. Reggel még 3 almát gyorsan vörösborban posíroztam, az is mellé került. Elmondhatatlanul különleges íze és állaga lesz a camembert sajtnak a sütéstől, áttetsző csoda lesz belőle ☺ A hozzá adott fűszerek csak fokozzák a hatást.

Nagyon bejött ez a spenóttal szinezett lasagne tészta, amiből korábban már készült egy különlegesebb ízesítésű étel. A mostani egyszerűbb, szokványosabb, de nem kevésbé finom. Szotírozott gombánk volt még a fagyasztóban (de friss gomba még jobb, ha van), a tészta lapok is adottak voltak. A sütőt sem esett nehezemre bekapcsolni.

Történt, hogy a szilvásgombóchoz egy kicsit túlméreteztem a pirított vajas morzsát. Elég sok megmaradt és én nagyon nem szeretek semmit kidobni. Ilyenkor jön a gombhoz a kabát módszer, ezért keresgéltem zsemlemorzsát igénylő recepteket. Több esélyes is lett, de közben eszembe jutott a jó öreg vajas karfiol. Gyerekkori emlék, idejét nem tudom, mikor ettem utoljára.

Jókora cukkinikre sikerült szert tennem és a konyhai robotgépünkhöz is beszereztünk egy ázsiai szeletelő betétet, ami gyönyörű Julien-re szeletel. Adta magát a dolog... ezek a cukkinik egy pitében fogják végezni.

Tejes karalábéfőzeléket képzeltem el mára, ráadásul a régen használt lestyánnal fűszerezve. Szerencsére a mostani zöld karalábékkal már biztosra lehet menni, ropogósak és finomak, ezért nem is szoktam agyonfőzni őket. A sajtos omlett kitűnő feltét hozzá, főleg, ha egy kis reszelt sajttal is megbolondítjuk.

Spárgázzunk ! Egészen elfogadható áron kapható már a spárga, a szezon pedig rövid. Mindent bele, spárgát is spárgával ☺ Egy csomaggal vettem gyönyörű zsenge zöldet és néhány szálat kivettem a vasárnapi villásreggelihez.  Már ennyi is elég, hogy íze és látványa feldobja az ételt.

Visszatértem ahhoz a jól bevált gyakorlathoz, hogy hetente készítek valamilyen tészta ételt. Egyszerűen hiányzik, ha nem így teszek. Ez tehát egy újabb „heti pasta”.... nem kell túlbonyolítani, most is nagyon egyszerűen és gyorsan előállt a finom ebéd. Sőt, előre is gondolkodván a maradékot már úgy tettem félre, hogy kicsit más formában születhessen újjá.