Fűszermánia

a la Sárközi Ákos ☺ De nem is ez az igazi lényeg, hanem az, hogy minden ami ebbe most belekerült, „maradék” volt. Nem csökkent értékű persze, hanem egyszerűen kevés , önmagában semmire nem használható mennyiség, ami valami más étel készítésekor kimaradt. A sok kicsiből így lett egy új egész, nem is akármilyen.

ami lehet egy megújított köret a maradék krumplipüréből, de önálló étel is akár egy nagy tál salátával. Attól függ, mi minden kerül még bele és a belevalók variációja itt is igazán bőséges. Zöldségek, szalonna féleség és fűszerek, sajt ezek segíthetnek a kedvünkre való ízek megalkotásában.

A karfiol új dimenziója - mert nem az a lényeg, hogy rizzsel, rakott szerűen, hanem az ízesítés. Hajlamosak vagyunk bizonyos alapanyagokhoz csak és kizárólag egyfajta ízesítést elképzelni... és itt a bökkenő. Szerencsére a Föld más részein egész mások a standardek... ezt a marokkói irányt megtapasztaltam már. Most pedig – mint már oly sokszor – a meglévő készletből igyekeztem felhasználni, ami a karfiol mellett egy fél doboz kókusztej és egy maréknyi vajas zsemlemorzsa volt.

Történt, hogy a szilvásgombóchoz egy kicsit túlméreteztem a pirított vajas morzsát. Elég sok megmaradt és én nagyon nem szeretek semmit kidobni. Ilyenkor jön a gombhoz a kabát módszer, ezért keresgéltem zsemlemorzsát igénylő recepteket. Több esélyes is lett, de közben eszembe jutott a jó öreg vajas karfiol. Gyerekkori emlék, idejét nem tudom, mikor ettem utoljára.

Előfordult már velem, hogy a gombhoz vettem a kabátot :) Jelen esetben a spanyol pimentón – füstölt pirospaprika volt a gomb. Olyan ételre vágytam, amibe lehet adagolni belőle jócskán. Így született meg ez fogás, melyet egy néhány éve egy krakkói argentin étteremben evett „Albondigas” nevű csodás leves ihletett